Szabolcs vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1900)

IRODALOM ÉS TUDOMÁNY - Geduly Henrik - Inczédy Lajos - Dr. Jósa András - Kálnay László - Leffler Sámuel - Lengyel Endre

Lengyel Endre. 222 Irodalom és tudomány. Geduly Henrik. Faczédy Lajos. Dr. Jósa András. Kálnay László. Leffler Sámuel. Kisvárdai Lapok. Alapítója és azóta szerkesztője d­r. Vadász Lipót. A lap jelenleg a XIII. évfolyamban van. Nagy-Kálló és Vidéke. Megindult 1899-ben. Főszerkesztő dr. Borosnyói L. Béla. Felelős szerkesztő Gáspár Gyula. * * * Nem Szabolcs vármegyében született, de ott élő és működő írók : Geduly Henrik, ág. h. ev. lelkész, szül. Bécsben, 1866. október h­ó 24-én. Középiskolai tanulmányait Losonczon és Selmeczbányán, — a teologiai akadémiát Pozsonyban végezte. 1888. augusztus 24-én Békés-Csabán pappá avattatván, Zólyomba került segédlelkésznek. Innen 1891. január 11-én Nyíregyházára választatott főgimnáziumi vallástanárnak és segéd­lelkésznek. Majd 1896. ápril 24 én a nyíregyházi gyülekezet választotta papjává. A tisza­vidéki egyházmegye 1898-ban tartott szervezkedő közgyűlése főjegyzőjévé választotta meg, legutóbb pedig esperes lett. Irodalmi téren a különböző szaklapok és helyi közlönyök hasábjain közölt számos czikkén kívül megjelentek tőle a „Luther és Zivingli christologiai álláspontjának összehason­lítása", a ,,Bibliaismertetés" I. és II. füzetének közrebocsátása és a „Nyíregyháza az ezredik évben" cz. mű kiadása, nemkülönben számos alkalmi beszéd, ebben a műben megírta Nyíregy­háza jelenkori állapotának ismertetését. Inczédy Lajos szül. 1857-ben Szarvason. Ott végezte középiskoláit is, a bölcsészetet pedig Budapesten hallgatta. 1877-től 85-ig Budapesten hírlapíró volt, azután az „Arad és Vidéke" czímű lapot szerkesztette és 1877. óta Szabolcs vármegye hivatalos lapjának , a Nyír­vidéknek szerkesztője. Jelenleg­ Szabolcs vármegye főlevéltárosa. Dr. Jósa András szül. Nagyváradon 1834. nov. 30. Középiskolái végeztével, mint nemzetőr, majd mint honvéd részt vett a szabadságharczban. A szabadságharcz után 2 évig jogot hallgatott, de e pályáról lemondott és a magyaróvári gazdasági akadémiába lépett, a­melynek elvégzése után, apja birtokán gazdálkodással foglalkozott. De itt sem találván meg a hajlamainak megfelelő működési tért, Bécsbe ment, hogy ott az orvosi tudományokat hallgassa. 1864-ben doktori diplomát szerzett és Nagy-Kállóban telepedett le, a­hol a szabolcs­vármegyei kórház vezetését vette át. 1884-ben Szabolcs vármegye főorvosának választotta meg, majd tagja lett az országos egészségügyi tanácsnak is. Mint a vármegye főorvosa rendkívül nagy érdemeket szerzett a vármegye közegészségügye körül, különösen azáltal, hogy a vármegyét jó ivóvízzel törekszik ellátni, a­mely törekvésének eredménye a vármegyében létesített számos mélyfáratú kút. A vármegyei kórház az ő vezetése alatt mintaintézménynyé lett. Az ő nevéhez fűződik a szabolcsvármegyei múzeum alapítása is. A közegészségügy és közművelődés terén szerzett érdemei elismeréséül­­ felsége 1894-ben a Ferencz József lovagrenddel tüntette ki. Mint kiváló archeologus és orvostudományi író is ismeretes. Számos alapos és mély tudományra valló értekezése jelent meg a szaklapokban. Ő írta e kötet számára a földrajzi és a geologiai részt és a vármegye őstörténetét. Kálnay László szül. Gömör-Kishont vármegyében Rimaszombatban 1849. júl. 13-án. Elemi iskoláit, részben gimnáziumi tanulmányait is szülővárosában, a VII. és VIII. osztályt Iglón végezte. Jogot tanult a pesti egyetemen és 1874-ben ügyvédi oklevelet nyert, azóta Nyíregyházán ügyvédkedik. 