Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

XVII. évfolyam 6. szám­ára 50 fillér 1970. JÚNIUS Nem ért véget a felszabadulási verseny a BIV 5-ös gyáregységében Nem ért véget a felszabadu­lási munkaverseny, hanem fo­kozatosan és erőteljesen foly­tatódik, átmegy az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére zajló új folyamatba. Így van ez a Bőripari Vállalat 5. sz. gyár­egységében, a Finom bőrök gyárában is. Farkas Gyula ke­reskedelmi osztályvezető, ver­senyfelelős így kezdi erről adott tájékoztatóját: — Gyárunkban az 1970. évre tett felajánlások végrehajtásá­ban valóban egybe ötvöződik a felszabadulás gondolata, és mindaz, amely már most is, a második félévben sorra kerülő pártkongresszus irányába mu­tat. E két nagy gondolat jegyé­ben születtek meg dolgozóink vállalásai 1970-re a minőség, a fajlagosság, az anyagtakarékos­ság, a termelékenység és a ha­sítás ágazataiban. — Hogyan jöttek létre a fel­ajánlások? Milyen mértékben kellett szervezni, szorgalmazni az embereknél? — Csak amennyit az ügy legegyszerűbb szervezeti és ad­minisztratív lebonyolítása meg­kívánt. Nyilvánvaló, hogy kö­zösen meg kellett beszélni, hogy milyen többletet vállal­nak és erre a termelési tanács­kozások meg a brigádértekez­letek nálunk is a legcélraveze­tőbbeknek bizonyultak. Aztán volt egy vezetői értekezlet és egy műszaki konferencia. Vég­eredményben ezen az úton született meg a mi kis gyárun­kat tekintve jelentős összegű, 2 millió 174 ezer forintos fel­ajánlás és a műszaki brigád­nak mintegy 900 ezer forintos vállalása. — Mit jelent gyárukban ez a szervezet, hogy műszaki bri­gád? — Ahogyan fizikai szaktár­sainknak vannak brigádjaik, ugyanúgy alakult nálunk is az üzemmérnökökből, techni­kusokból és művezetőkből álló 20—22 fős brigád, akiknek kö­zös feladataik vannak például a műszaki fejlesztés, új termé­kek bevezetése, esztétikai­­kül­lem, vagy például állandó se­­gítség a fizikai dolgozóknak. Vállalásaik is erre irányultak.­­ Vannak-e adataik, értéke­lésük arról, hogy hol tartanak eddig az éves felajánlás telje­sítésében? — Pontosan tudjuk, hogy hol tartunk. Az első negyedévre eső arányos részt az 543 500 fo­rintot például 7100 forinttal teljesítettük túl. Ezt onnan tudjuk, hogy a felajánlás min­den egyes pontját tételesen fo­rintban is értékeltük. Ebből ki­derült, hogy például az anyag­takarékosságban szükséges ne­gyedévi 50 ezer forinttal szem­ben 100 ezer forintot értünk el. NSZK-beli és olasz festékeket ugyanis a célnak ugyanúgy megfelelő NDK és csehszlovák festékekkel helyettesítettünk, aztán alkalmaztunk, helyeseb­ben munkatársaink alkalmaz­tak a juh­bélés cseres techni­kájában is gazdaságosabb ve­­gyianyag-helyettesítést. Hason­ló a helyzet a termelékenység területén, ahol az éves viszony­latban előirányzott 229 000 fo­rint negyedévi mintegy 57 ezer forintos részével szemben 103 800 forintot értek el dol­gozóink, új vákuumgép beállí­tásával. Ha minden tételnél ilyen jelentős lett volna a tel­jesítés, akkor nagyon magas negyedévi túlteljesítést érhet­tünk volna el, de ahogyan ez már lenni szokott, az egyes ágazatokban elért túlteljesíté­sek pótolták azt, ami más ága­zatokban lemaradás volt. Vég­eredményben azonban az össz­kép