Borászati lapok - 73. évfolyam - 1941.

1941-01-04 / 1. sz.

1941. január 4 . A szőlők rendbehozatala írta: Dr. Hossnuk, Vitter Az­­elmúlt év rendkívül mostoha időjárása—amely­hez foghatóra a legöregebb szőlősgazdák sem emlékez­nek­— nemcsak az idei ter­mést tette tönkre, hanem alaposan megtizedelte szőlő­állományunkat is, a tőkék millióit nyomorította meg vagy pusztította el. A ritka hosszú és kemény, rengeteg hóval járó fa­,­amelyet kései hűvös és esős tavasz követett, megviselte s fejlődésükben visszavetette a szőlőket. Ezt követőleg a szintén kedvezőtlen, túlesős, hideg nyári időjárás, amely májusi fagyokkal kez­dődött s árvizekkel, kiöntésekkel, jégverésekkel, majd súlyos peronoszpóra károkkal folytatódott, csak fokozta a tél és tavasz hatásait. Sajnos, az ősz se volt sokkal különb (pár szép hetet kivéve októberben) és csak tetézte a bajokat. A szőlő későn és rosszul fakadt (a legtöbb fajta csak mel­lékrügyekből hozott fürtöket) későn s egyenetlenül virágzott, rosszul termékenyült, a sok eső nyomán elhatalmasodott peronoszpóra elvitte a fürtök nagy részét és ami megmaradt, az is alig tudott beérni a szükséges fény és meleg hiányában. Éretlen fürtök s hajtások, elfagyott, elpusztult tőkék milliói, kevés és silány termés, vízben álló, fedetlen szőlők ezer hold számra, fagyott, rothadó, penészes gyökerű, visszaesett szőlőtőkék tömege mutat­ják az év mérlegét. Hosszú évekre lesz szükség, hogy ezt a szőlők kiheverjék, sok céltudatos, okszerű munkára, amíg az elszenvedett károkat helyre hozhatjuk. Erre a rendbehozatalra sok szőlőben az elmúlt esztendő csapásaitól függetlenül is rég szükség lett volna, most azonban az tovább már nem halo­gatható. Mindent az időjárásra fogni nem lehet, a történt károkért sok esetben más is okolható. A tőke­pusztulásoknak és visszaeséseknek az időjárási szélsőségek, illetve jelenségek gyakorta csak rész­beni, látszólagos okai, a valódi alapok rendesen vala­milyen telepítési vagy kezelési hibában kereshető s található meg, amin lehetett volna vagy még lehet is okkal-móddal segíteni. Nem véletlen ugyanis az, hogy a rendkívüli időjárást elsősorban a rossz fekvésű, a gyenge, sovány talajon rosszul telepített s csak tengődő fiatal és a már kivénhedt, pusztulóban levő, rosszul kezelt szőlők sínylették meg, míg a jó fekvésű, jó erőben lévő, jól kezelt szőlőkben — a csekély ter­méstől eltekintve —, lényeges kár alig esett. A túl mély, talajvizes, elöntésnek kitett területek szőlőnek nem valók, az ilyen fekvésbe — mivel sem a víz, sem a fagy ellen megfelelően védekezni nem tudunk — szőlőt ne ültessünk ! Ahol vadvizes foltok vannak s a vízáilás túl magas, a szőlőtőkék gyökerei könnyen megfulladnak vagy gyökér­penészt kapva, elrothadnak. A gyökerek­­3—8 hétnél tovább nem képesek a levegőtől elzárva életműkö­dést folytatni, az elárasztott, elöntött részekről tehát a fölös vizet valahogy el kell vezetni, különben a szőlő biztosan tönkremegy. Kisebb szőlőkben megteszi egy pár gyűjtőgödör ásása is, nagyobb területen csak — közös erővel végzett — csatorná­zással boldogulunk. A víz elvezetése vagy áthúzódása után a talajt jó mélyen felásva meg kell szellőztetni, majd mivel a talajvíz a feltalaj tápanyagait kilúgozza, a szokásosnál erősebb trágyázást ajánlatos alkalmazni és a tőkéket kíméletes metszésben kell részesíteni. Ha a sár miatt rendesen fedni nem tudunk, inkább hagyjuk a tőkéket fedetlenül. A sáros, göröngyös, fagyos földdel fedés nem sokat ér, csak fölös munkát jelent. Amint az idő átmenetileg kienged vagy esősre fordul, a földtakaró összeroggyan, a göröngyök szétmállanak s a vesszők töve úgyis szabadon maradna, a tőkefej és tőkenyak pedig