Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-01 / 26. szám

26-ik szám Miskolcz, julius 1. 1869. Harmadik évfolyam. BORSOD wmmmmi. imfisim Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tart? közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: VSZ DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve. Elölegesen fizete Bélyegdij: Fél évre . . 2 frt- kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig .... Minden hirdetéstől. . 30 kr. Egész évre . . 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. „ Nyílt tér sorsa . . . 15 kr Előfizetési felhívás! „BORSOD“ 109-dik év második félévi folyamára. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postai szétküldéssel. Félévre 2 frt. Egész évre 4 frt. Miskolcz, junius 27. 1869. A helybeli mészáros társulat vagy is testület, mint magát nevezi, felháborodva a Borsod múlt számában „hús calamitás“ czimü jóakaratú újdonságunk felett, felháborodásának a következő praemissával irt 4 oldalra terjedő sűrű replicával ad kifejezést: „A Borsod-miskolczi értesítő I. évi 25. számában Június 24-én ,,hus calamitás“ kezdő szóval, nagyrészben koholmány, az ügy állását tudatlan tollal irt czikk jelent meg.“ E pont elolvasása után önkénytelenül jut eszünkbe azon régi gyakorlat, midőn a felavatandó mészáros legénynek a kis ujján lévő vaskos ezüst gyűrűvel kellett leütni áldozatát, egy ily legényiproductiora vállalkozott a czikk írója is, ki azonban gyűrű helyett hatalmas taglóval ront elő, még hatalmasabb ütést intézve ellenünk. — Miután azonban szerencsénk van szívós életűnek lenni, a tagló kezelőjének még mindig felelhetünk, kit — mint a példabeszéd mondja: a madarat tolláról, a rabulistát pennájáról szokták megismerni. Miután a beküldött czikk nem annyira cáfolat mint inkább ékestollal írt történeti megörökítése a másfél éves húsvalamitásnak; tehát mellőzve abból azon részt, melyben előadatik hogy mint kérte a mészáros testület a húsmérés szabad versenyét, s a városi képviselő testület (a kor óhajának megfelelve s bízva a mészáros urak jóakaratában) mily készséggel igyekezett Borsodmegye közönségének a kérelmet ajánlani s mint lett az ismét ez utóbbi által (egy időre) megadva; továbbá hogy mint hívta fel a város minden után versenyre a válalkozókat, s mint nem jelentkezett a (volt azonban még erősebben sorakozott) mészáros társulaton kívül senki más s ezek után igy folytatja: ,,Ekkor Miskolcz városa maga nyitott házilag kezelt verseny húsvágó székeket, maga járt vásárokra a város lovain vásárlani vágómarhákat , azokat a városi legelőn bérfizetés nélkül legeltette , s kimondta, hogy nyerni semmit nem akar, még befektetett pénze kamatját sem, de csak hamar belefáradt, mert vesztesége volt, majd a városi képviselő testület ellenünkben több mint 100 tagból álló versenytársulatot alakított, kik nagy összeg tőkét gyűjtöttek, azon vágómarhákat vásároltak , azokat ingyen , fizetés nélkül a közlegelőn legeltették, a város több részeiben marhahús vágó székeket nyitottak s a húst mint mi egy krajczárral olcsóbban kárukkal mérették, a verseny igy tartott; később a hust velünk egy áron mérették; de ismét fordult a koczka, a társulat a versenyt veszteség nélkül tovább ki nem állhatván , ezzel felhagyott , azt abban hagyta, mi mindamellett a versenytéren maradtunk, bár veszteségünk nyilvános volt.