Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Péter Dénes - Petőfi István - Petőfi Sándor
Irodalom, tudomány és művészet. 289 ruhában került vissza Debreczenbe, hol nagy nyomorban, Pákh Alberttől segítve és vigasztalva, de franczia nyelvet tanulva, Hugó Viktort és Berangert olvasgatva és verseit másolva, húzta ki a telet. 1844 február 11—14-ike közt végre megindult Pest felé : meghalni, vagy pénzt és dicsőséget találni. Egerben a kispapok szívesen fogadták s útiköltséget gyűjtöttek és szekeret fogadtak számára. Pesten hiába keresett kiadót , végső kétségbeesésében Vörösmartyhoz fordult s a nagy ember sietett az ifjú költő verseit a nemzeti körrel kiadatni. A költségeket Tóth Gáspár, a derék szabómester vállalta magára. Jobb napok következtek ezután. Vahot Imre július 1-én Pesti Divatlap cz. vállalatot indított s Petőfit maga mellé vette segédszerkesztőnek. A költő sietett Dunavecsére, szüleihez, leket másfél éve nem látott, s két egész hónapot töltött náluk nagy boldogságban, melynek emlékeit gyönyörű költemények örökítik. E két hónap alatt lobbant szerelemre a még félig gyermek Nagy Zsuzsika, Nagy Pál vecsei birtokos leánya iránt, ami szintén több szép költemény alkotására ihlette. Visszatérve Pestre, Vahot Imrénél lakott és ellátogatott a Pilvaxba s Komlóba, az írók kedvelt gyülekezőhelyeire. 1844 október 12-én még egyszer és utoljára föllépett a Szökött katonában, mint nótárius , sőt a vidékre is ki-kirándult. Egyébként azonban nagy írói tevékenységet fejtett ki, s a mi fő, költészete is folyton mélyült, mind jobban eltért a Bajza-féle iránytól s mind egyszerűbbé, közvetlenebbé, könnyebbé, gazdagabbá vált. E mellett népszerűsége is nőttön-nőtt. Első kötetét mások követték, így A helység kalapácsa és a János vitéz, a Cypruslombok Etelka sírjáról, melyet Vahot Sándorné testvérhúga, Csapó Etelka emlékéhez tapadt érzései sugalltak. 1845 tavaszán Kerényi Frigyes Eperjesre hívta ; erre márczius 31-én elbúcsúzott barátaitól s április 1-én útra kelt Felsőmagyarországba. Miskolczra, innen Kassára s Kassáról Eperjesre utazott s Tompával és Kerényivel naponként vidám kirándulásokat rendeztek a szomszédos helyekre. Ekkor írta az Erdei lak cz. költeményt. Eperjesről Lőcsére, innen Késmárkra mentek át, azután Iglóra, hol Pákh Albert szüleinél három hetet töltött és bevárta Pákh hazaérkezését. Csak május 23-án indult vissza Pestre, hová Rozsnyón, Füleken, Losonczon, Rimaszombaton, Gyarmaton, Váczon át június 24-én érkezett vissza. Az utazás és az iránta mindenfelé nyilatkozott lelkesedés igen jól hatott reá s élményeit czikksorozatba foglalva, sietett az Életképekben közzétenni (Úti jegyzetek.) E pompás, szellemes reflexiókkal teli mű egyike legjobb prózai alkotásainak. Időközben összegyűjtötte 1844—45-ben megjelent verseit, melyeket azután ki is adott és Szalkszentmártonban meglátogatva szüleit, egy hét alatt megírta Zöld Marczi cz. színművét, melyet azonban a színházi bíráló-bizottság visszavetett. E bukás mélyen sértette s szórakozás végett augusztusban Gödöllőre rándult s megismerkedett Mednyánszky Bertával, kit aztán többször is felkeresett. Azt hitte, szereti a szép és előkelő leányt, de elutasították s csakhamar kiábrándult. E szerelemből azonban remek dalok fakadtak, a Szerelem gyöngyei, melyeket október 20—23-ika között bocsátott közre. Egyébiránt szorgalmasan dolgozott a lapokba , a Honderűbe, Életképekbe és Vahot Pesti Divatlapjába. Népszerűsége egyre terjedt, de ellenségei is támadtak, kiket részben modora, részben költészetének szokatlan eredetisége, részben sikerei bántottak s valóságos hadjáratot indítottak ellene. Azonban védte magát s a mi fő, a valódi nagyok : Vörösmarty, Bajza, Szemere Pál, Toldy mellette állottak. Mindamellett keserű, pesszimisztikus hangulatok vettek rajta erőt s ebben az időben írta Felhők cz. szeszélyes, keserű verseit, melyeket 1846-ban bocsátott közre. Kellemetlen lelki állapotán kirándulásokkal próbált segíteni ; többek között november 20—25. körül szüleihez utazott s több mint egy hónapot töltött Szalkszentmártonban, hol a Felhők egy részét s a Tigris és hiéna cz. drámát irta, melyet szüleinek fölsegítésére akart előadatni. A drámabíráló bizottság elfogadta a művét, s ő még január 16-án újra szüleihez sietett és megírta A hóhér kötete cz. regényt, melyért Hartleben kiadótól 150 frtot kapott. Szent-György napján szülei Dömsödre költöztek ; ekkor P. is visszatért a fővárosba és Vallottal összekülönbözve, Jókaival, Pálffyval, Degrével, Obernyikkel, Pákh Alberttel, Bérczyvel, Tompával és Lisznyayval megalakították a „Tizek társaságát", mely azonban már novemberben föloszlott. Petőfi Frankenburg lapjához, az Életképekhez szegődött s csak májusban rándult le szüleihez Dömsödre, hol a Salgó cz. költeményt írta. A nyarat Pesten, olaszul tanulgatva töltötte. Augusztus végén nagyobb körútra indult és Kolozsvárra, az országgyűlésre szándékozott ; előbb azonban fölkereste Pap Endrét Szatmáron, szeptember 4—5-én ellátogatott