Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-10-10 / 41. szám
Ismételve hangsúlyozzuk, mily fontos a páezolásnak következetes folytatása, sőt dr. Kühn, a híres növény physiologus egyenesen azt kívánja, hogy a kékgábiczczali áztatás hatóságilag éppen úgy kötelességévé tétessék a gazdának, mint a hernyószedés! — Pium desiderium ! „M —a.“ Felhívás a hazai közönséghez. A bécsi világkiállítási magy. kir. biztosság, tagjainak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer által történt kineveztetésével végleg megalakult és testületi működését tényleg megkezdette a kiállítás főigazgatójával és a kiállítókkal eddigelé a végrehajtó bizottság által folytatott közvetlen érintkezés átvételével. A hazai közönségnek ezt azon hozzáadással hozzuk tudomására, hogy a biztosság kedves kötelességének ismerendő mindazon kérdések tekintetében, melyek a magyar korona országainak a bécsi világtárlaton való felléptére vonatkoznak, készséggel megadni a szükséges felvilágosításokat és az egyes érdekelteket telhetőleg támogatni. Feladatát véli teljesíteni a biztosság, midőn a hazai közönség figyelmét mindenekelőtt arra hívja fel, hogy daczára a már is beérkezett bejelentések jelentékeny számának mely hazánk anyagi és szellemi téren való termelő képességének nagyjában véve méltó képviseltetnél helyezi kilátásba, — mégis vannak a hazai termelésnek egyes ágai, az országnak jelentősb vidékei sőt megyéi, melyek vagy épenséggel nincsenek, vagy csak felette kisszerű mértékben vannak képviselve. Felötlő jelenség p. o., hogy Beregmegye csak 7, a Hajdúkerület 2, a Jászság és Kunság 4, Közép-Szolnok 10, Mármaros 7, Szabolcs 2, Szathmár megye csak 9 jelentkezést tudtak felmutatni, hogy mezőgazdasági terményekből Baranyának csak 4, Barsnak 3, Borsodnak 3, Csongrádnak 1s, Győr megyének pedig épen semmi jelentkezése nincsen, míg ellenben Békés megye 115 bejelentést, közülök 60 mezőgazdaságit, tud felmutatni. A biztosság teljesen elismeri ugyan, hogy az ország minden vidékével szemben egyforma igényeket nem támaszthat; másfelől azonban nem ismeri félre annak szükségességét sem, hogy az ország minden vidékének — tényleges viszonyaihoz mért — és azoknak megfelelő képviseltetése után törekedni és azt el is érni okvetlen szükséges, ha hogy el nem akarunk állani hazánk kulturális állapotainak a világkiállítást látogatók előtt kikerekített összképben való feltüntetésétől. Minden megyének módjában van — ha nem is másnemű — de mégis mezőgazdasági terményeket bejelenteni, melyek — különben is az ország főgazdagságát képezvén — arra hivatvák, hogy a bécsi tárlaton kiváló szerepet játszanak. És noha egyes városok és vidékek kiváló részvéte következtében a külfölddel szemben az egész ország képviseltetése tán kimerítőnek is tűnhetik fel , a kiállítást látogató hazánkfiai nagyon is hamar rá fognak ismerni a hézagokra, nagyon is észre fogják venni azon hazai termékek hiányzását, melyek az ország és elsősorban az illető vidék becsületére, a kiállítás díszére szolgáltak volna. A most említett szomorú jelenség egyik oka azon már is több ízben — de az eredmény szerint ítélve — eddigelé elégtelen sikerrel megtámadott téves felfogás, mely szerint a kiállíttatásra csak is rendkívüli tárgyak v. m. remekművek volnának érdemesek. Ismételten kell tehát kijelentenünk, hogy mindazon tárgyak, melyek rendes fogyasztás tárgyai, különösen pedig, ha nagyobb mennyiségben gyártatnak illetőleg állíttatnak elő, alkalmasak a kiállíttatásra, amennyiben hazánk össztermelése előtüntetéséhez egy egy-egy talpkővel járulnak. A jelentkezések imént jelzett hézagosságának egy másik oka, mely az egyes vidékek részvétének csökkentésére tetemesen nagyobb és hátrányosabb mérvben folyó be, azon bizonyos