“ „Versenytérem maradásunk a bukott versenyválalkozóknak nem esett ingekre , bár a város nagy terjedelmű legelővel bir, mind a mellett vágómarháink részére többszöri kérelmünk után is a városi legelőn , hol azokat ezelőtt mindég legeltettük, legelőt pénzért nem adott, hanem holdjától 5 o. é. frt. fizetés mellett a szőlők közti vízmosásos, partos, nagyrészt kopár, vágómarháknak nem használható legelőt ajánlotta fel, hol vágómarháinkat nem legeltethetvén, azokat istálón drága szénán kell tartanunk, ez nem volt elég, bukásuk daczára is, hogy olcsó húst ehessenek s minket tönkre juttassanak, a városi képviselőtestületet, kik közzül a versenytársulatban többen részt vettek, arra bízták, hogy az árszabás nélküli hús árulást a tettes megyei bizottmányi gyűlés által tiltassák be, mely folyó év május 27-én tartott városi közgyűlésben 68. sz. a. határozatba ment; ennek következtén a tettes megye közgyűlése folyó év junius 7-én 449 sz. a. a szabadhúsvágást a nélkül hogy a szomszédos megyék árszabásait , mint ez előtt még szabad ipar nem volt — történt — megvizsgálta, vagy bennünket kihalgatott volna, beszüntette, és a marhahús fontját f. évi június 16-tól 20 kron rendelte méretni.“ Mindez halmaza a valótlanságnak, mert a mészárosok, mint fenebb említők, nem mint egyesek léptek a verseny térre, hanem válvetve, a hús árát minden különböztetés nélkül 20 krról rögtön 22 majd 23 krra emelék, s csak azután, lépett a város maga a verseny terére, midőn meggyőződött, hogy a mészáros urak a versenyről egymás közt mit sem akartak tudni, s hogy épen nem a szabad ipar iránti valóságos lelkesedés vezeté őket, mely nem tűr ezeket, bocsánat, testületet, hanem a húsmérés kizárólagos monopolizálása ; mert ki fog oly bátor lenni, hogy mint egyes ember versenyre kelvén az együttesen működő 8 mészáros ellen, magát arról — egyedül lévén a riskkozó leszorítássá. — Kellett tehát módról gondolkodni, hogy a hús fogyasztókon és igy a város közönségén könnyítve legyen, mit a képviselőtestület csak úgy vélhetett elérni, ha tekintélye egész súlyát veti a mérlegbe, s elhatározta a hús mérésnek 3 székben házilag kezelését, minek rögtön az lett az eredménye, hogy a hús, mely a mészáros testület által hónapokon át 22 — 23 kron méretett, az uj versenyző által 19 krra szállíttatott alá és igy nem egy krral mint azt a testület fogadott ezuttal nem rabulista hanem fillentő procatora mondja. Mi az ingyen legelőt illeti, az a városé lévén, ott hol minden egyes hús fogyasztónak minden fontolt naponként 3—4 kr. nyeresége volt, az egyesek kamat nélkül összetett pénzéhez, a nagyközönség méltán járulhatott ingyen legelővel. — Nem úgy azonban a mészáros urak követeléséhez, kik által a szabad versenyt a közönség kijátszva látván, azt a gazdaságnak mint a legelőadónak kizárólagos viselői sem ajánlották s miután mint azt a gazdasági választmány jelenté arra maguknak is Szücsigyjl volt s mert ez által a városi pénztárra sem háromlott semmi teher, azt a képviselő testületnek sem állott érdekében megváltoztatni. Végre azon rasszificatiót illetőleg, hogy a társulat kérte volna a városi képviselő testületet, hogy az almegyéhez folyamodván, tiltassa be a szabad versenyt, — kénytelenek vagyunk rágalomnak kijelenteni. — A városi szabad ipar ez ágát csak ideiglenesen kérte s azt a megye is csak ideiglenesen adván meg, a beszüntetés eshetősége mindenkor elválhatott, — mely utóbbit m mi teljességgel nem akarunk pártolni — lévén mindenben a szabadság követői — s tudva azt hogy minden nagyobbszerfi újítás csak késő idők múlva szokta megszülni hasznos gyümölcsét, s hisszük hogy ha igen értelmes mészáros iparosaink a szabad ipar valódi szellemét fogják fel, egymásközt lépvén versenyre, s nem a ezeket továbbra is fentartva, mindez nem történhetett volna meg. — A válasz folytatását s arra a czáfolatot jövő számunk hozandja. Tűzrendőri szabályok. 1. Minden uj építkezések, és épületi átalakítások, az építkező által engedély nyerés végett, a városi hatóságnak bejelentendők, mely az építészeti szakosztály véleményére fektetendő engedély adás tárgyában leendő határozatát.