Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-02-23 / 8. szám

Ötödik évfolyen. Miskolcz, február 23. 18? 1.___________8-ik szám. bors­oD­wmmmMM iái isim Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve: Előlegesen fizetendő: Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt • — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől . 30 kr. Egész évre . . 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — .. 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyílt tér sorsa . . . 15 kr Válasz L. Gubás Ferencz, Takaró Gáspár, Szűcs Sándor b. h. elemi tanítók, a „Borsod*1­4-dik és 5-dik számában megjelent c­z­i­k­k­é­r­e. Fölösleges volt önöknek észrevéte­­lük alá nevüket írni. Azon szerény hang, melyhez hasonlóul a ref. egyház­tanács­hoz beterjesztették követelésüket, e nél­kül is rámutatott volna az apákra. Le styl c’est l’homme — mond Buffon De lennének bár nagyobb bárdú Bo­­t­on­dók — mert a plagosus Orbiliosok körmös ütéseitől nem sokat félünk, kiál­lunk a síkra s felvesszük az élőnkbe do­bott keztyűt. Sajnálatunkat fejezzük ki előlegesen is, hogy őszinte szónk csak első részére kapott glossákat. De az volt merész önök illúziójáról a fátyolt félrevonni. A czim volt a darázs­fészek, mely minden lakóját ellenünk zúdította. Ezt eleve is tudjuk, készen voltunk reá. „Engedd meg — mondja a franczia író — hogy más első, te második vagy, béké­ben élhetsz a világgal.“­ A kraevinbeli tiszteletbeli főméltóságos czimen te­remtőnk­ korunkban is mily sokan kapnak! Még élénken emlékezünk rá, hogy Szováthi Lajos ellen, ki a miskolczi ref. elemi iskola bajainak egyik okát — a „Vasárnapi Ujság“-ba írt közlésében — a tanítók eltanárosításában találta, mily eget verő hangok emelkedtek Kárpátok­tól Adriáig. De a dologra. Mi midőn a gömöri és borsodi me­gyék határozatára hivatkoztunk — mely­re önök oly nagy súlyt fektettek, s ál­okoskodásukat alapították — nem akar­tuk a történeti tényeket elferdíteni. Ezt Borsodi fészkelődésének visszaszorítására hoztuk fel, ki mint a megsózott csiga messze kinyújtotta szarvait, az avasi he­lyiségben hat elemi osztályról hat tanító­val tépelődvén nyugtalan lelkében. Mi állításunk mellet most is meg­maradunk. Az abed­arus osztály függelé­ke volt hajdan is, a gymnasiumnak. Mu­tatja ezt őszinte szónkban fölem­lített azon egyházi határozat, mely Ka­­zinczi Ferencz kir. iskola inspector pa­rancsa folytán keletkezett s eként szól: „A nationalis iskola úgy ac­­ceptáltatik, hogy a mostani gymnasium minden mixtura né­­l­k­ü­l m­egh­a­gy­a­ssé­k.“ De önök ezt, belekapaszkodva az abec­arius névbe — tekintet nélkül hagy­ták. Bizonyosan azért, mert nem hajtja malmukra a vizet. Azonban ha megen­gednék is, hogy az úgy nevezett abedl­arius osztály tartozéka volt a gymnasium­nak, hat elemi osztály, hat, sőt ha a tanügy jelen és jövő stádiuma paran­­csolandja, felsőbb elemi osztály három, majd polgári iskola ugyancsak három há­rom tanítóval, ez is tartozék lesz? Itt a következtetés úgy dudorodnék ki, mint vékony nyakból a tetemes golyva. (Folyt. köv.) Gyászünnepély B. Eötvös József halála alkalmából a miskolczi izrael­ uj templomban. Múlt vasárnapon február 19-én, a hely­beli új izr. imaház ormáról kitűzött fekete lo­bogó jelül szolgált, hogy a miskolczi izraeli­ták az­nap tartandó gyász­isteni tisztelet által kifejezést adnak azon mély bánatnak, melybe őket