1894. végén kezdett csak írni, leginkább elbeszéléseket, melyeket a fővárosi hírlapok közöltek tárczarovataikban, legtöbbet a Budapesti Hirlap és a Pesti Hirlap. Munkái: Jaj és kaczaj. Elbeszélések, Bpest, 1897. Arisztokraták és a többiek. Elbeszé­lések, Bpest, 1898. Irt egy népszínművet is, mely kéziratban van, czíme : Az öreg bojtár, öt felvonás. Ő irta e munka számára a „Szabolcs vármegye társadalma", „Szabolcs vármegye népessége" és „Szabolcs vármegye népe" czímű fejezeteket. Leffler Sámuel született Rimaszombatban 1851. május 26-án. A bölcsészeti és teolog­iai tudományokat Pozsonyban hallgatta, a­hol lelkészi, majd 1875-ben tanári oklevelet nyert. Nyíregyházára 1874. január 18-án hivatott meg segédlelkészül s ugyanezen év augusztus havában választatott meg a főgimnázium helyettes tanárául; 1876. szeptember óta a főgymnázium rendes tanára s két ízben igazg­atója is volt. 1888-ban beutazta Német­országot, majd 1894-ben dr. Eötvös Loránd kultusminister támogatásával Olaszország­ban tett tanulmányutat. Tanulmányai eredményét a főgimnázium értesítőiben, és a hírlapok hasábjain irta le. Mint a városi képviselet tagja 1876-tól, Szabolcs vármegye törvény­hatóságának tagja 1877-től, itt az állandó és igazoló választmányok és számos bizottság tagja, 25 év óta a nyíregyházi egyház és iskolatanácsnak tagja, a főgimn.­tanács jegyzője 16 év óta, évekig a hegyaljai egyházmegye jegyzője, az árvaházat és nőipariskolát fentartó jótékony nőegylet ügyvezető titkára 25 év óta s 1890. január 6. óta mint a „Polgári olvasó­egylet" elnöke fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet. Tanári működését kartársai méltá­nyolván, őt a debreczeni kör és az országos tanáregyesület központi választmányi tagjává választották. Négy évi kitartó munkálkodással és szakértelemmel rendezte Nyíregyháza város régi levéltárát s kutatásainak eredményét a város Monograph­iájában halmozta össze. Ezen­kívül is működött irodalmilag. Fordította Ovid „Epistolae ex Ponto" cz. művét, distichonokban. Megírta a „Római irodalomtörténet" cz. művét, melyet az orsz. közoktatásügyi tanács az ifjúsági és tanári könyvtárak részére beszerzésre ajánlott. ,,Nápoly és környéke, Pompei" cz. iratait az Athenaeum nagy lexikona is felhasználta, mint forrásmunkát. „Fel a Vezúvra" czímű füzete is megjelent. Ő írta e munka számára a „Nyíregyháza története" czímű feje­zetet. Legutóbb ünnepelték meg tanári működésének 25 éves jubileumát. Lengyel Endre, szül. Nyír-Gedén, 1845. aug. 27-én. Középiskolai tanulmányainak elvég­zése után a papi pályára lépett és a budapesti központi papnöveldében hallgatta a teologiát. 1871-ben a szatmármegyei Derzs községbe neveztetett ki lelkészszé. 1878-ban Nagy-Kállóra helyezték át. 1885-ben tiszteletbeli esperes, 1891-ben szt.-széki tanácsos, 1893-ban a nagy­kállói egyh. kerület esperese lett.

Next