Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Péter Dénes - Petőfi István - Petőfi Sándor
290 Irodalom, tudomány és művészet. 244 Nagykárolyba, megismerkedett gróf Teleki Sándorral és szeptember 8-án a Térey-család kertjében meglátta Szendrey Júliát, Szendrey Ignácznak, a Károlyiak inspektorának szépséges 18 éves leányát. Ez a pillanat döntő volt életében. Még aznap este bemutatkozott a leánynak, kit aztán szeptember 19-én otthonában, Erdődön is meglátogatott. Október 10-én ismét Erdődön volt s elbúcsúzott Júliától, a ki szerette ugyan, de vallomására határozott választ nem mert adni. Azonban október 22-én ismét találkoztak Nagykárolyban s a költő most már ígéretet nyert szerelmesétől, hogy a tavaszra határozott feleletben részesül. Boldogan indult Nagybányára, majd Telekihez Koltóra, hol november 10-ig tartózkodott s az Erdélyben cz. szép hazafias ódát költötte ; aztán Debreczenen át Pestre utazott vissza (november 20-án). Júliához való viszonya azonban nem volt zavartalan; többrendbeli félreértések támadtak közöttük, melyeket csak 1847 májusa elején sikerült tisztázniuk. Sorsukat nehezítette a leány szüleinek tartózkodása is, akik gyermekek sorsát semmiképp sem merték Petőfire bízni és a költőt több ízben elutasították. Szerelmök, kitartásuk azonban végre is győzelmeskedett s az esküvőt május 26-án sikerült szeptember 8-ra kitűzniök. Petőfinek addig távol kellett magát Erdődtől tartania, csupán a levelezés volt megengedve. A költő az időt utazgatással töltötte. Még május 31-én Arany János látogatására indult, kivel a Toldi megjelenése óta levelezett, s tíz napot töltött a szalontai jegyzőlakban ; azután Pestre tért vissza ; június 26-án Emichnek örök áron (1500 foton) eladta összes költeményeit, kikötve, hogy Emich minden hasonló, később megírandó kötetéért 2000 frtot fog fizetni ; szerződést kötött az Életképekkel, s július 1-én nekiindult Felsőmagyarországnak. Végre szeptember 8-án az erdődi vár kápolnájában megtörtént az esküvő, melyen Júliának csupán anyja és huga jelent meg, míg az apa áldás és anyagi segítség nélkül bocsátotta őket útra. A mézesheteket Koltón töltötték, majd hat hét múlva Kolozsvárra, innen Váradra, onnan Szalontára s november 4-én Pestre érkeztek és a Dohány-utcza 373. sz. házának első emeletén vettek lakást. Egyszerűen, de boldogan éltek ; Júlia mint asszony is múzsája maradt Pályrájának s a költő feleségéhez írta legszebb szerelmi költeményeit, melyek, mint ilyenek merőben újság voltak a magyar költészetben. 1847 márczius 15-én megjelentek összes költeményei s a műből pár hónap alatt 3000 példány elfogyott ; 1848 január 1-én pedig már a második kötetet is eladta 1220 forintért, melyet Emich havi 100 frtos részletekben tartozott megfizetni. Ekkép sorsuk biztosítva volt jóideig ; a kritika is melegen nyilatkozott a költő műveiről s irányáról ; P. nyugodtan és újult erővel élhetett hivatásának. Sokat írt az Életképekbe ; 1848 elején megírta a Lehel Vezért, Bolond Istókot ; lefordította Coriolanust s Vörösmartyval és Aranynyal Shakspere teljes lefordítására egyesülve, hozzáfogott a Romeo és Júlia átültetéséhez. Közben a politikai életben mind élénkebbé vált a demokratikus áramlat, mely az ő lelkét is áthatotta. Rajongott a szabadságért, gyűlölte Ausztriát és követelte a népnek, melynek fia volt, fölszabadítását. Tudta, hogy ez vérbe fog kerülni, s épp ezért türelmetlenül várja a forradalmat, mely a hazát függetlenné s a népet úrrá teszi. Azt akarta a politikában, a mit már is végrehajtott a költészetben, s meggyőződését, szenvedélyeit csak izmosították kedvelt olvasmányai: a franczia forradalom története. Így éri meg 1848 márczius 13-át, mikor a Nemzeti dalt írja, 14-ikét, mikor az ellenzéki körben a 12 pontot összefoglalják, márczius 15-ét. Neve a legnépszerűbbek egyike volt Magyarországban. Utóbb azonban csappant népszerűsége : a közönség zokon vette szélső republikánus elveit s azokat a nyers kifakadásokat, melyeket az urak, a királyok és a tőle gyengének, erélytelennek hitt nemzeti kormány ellen intézett. Szeretett volna a nép ügyének az országgyűlésen is szószólója lenni , de a követválasztáson megbuktatták, s e miatt támadt izgalmas és keserű lelkiállapotában írta Az apostol cz. költeményét. Politikai türelmetlensége utóbb Vörösmartyval is ellenkezésbe keverte, bár aztán csakhamar megbékéltek. A Márczius Tizenötödikében mind keményebb és élesebb czikkei és versei láttak napvilágot, s szeptember 17-én már bosszúra hívta fel az országot. Október 15-én pedig már ő is katona volt , kapitány a 28. zászlóaljban. Szüleit, kiket magához vett volt, Orlay gondozására bízta, feleségét Erdődre, azután november 31-én az oláhok elől Debreczenbe vitte. Itt született deczember 15-én Zoltán fiuk. 1849 január 31-én, Vetter tábornokkal lett összekülönbözése miatt, Bem táborához helyeztette át magát, s feleségét és fiát Aranyékra bízva, január közepén elindult seregéhez. Bem örömmel fogadta, segédtisztjévé nevezte ki, vitézségét