B. Eötvös József e leghívebb ba­­rátjuk kora halála ejtette. Egy gyászzsoltár szabatos eléneklése után, a község agg főrabbija Fischman Mózses lépett a szószékre, hogy emlék­beszédet tar­tson magyarország legelső felelős cultusmi­­nisztere fölött, kiben a haza egy vezérfiát, az emberiség a legnemesebb szivet, az izraeliták leglelkesebb szószólójukat elvesztették, miért is az elköltözött magasztos szellem emléke a zsidók szívében örökké élni fog, megható be­szédjét egy alkalmi könyörgéssel végezvén, a főkántor az énekkarral egy hatásos gyászéne­ket hangoztatott, mivel az egyszerű de annál megindítóbb gyászünnepély véget ért, mely­ben a haladó párt zöme és az összes tanuló ifjúság részt vett. Én pedig e rövid tudósítást nem zár­hatom be a nélkül, hogy Hamlet szavaival fel ne sóhajtsak: „Ő férfi volt, minden min­denben, soha sem látjuk többé párját.“ A szarvasmarha leginkább azon fü­veket és növényeket tartja iületesnek, melyek sok sót tartalmaznak. így pl. 1 font só van 4 mázsa réti- és lóherszéná­­ban vagy 7 mázsa luczernában, 40 mzs. zabszalmában, 9 mázsa árpaszalmában, 19 mzs. buzaszalmában, 160 mzs. babó­­szalmában, borsó- és zabban, 27 mzs. burgonyában, 12 mzs. fehérczeklában, 3 mzs. répalevélben. Ebből láthatja a mar­hatenyésztő, miszerint szénatakarmány mellett csak kevés sóra van szüksége; ellenben sokkal többre akkor, ha bur­gonyát és magot etet; továbbá a répa­levél nagy sótartalmánál fogva a marhá­kat meghajtja. Oly növények, melyek sószegény földön teremnek, kevés só­t is tartalmaz­nak s a szarvasmarha nem szívesen eszi. Legkevesebb sót tartalmaz a serté­sek tápláléka, azért korpa, dara és ilye­félék mellett minden sertésnek naponkint 1 evőkanálnyi konyhasót kell adni; azon­nal jobban tenyésznek és egészségeseb­bek fognak lenni.­­ A szarvasmarhánál is könnyen látni a só sóstakarmány hatását a szép fényes szörmeten, a gyakori vedlésből, a moz­gás élénkségéből, az erős nőszingerből s egész külsején. A só erőt kölcsönöz a testnek az időjárás, takarmány, víz s más e­félék káros befolyásának ellentállhatni. Zöld takarmány több sót kíván, mint a száraz takarmány. Továbbá: idősebb barmoknak több só kell, mint a fiatalabbaknak. Fejős tehe­neknek nem sok sót; darabonkint egy napra 2 — 3 lat vagy 10 —14 napra egy font elég.Ellenben egy göbölyökör napon­ta 4 latot kap vagy 8 nap alatt 1 fontot. Legkevesebb kell a lovaknak, elég na­ponkint 1—2 lat. LNDW. A só hatása karmainknál. Sót tartalmaz a vér, a nyál és más nedvek az állati testben s ha szolgálatát megtette az izzadság, különösen a csa­padék által ismét eltávolittatik. Ha az ál­lati test sóhiánya nem pótoltatatik, beteg lesz. Habár minden takarmány sórésze­ket tartalmaz, mégis oly elégtelen meny­­nyiséget, hogy külön is sót kell adni bar­mainknak. Heti szemle. — A bordeauxi franczia nemzetgy­űlés megválasztotta tisztikarát. Mint a távsodrony már meghozta hírét, elnök Grévy lett, kinek oldala mellé Martel, Benoist d’ Azy és Vitet adattak alelnökök gyanánt. Grévy, mint a császárság alatti törvényhozó­ testület ellenzé­kének egyik kiváló tagja lett ismeretessé, ki kezdetben ugyan a kiengesztelhetlenekkel ült egy padon, de a múlt év tavaszán, midőn az ellenzék egy része Picard vezetése alatt a me­rev ellenzékeskedés teréről lelépett. Grévy­­nek oly nagy szavazategyértelműséggel tör­tént megválasztása (538 szavazatból 519 esett

Next