jó. — Milyen szerepe van a túl­teljesítésben a szocialista bri­gádmozgalomnak ? — Nagyon nagy a szerepe. Nemcsak mert dolgozóink több mint 70 százaléka a szocialista címért versenyző, vagy a cí­met elnyert közel 20 brigádban dolgozik, hanem mert e ver­senyben részt vevő brigádok érik el a legjobb mennyiségi és minőségi eredményeket. Kü­lönösen figyelemre méltó, hogy a brigádvállalások következté­ben nagyon sokat javult­­ az utóbbi időben a munkafegye­lem. Lényegesen csökkent a ké­sések és az igazolatlan mulasz­tások száma. A brigádoknál tu­lajdonképpen féléves értékelés van, de legtöbbjüknél negyed­év elteltével is mérlegelik, meg­nézik, hogy hol tartanak vál­lalásaik teljesítésével.­­ Nem gondoltak arra, hogy a jó brigádok együtt, esetleg versenybe indulhatnának szo­cialista üzemrész, vagy szocia­lista gyáregység címért? — Valóban felmerült ez a kérdés, tárgyaltak is róla dol­gozóink, még a vezetői érte­kezleten és a műszaki konfe­rencián is szóba került. Végül azonban abban állapodtunk meg, hogy még tovább kell fej­leszteni és érlelni a brigádmoz­galmat, és csak azután gondol­hatunk nagyobb egységek kö­zös szocialista versenyére, il­letve közös cím elnyerésére. Ennek a véleménynek a kiala­kításában egyébként a­­ szak­­szervezeti bizottság végső sza­va mondta ki a helyes állás­pontot. A szakszervezeti bizott­ságnak nálunk igen nagy a te­kintélye. Van persze amin még ez a jól dolgozó SZB sem tud segíteni. — Például? — Nem kell messzire menni, csak az udvarba, és ott körül­nézni. Állványerdő foglalja le a területet, jelzi, hogy építővál­lalat dolgozik gyárunkban. Ez még nem lenne baj, hiszen másutt is dolgoznak építőipari vállalatok és a fejlesztés érde­kében ezt ki lehet és ki kell bírni. A probléma azonban az, hogy a munkáik mértéktelenül elhúzódnak. Volt például olyan munkarész, amelyet már meg­csináltak, és akkor sütötték ki, hogy a tartóoszlopok nem elég stabilak. Újra csinálták őket. Ilyen körülmények között per­sze nem lehet lakkot-boxot gyártani. El lehet képzelni, hogy a por és a rendetlenség mennyire rontja a minőséget. Aztán a transzportmunka is nagyon drága. p. v. Hetek óta tombol az ár meg­állás nélkül, szinte emberfeletti módon folyik a védekezés. Em­berek tízezrei éjt nappallá té­ve, esőben, sárban, szélben, sokszor napokig nem hunyják le szemüket. Elismeréssel kell szólnunk fegyveres alakula­taink fiatal katonáiról és a ha­zánkban tartózkodó szovjet ka­tonai egységek fáradhatatlan helytállásáról. Nap mint nap olvashatjuk a sajtóból, hallot­tuk a rádióból, és meggyőződ­hettünk a televízió híradásá­ból, hogy milyen hatalmas erő­feszítés szükséges a szörnyű, pusztító ár megfékezéséhez Még él emlékezetünkben az 1965-ös árvíz pusztítása, de a jelenlegi még az 1932-ben mért legmagasabb vízszintet is túl­haladta. Éppen ezért nagy anyagi és technikai bázis moz­gósítására volt szükség a ka­tasztrófa elhárítására. A párt és kormány vezetői­nek irányításával, az ország népének összefogásával végül is sikerült sok helyen vissza­szorítani az árhullámot. Bebi­zonyosodott, hogy az ember egymagában nem képes arra, amit összefogva, közös erővel azonban megvalósíthat. A baj: a megpróbáltatás egybeforrasz­totta népünket, mely erőt ad ahhoz, hogy