fedetlenül maradhatnak. Tavasszal a vizes, visszaesett tőkéjű szőlőket a kipállás fokozott veszélye miatt lehető korán kitakar­juk. A korai nyitással egyidőben bőséges trágyázást , ahol gyökérpenész lépett fel inkább csak műtrá­gyázást alkalmazzunk. (Kat. holdankint 2 g pétisót, 2 g szuperfoszfátot s homokon 1 q kálisót adhatunk.) A metszés alkalmával alapos tőke­takarítást és harmatgyökerezést végzünk, mielőtt a tulajdonképpeni metszéshez fognánk. A tőketakarítás során a tőkékről minden száraz csonkot, elhalt, elfagyott részt gondosan távolítsunk el, fűrésszel, éles késsel az élő, egészséges fáig vágva vissza azokat. Az így keletkező (pengősnél) nagyobb sebeket, simára faragva, gyümölcsfa-sebkátránnyal, olajfestékkel stb. kenjük be, hogy a tőke beforrhassa a nagyobb vágási felületeket is és azok további beszáradás, elhalás, lekorhadás kapuivá ne váljanak ! A csonkokból kiinduló elhalás, bekorhadás nagyon sok tőkefej s tőkenyak részbeni, majd teljes beszá­radását, végül ennek következményeként — mivel az elhalt részek a hajtások és gyökerek közötti tápanyagforgalmat ,a nedvkeringést gátolják — a tőke visszaesését, idő előtti pusztulását idézi elő. A valamely okból beteg, hiányosan táplálkozó tőkéknél a visszaesés külsőleg mindig a hajtások gyengébb növekedésében, a termés s a vesszőhozam csökkenésében jelentkezik először. Ezt a termés­csökkenést sokan helytelenül a gyengébb, visszaesett vesszőjű tőkék hosszabbra metszésével igyekeznek ellensúlyozni, ahelyett, hogy a baj valódi okát megállapítva s kiküszöbölve, a tőkéket erős trágyá­zással s kíméletes, rövidre metszéssel erősítenék. A visszaesett tőke megterhelve rohamosan elpusz­tul, az okszerűen rendbehozott szépen megerősö­dik és ismét termőre fordul. Áll ez, különösen az idén, a fagytól, jégveréstől, peronoszpórától, talaj­víztől szenvedett tőkékre, de a más okból vissza­esett tőkékre is egyaránt. Persze, ha valamilyen telepítési hiba (pl. rossz ültetési anyag, hibás olt­ványok, meg nem felelő alany, pajorrágások, fillokszéra) a visszaesés oka, a kíméletes metszéssel, tőketakarítással a tőkéket rendbe nem hozhatjuk, de ennek részletezése messzire vezetne. A rendbehozatal során fontos a gondos harmat­gyökerezés elvégzése is. Ezek, a talp­­s oldalgyökerek rovására hamar megerősödő, a tőkenyakból vagy a gyökértörzs felső harmadából eredő, felszínes, tehét megbízhatat­lan (fagynak, szárazságnak, kapa­vágásnak stb. kitett) gyökerek az elmúlt esztendő során, a sok eső nyomán, a szokottnál is nagyobb számban fejlődtek s igen megnőttek. Eltávolításukra a tőkék további kielégítő tenyészete érdekében — — még a trágyázás előtt — múlhatatlanul szük­ség van. Az egyes, már rendbe nem hozható vagy kipusz­tult tőkék pótlásáról, a szőlő állagának teljessége, illetve kiegészítése érdekében szintén gondosko­nunk kell a tavasszal. Minden üres tőkehely csak hiábavaló kiadást fölös munkát jelent, és semmi megtakarítást nem érhetünk el vele. A tőkepótlás az immúnis (fillékszerűmentes) homokon a legegyszerűbb, ahol mély bujtással, a szomszédos tőke kellő hosszúságban beérett vessző­ját lehúzva s 45—50 cm mélyen az üres tőkehelyig vezetve s ott függőlegesen felhúzva, pótolhatunk. Egy tőkéről két bujtást is készíthetünk. Öregebb szőlőben lehet döntést is alkalmazni, melynek során egy erre alkalmas tőkét a talpgyökérig (kb. 60 cm mélyen) kiásva, az oldalgyökereket elvágva, a tőgyökérrel együtt óvatosan a gödör fenekére fektetünk s a vesszők közül egyet a gödör alján (a régi) tőkehelyig visszavezetünk és ott függőlege­sen felhúzunk, esetleg egy-egy másik vesszőt pedig — a kellő mély­(50—60 cm-es) árok alján lefektetve és ott felhúzva, a