Temesvár (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
TEMESVÁR TÖRTÉNETE - VII. Temesvár a török hódóltságban
43 Temesvár története Csakhamar halálos csapás érte a fején, baloldalát pedig lándzsával döfték át. Egy szandzsákbégnek adták át rabul. Lovát szintén megsebezték és magukkal vitték. Perez Alfonzónak a fejét vették és bemutatták a basának. Batthyány Farkas és Forgách Simon egy ideig még bátran harczolt a várőrség élén, de a túlnyomó többség a várőrség nagyobb részét is felkonczolta. Akiket le nem terítettek, fogságba hurczoltak. A halálosan megsebesült és megkötözött Losonczyt Ahmed elé kísérték. Felbőszülve annyi katonájának elvesztése miatt, Ahmed vérszomjas tekintettel fogadta a hős magyar vezért és kutyának nevezte. Eáförmedt: hogyan mert a hatalmas szultán ellen fegyvert fogni és miért nem adta át az erősséget azonnal? A vérvesztéstől elgyengült Losonczy megvetéssel nézte le lovagiatlan ellenfelét és becstelen esküszegőnek nevezte, ki nem tiszteli a katonai erényeket. Kemény szidalmak között tudatta a basával, hogy nem azért adta át a várat, mintha a gaz hitszegők ígéretében bízott volna, hanem a város népét akarta megkímélni a lemészárlástól és a török rabságtól. Katonai hírnevét életének mindig elébe helyezte s hogy most már mi történik vele, azzal éppen nem törődik. Ahmed minden áron élve szerette volna Losonczyt a szultánhoz küldeni, de látván, hogy halálos sebei nem gyógyíthatók és életbenmaradásához nincs remény, a haldoklót csauszai által kivonszoltatta sátrából és lefejeztette. Fejének bőrét lenyúzatta spolyvával és szalmával kitömetvén azt, az elszedett zászlókkal és egyéb győzelmi jelekkel a szultánnak küldé. Koponyacsontját lándzsára szúrva, sátra el tűzette, testét pedig eltemettette. így végződött 1552. évi júl. 27-én Temesvár dicső hősének élete. A szintén elfogott Batthyány Farkas temesi alispánnak Ahmed a prajkó kapu küszöbén levágatta karjait és térdben mindkét lábát s napestig hagyta ott kínlódni, míg végre irgalomból fejét vették. Forgách Simon Kászon basa fogságába került, de utóbb egy esztergomi bégért kicseréltetvén, visszanyerte szabadságát Ugyanez történt Farkasics Péterrel és Miklós szerb vajdával. A tisztek közül elesett: Sövényházy Ferencz temesvári várnagy, Deli Ferenc helyettes várnagy, Malik főhadnagy, Nagy Gergely, Ujszászi Sándor, Pattantyús Tamás hadnagyok, Gergely szerb vajda, Tomory Endre Losonczy apródja és Sáfrán László királyi mustramester. A Temesvár védelmére hadrakelt megye nemesek nagyrészt szintén elestek, közöttük: Horváth Ferencz, Haraszthy Ferencz Kolbász Farkas, Karánsebesi Nagy Péter, Deli Dömjén és Balázs, Tasy Miklós és László, Móré János és László. Az életben maradt temesvári lakosságot, számosakat még a kivonulás előtt Ahmed visszakergette a városba, mindenkit a saját házába. Megengedte nekik hogy jövőben is saját törvényeik szerint élhessenek. I. Ferdinánd király júl. 20-án Losonczy kérelmét teljesítvén, leányait fiúsította s megerősítette, atyjuknak összes váraiban és uradalmaiban Fruzsinát Losonczynál nevelt fia, Báthory Miklós vette feleségül, Anna pedig 1562-ben Ungnád Kristófhoz a későbbi (1578) horvátországi főkapitányhoz ment férjhez. Ahmed a győzelem fölötti örömében tisztjeinek nagy lakomát adott és azután még csaknem aug. hó végéig pihentette seregét Temesvárott, kisebb-nagyobb csapatokat küldvén a délvidéki erősségek behódítására. VII. Temesvár a török hódoltságban. Mielőtt Ahmed basa alvezir elvonta táborát Temesvár összelődözött falai alól teljesítendő a konstantinápolyi díván meghagyását, intézkedéseket tett, hogy a szultán számára behódított délmagyarországi területen török kormányzóság állíttassék fel és annak központi székhelye Temesvár legyen. Miért is Kászon basát L L t L y ? L 1 l ) 5 1 L i i -3 5 1 1 Czímer: id. m. 141—147. 11. Losonczy István a Tomaj-nemzetségbeli Dénes nádor ivadéka, ki 1220 körül II. Endrétő kapta Nógrádmegyében Losonczot. Leszármazói a XIV. századtól kezdve a birtokukról neveztél magukat Losonczyaknak. Losonczy István 1547-ben Nógrád vármegye főispánja volt és min ilyent küldett I. Ferdinánd Báthory András, Nádasdy Tamás és Castaldo János kíséretébe Erdélynek a Habsburgok számára való megszerzésére. Őse, I. Losonczy István 1387-ben Szörényi továbbá tót-, horvát- és dalmátországi bán volt és kapta vitézi érdemeiért a zarándmegyei Pánkot, és Dézna várakat. 1390—92-ben a macsói báni tisztet, 1395-ben pedig a temesi főispáni méltósága viselte. A család tehát már régen otthonos volt Délmagyarországon, midőn II. Losonczy István temes főispánná kineveztetett. {Turul, I. 16—23.11. ; Pesty / Szörényi Bánság és Krassó várm. tört. Századok 1890, 733., 741. 11.) Magyarország vármegyéi és városai: Temesvár, 18 t [1 l, a t i 28 i Losonczy kivégzése is .