a sebeket miha­marabb begyógyítsuk, eltüntes­sük. Mert bármekkora is volt a technikai erők mozgósítása, bármilyen önfeláldozó volt a hősi küzdelem, sok helyütt szörnyű pusztítást vitt végbe az árvíz. Hiszen, mint ismeretes, több tízezer hold földet öntött el a víz, és sok családi otthon lett a víz martaléka. Ott, ahol már visszatérhettek a családok volt otthonukba, sok helyen csak romhalmazt talál­tak. Ezekkel a bajba jutott em­berekkel érez most az egész or­szág népe. Mint ahogy a gáta­kon közös erővel folyt a küz­delem, ugyanolyan közös aka­rattal igyekeznek üzemeink dolgozói segíteni a bajba ju­tottakon felajánlott forintjaik­kal. A Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása alapján szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta az árvízkárosul­tak megsegítéséhez szükséges feladatokat. Az elnökség gyorssegély­ként 50 ezer Ft-ot adomá­nyozott, és felhívta az üzemi szakszer­vezeti bizottságok figyelmét a bajba jutottak megsegítésére. A felhívás üzemeinkben megértésre talált, amit bizo­nyít az a néhány példa, amit a sok közül kiragadtunk. Sokan megszakították szabad­ságukat, hogy részt vegyenek az árvízkárosultak javára fel­ajánlott műszakban. Ezenkívül a gyár vezetősége tízezer forint értékű ágyneműt (paplan, hu­zat stb.) adományozott. Gödi képek Kegyelettel őrizzük mindazon helyet, ahol szaktársaink és elvtársaink a Horthy-elnyomás idején csak titokban találkoz­hattak. A hagyományokhoz híven az idén is sor került a gödi bőrös üdülőben a munkásmozgalmi emlékmű megkoszorú­zására. A koszorúzáson ünnepi beszédet mond Turzó László, szakszer­vezetünk főtitkára. Duna cipőgyár A gazdasági és mozgalmi ve­zetés 400 pár cipőt, 12 sátrat, 20 meleg takarót és 40 szalma­zsákot adományozott a máté­szalkai tanácsnak, amelyet An­­dorkó Sámuel szakszervezeti aktivista május 28-án szemé­lyesen adott át. Ezzel egy idő­ben a dolgozók kezdeményezé­sére gyűjtést indítottak, így 140 000 forintot juttatnak el az illetékes szervekhez. Jó példá­val jártak elöl a szocialista bri­gádok és a tűzödei részleg. Egyes üzemrészek dolgozói munkára jelentkeztek, mert tudják, hogy szükség van a munkáskezekre. Néhány dol­gozó jelentkezett újjáépítő munkára szabadsága terhére. A szakszervezet vállalta, hogy el­intézi, hogy soron kívül meg­kapják a kért szabadságot. Bőripari V. 3. sz. gyáregység A dolgozók megelőzték a központi intézkedést, és saját maguk szervezték a gyűjtést. Pannónia Szőrmekikészítő V. A dolgozók valósággal meg­ostromolták a szakszervezeti bizottságot, számtalan ember 10—12 órát ajánlott fel. A ener­giatelepen levő Kandó Kálmán és Bánki Donát szocialista bri­gád vállalta, hogy az árvízká­rosultak megsegítésére, 20 fő­vel, néhány házban elvégzik a villanyszerelési munkálatokat. Dísz­műbőrgyár A szakszervezeti bizalmiak és brigádvezetők kezdeményezé­sére indult meg a gyűjtés. Kü­lönösen jó példával járt elöl a Gazda-brigád. A vállalat dol­gozói kb. 30 ezer Ft-tal járul­tak az akcióhoz. Pannónia Szőrme szegedi gyáregység A szőrme és textilszabászati részleg dolgozói voltak az el­sők, akik röpgyűlésen ajánlot­ták fel segítségüket az árvíz­károsultak részére. Szinte egy emberként adták át az egynapi keresetüknek megfelelő bért.

Next