pótlandó tőkék helyére vezetünk, így egyszerre 2—3 új, fiatal, erős gyökér­zetű, hamar termőre forduló tőkét kapunk. Döntés­hez s bujtáshoz az árok alján vízszintesen lefektetett vesszőre először 10—15 cm porhanyó (tápdús) földet szórunk, erre pár kg. érett istállótrágyát teszünk, majd az árkot (gödröt) többszöri taposás mellett földdel teljesen kitöltjük. A vesszőket a vízszintes­ből derékszögben függőlegesbe hajlításkor (felhú­záskor) vigyázva megropogtatjuk s így óvatosan hajlítjuk meg, nehogy eltörjenek. A ropogtatás helyén a gyökérképződés is dúsabb lesz. A tél folyamán — fagymentes időben — készí­tett bujtások, döntések alkalmával a tőkehelyre felhúzott vesszőket a talaj színe felett nem vágjuk egy rügyre vissza, hanem csak 2—3 rügy magas­ságig földdel betakarjuk. A tavaszi —nyitás utáni — pótlások során a föld­ felett csak egy (jó) rügyet hagyunk, de azt nem kell — mint az új ültetések­nél szok­ásos — felcsirkézni, földdel betakarni. Tőkepótlásra (döntésre, bújtásra) természete­sen csak jól beérett, ép, egészséges, hibátlan felső rügyekkel bíró vesszők használhatunk fel. Ha a tőkehiánnyal szomszédos tőkék maguk is vissza­estek, vesszőik gyengék, rövidek s betegek, róluk így pótlást nem készíthetünk, hanem rajtuk elő­ször erre a célra vesszőt kell növelnünk s a bújtást (döntést) egy évvel el kell halasztanunk. Erős, gyökeres hazai vesszőket az immúnis homok­talajokon, a talajnak megfelelő amerikai alanyú gyökeres oltványokat a kötött talajon tőkepótlásra csak a még fiatal (2—5 éves) vagy igen ritka ültetésű szőlőkben és ott is csak különösen gondos kezelés és erős (egyedi) trágyázás mellett, használhatunk idősebb szőlőben, sűrű ültetés mellett a tőkepótlás­nak ez a módja célra nem vezet. Az elpusztult, pótlandó, beteg, visszaesett tőkét mindenesetre gyökerestül ki kell ásni, helyüket gondosan át kell forgatni, nehogy a talajban korhadó, penészesedő gyökérdarabok (gyökérpenész) és pajorok maradjanak. A kötött (fillokszérás) talajú, oltványszőlők­ben — ahol a föld alá kerülő nemes (hazai) rész fejlődő gyökereit a fillokszéra csakhamar elpusz­títja — a tőkepótlás már nehezebben végezhető . Gyakori hiba mégis nálunk, hogy a kötött talajon is, ahová pedig csak a fillók szérának ellenálló amerikai alanyú oltványok valók, a hazai (európai) fajtájú vesszőkkel végzett bújtatással vagy döntéssel pótolnak. Az így kapott tőkék eleinte — amíg az anyatőke gyökerén, illetve táplálékán élnek — kielégítően fejlődnek, pár év alatt azonban biztosan vissza­esnek s elpusztulnak, amint a fillokszéra elhatal­masodik gyökereiben. A már termő oltványszőlőkben a legcélszerűbb a talajnak (talajvizsgálatnak) megfelelő fajtájú ame­rikai gyökeres vesszőket ültetni az üres tőkehelyekre, majd ezek hajtásait, vagy vesszőit (a második­harmadik évben) beoltva, az így kapott oltványokat önmaguk alá diintve pótolni a hiányokat. Az éves vesszők rügyfakadáskor angolnyelves párosítással helyben fásoltással (levegőoltás) és a zöldhajtások hasítékba ékoltással vagy fordított nyergezéssel, esetleg egyszerű párosítással történő beoltását, 50—60 cm magasan végezzük. Több tőke pótlása esetén az oltások — a tőketávnak megfelelően — magasabban is készíthetők s egy tőkén 2—3 oltást is végezhetünk, így döntéskor az oltványokat tőkehelyre felhúzva, egyszerre több oltványtőkét is pótolhatunk. Az oltványok ledöntésekor az arany­rész a föld alá, az oltási forradás a föld színével egy síkba kerüljön. Ledönteni természetesen csak kifo­gástalan, jól beérett, egészséges oltványokat érde­mes. Az ideiek között ilyen, sajnos, csak kevés akad. A már gondos kezeléssel rendbe nem hozható, megfelelő módon be nem pótolható szőlőket fel kell teljesen újítani. Felújítás előtt ajánlatos a szőlő talaját egy évig más módon (kapásokkal) hasznosítva pihentetni, jól megtrágyázni és alaposan megforgatni, hogy benne gyökerek ne maradjanak. Fertőtlenítés céljából esetleg az ültetés előtt négyzetméterenkint 60—80 grammos szénkénegezést is alkalmazhatunk. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara őszi rendes közgyűlése. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara őszi rendes közgyűlése dr. báró Mirbach Antal kamarai elnök elnöklete mellett nagy lelkesedéssel ünnepelte vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország két Hiány­zóját, a keleti országrészek és Erdély egy részének vissza­térése alkalmából és táviratban fejezte ki hódolatát a kormányzó iránt. Báró Mirbach Antal dr. elnök meg­nyitójában foglalkozott az ipari cikkek és mezőgazdasági termények áralakulásával és megállapította, hogy az árak közötti nagy diszparitás nem szűkítését, hanem tágulását jelenti az agrárollónak. A kormányzat részéről olyan árpolitika alkalmazását sürgette, amely biztosítja a mező­gazdasági termelés folytonosságát, jövedelmezőségét és ezen k­resztül a közellátás zavartalanságát. Hangsúlyozta a gazdaközönség áldozatkészségét, ez azonban nem lehet olyan mérvű, amely tönkreteszi magát a mezőgazdasági termelést. Megállapította, hogy ma az országban agrár­ellenes front van kialakulóban, amelynek téves beállításai ellen kifejezte a gazdaközönség határozott tiltakozását. Az elnöki megnyitó után Asztalos Lajos h. igazgató ter­jesztette elő jelentését, amelynek keretében kitért azokra a tennivalókra, amelyek révén a kamara munkássága szervesen kapcsolódik bele a mezőgazdasági termelés folytonosságát, jövedelmezőségét és a termelés színvonalának fenntartását biztosító kormányprogrammba. A közgyűlés számos indítványt fogadott el, így többek között a szőlő-és gyümölcstermeléshez nélkülözhetetlen védekezőanyagoknak megfehető mennyiségben való biztosításáról. Gyenge volt a bortermés Európában. A rendkívül kedvezőtlen időjárás, továbbá a különféle szőlőbetegségek miatt, az idei bortermés egész Európában az átlagon alul maradt. Kivétel csupán a moseli borvidék és a francia Midi, ahol az idei termés valamivel jobb a múlt esztendeinél. Németország helyzete a legkedvezőbb, mert a Mosel-vidéki jó termés és a francia készletek rendelkezésére állanak a német piacnak. Az olaszországi szüret eredménye az olasz fogyasztást fedezni fogja. Franciaországban a Midi bor­vidéken, valamint Algírban igen jó a termés, hasonló­képpen kielégítő a minőség is. Spanyolországban és Portu­gáliában igen rossz a termés, nem valószínű, hogy a bel­földi szükségletet 100%-ban kielégíthetik. Jugoszlávia termését 2 millió hl-re becsülik, az 1939. évi 4 millió hl-re szemben. Bulgária is körülbelül ugyanennyit szüretelt. Romániát is Görögországot illetőleg még nem állanak pontos adatok rendelkezésre, de mindkét országban rossz volt a termés. Nagykörös idei gyümölcskivitele. Az 1940. évben rend­kívül gyenge volt Nagykőrös gyümölcskivitele. Az 1­939-ben elszállított 163 vágón szőlő helyett csupán 13 vágón, 933 Vágón szilva helyett 163 vagont szállítottak el. Pályázati hirdetmény. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara ,,Purgly Emil Mintagyümölcsös és Gyümölcs­termelési Kísérleti Telepén a földmívelésügyi minisztérium támogatásával létesített kertmunkásképző iskolában 30 kertmunkástanuló felvételére pályázatot hirdet. Fel­világosítást nyújt a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara (Kecskemét, Rákóczi­ út 17—19. sz.). Kérvényekig február hó I5-ig nyújtandók be. Borászati­ Lapok 1. szám

Next