Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Péter Dénes - Petőfi István - Petőfi Sándor
288 Irodalom, tudomány és művészet. 244 leveszi róla kezét, se a tanév végét be sem várva, Pestre indult, hová márczius első napjaiban érkezett meg és színésznek állott. Májusban egy rokona, Salkovics Péter mérnök, Ostfiasszonyfára (Vas. m.) vitte, hogy majd Sopronban fiával együtt taníttatja. Itt vakácziózott Orlay Somával, ki szintén rokona volt és közben szerelemre lobbant egy földbirtokos leánya, Tóth Róza iránt. A vakáczió végén azonban Salkovics megváltoztatta szándékát s azzal a kifogással, hogy úgy sem lesz belőle komédiásnál egyéb, elbocsátotta. Perre Sopronban katonának állott. De a diákok között így is gyakran megjelent ; megismerkedett Pákh Alberttel, aki szintén Sopronban tanult ; eljárt az előadásokra és a magyar társaságba és a tanulóktól kapott könyvekből buzgón művelte magát. Hivatásába vetett hite nem engedte, hogy a durva katonai társaságba elmerüljön. Tanult és verselgetett s őrállása helyét, a faköpönyeget is versekkel irkálta tele. A következő év tavaszán azonban ezredét Horvátországba helyezték át. A sok nyomorúság és a gyakorlatok kimerítették erejét s kórházba került, honnan csak négy hónap múlva szabadult ki. Szenvedéseit ennyi baj között csak katonatársának, Kupis Vilmosnak barátsága enyhítette. Végre azonban ütött a szabadulás órája : február 23-án mint rokkantat fölmentették, Sopronba vitték s obsittal végkép elbocsátották. Sopronban kissé fölvidult barátai között és atyjához igyekezett. Pápára gyalogolt, hol Orlaynál lakott s barátainak rábeszélésére beiratkozott a VII. osztályba. Társai és tanára, Tárczy Lajos, gondoskodtak megélhetéséről ; de a tanuláshoz egyáltalában nem volt többé kedve s három heti időzés után Pozsony felé indult, hol, mint hitte, Szeberényi segítségével jobb sorsba juthat. Márczius 25-én már Pozsonyban volt , de csalódott reményeiben s április elején útra kelt, hogy színésztársaságot keressen, melyhez hozzácsatlakozhatik. Győrnek vette útját, de hiába . Pestre jött tehát és Dunavecsén fölkereste szüleit, akik ott a falu kocsmáját bérelték. Anyja rábeszélte, hogy tanulását folytassa ; de az iskolai év kezdete még távol volt s ő nem akart szegény szüleinek terhére lenni ; elhatározta, hogy még egy próbát tesz a színészettel s 1841 július elején Pestre, onnét Veszprémbe, Füredre, majd Ozorára vándorolt és ott Sepsy Károly színészcsapatához szegődött. A nyomorult társaság Tolna és Fehér vármegye kis községeiben játszott s Petőfi is fellépett (először a Peleskei Nótáriusban) , de a dicsőséget megúnva, ígéretéhez képest iskolába készült, így kerül október közepén Pápára, hol 1841—2-ben elvégezte a VII. osztályt, de különösen önképzését folytatta : magyar és német írókat olvasott s németül franczia és angol költőket. Legjobban Gvadányit, Csokonait, de különösen Vörösmartyt kedvelte ; társasága is jó volt . Jókai Mórral és Orlayval társalkodott legszívesebben ; az önképzőkörben, mint verselő, bíráló és szavaló, egyaránt kitűnt s 1842 május 22-én Bajza kiadta ,,A borozó" cz. költeményét az Athenaeumban. Szülei örömmel fogadták megtért fiukat, ki most már — egy boldogan átkóborolt vakáczió után — októberben ismét Pápára sietett ; azonban munkát és így kenyeret nem talált s így, mit volt tennie. Székesfehérvárt Borostyán névvel újra színésznek állott. De valódi színi sikerei nem voltak és sokat nélkülözött. Karácsonyra feljött Pestre , megismerkedett Vörösmartyval és Bajzával s egy boldog félnapot töltött körükben. Pár nap múlva a székesfehérvári színésztársaság szétvált s Petőfi az egyik részszel Kecskemétre vándorolt. A nyomorúság, a nélkülözés folyton zaklatta ; 1843 májusára Pozsonyba készült, hová akkorra országgyűlést hirdettek ; azt hitte, hogy ott jobb társulatot talál. El is indult s Pesten, Pápán, Győrön át odaérkezve (május 12-én.) Fekete Gábor színigazgatónál kopogtatott. Hiába , a társulatban nem volt számára hely s P. nagy ínségében az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjénél keresett s kapott csekély másoló munkát. Közben több verset küldött Bajzának s Garaynak, ki a Regélőt szerkesztette ; megismerkedett Lisznyayval, a ki mint jurátus, az országgyűlésre érkezett. Lisznyay fölkarolta, megismertette a fiatal írókkal, kik közül Vahot Imre 30 forintot gyűjtött P. javára és kieszközölte, hogy Nagy Ignácz a Kisfaludy-Társaság külföldi regénytára számára regények fordításával bízta meg. Petőfi június végén már Pesten volt s 3 hét alatt lefordította Bernard Koros hölgy cz. regényét, meyért 100, aztán James Robin Hood cz. regényét, melyért 400 frtot kapott. Ettől fogva elég vígan élt a fővárosban , de a fordítást únta már és újra színészi dicsőségről álmodozott, így kerül újra a vidékre, Debreczenbe, Komlóssy Ferencz társulatához s egy hét múlva egy másik, kis társulathoz, melylyel Diószegen játszott. Székely -hídon azonban (november 24-én) ez a trupp is szétoszlott s Petőfi betegen, nyári