oldalról tájékozatlanságból vagy részakaratból terjesztett felfogás, mely szerint a magyar korona országai a bécsi világtárlaton nem fognának mint önálló állam, hanem ez alkalommal is mint Austriának provinciája megjelenni. Nem akarunk a világkiállítási országos magyar bizottmány végrehajtó bizottsága azon számos közzétételeinek ismétlésébe bocsájtkozni, melyek ezen téves felfogást vagy ezélzatos ferdítést már annak idejében megcrdfoltak volt, pusztán csak arra szorítkozunk, hogy mindazoknak, kik e közlemények elolvasására maguknak fáradtságot nem vettek vagy pedig álhírek által tévútra terelve, azoknak hitelt adni hajlandók nem voltak, ezennel a leghatározottabban kijelentjük, hogy Magyarországnak a birodalmi tanácsban képviselt tartományokkal szemben való teljes függetlensége és önállósága a kiállításban való részvétének alapfeltételét képezte volt, és hogy a magyar kiállítási közegek működésének megkezdésén kezdve le a mai napig nem esett meg egyetlen egy lépés is, mely ez álláson bármit is változtatott volna. A magyar kiállítási biztosság állása szemben az osztrák császári főigazgatósággal azonos a külföldi kiállítási közegekével; a térmennyiségnek kívánalmainkhoz mértten engedélyezett kiosztása olyan, hogy a magyar korona országainak önállósága már fekvése és külső ismertető jelek következtében is azonnal szembeötlő leszen a látogatók előtt. A nemzetközi juryben képviseletet ugyanazon arányban nyerünk, mint a többi államok, szóval, hazánk államjogi állása eddig lelkiismeretesen jön, és a jövőben is lelkiismeretesen lesz megóva. Ezekhez képest az ország azon vidékeit, melyek bejelentéseikkel eddigelé aránytalanul elmaradtak, saját érdekükben sürgetően arra szólítjuk fel, hogy a térnek végleges felosztásáig még fennmaradó rövid időközi bejelentéseik beküldésére — haladéktalanul használják fel. Szivére kötjük a hazai közönségnak jelen intő szózatunkat, — és akik az ország becsületét és tekintélyét a könnyen hívők lelkiismeretlen tévútra terelése által koczkára teszik, vegyék fontolóra, hogy a felelősség nem minket, hanem igenis azokat terhelendi, kik a bizonyára nem kevésbé hazafias érzelmű kiállitási közegek becsületes fáradozásait oly kevéssé támogatták. Kelt Pesten, 1872. September hó 19-én Elnök távollétében. Németh Imre, Steinacker Odón, kormánybiztos, főtitkár. A jó utakból a nemzet miveltségére — vagy legalább a kormány bölcsességére lehet következtetni. E szerint ha az idegen az avasi pinczékhez vezető utat — főleg legsárosabb időben — megvizsgálná, méltán szidná városunk kis s nagy taréjú polgárait, kik az állatkínzás ezen remekművét eltűrik, melyet már a kaczagányos Árpád is korholt, midőn hadával Miskolczon megszállásolván, az akkori főbiró pinczéjébe felballagott kvaterkázni. Ezen szerencsés utat két nagylelkű polgár, különösen Martin Károly ur, igyekezett kijavítani. Az egyik a háza előtti hulladékot hordatta a pinezéje előtti útra, s azt a multi csendes eső mind lehordotta Mindszent falunak nagy javára, mert abból negyven szekér homokot nyert. A másik az ut legveszélyesebb részét a Teracina-völgyet javítgatta. — Pinezéje előtt fákat huzatván, iszonyú menynyiségű nyirkos földet hányatott a völgybe, és hogy valamit tenni látszasson, a mindszenti policia szemét kiszúrandó — behintette azt két ujnyi vastag malter hulladékkal, s nagyot tapsolt örömében, nékem is dicsekedve mondotta, mennyit használt ő a közlekedésnek. — A jószándék eredménytelen len s die 4 oktobris annis currentis egy erőteljes ló végvonaglásban feküdt a via Appián. A mindszenti bíró nemzetes Wojtóczky Károly ur megintette őtet, de ő azt felelé, hogy kész a minisztériumhoz apellálni. A szegény állatok kínjaiért, s azon rettenetes káromkodásért, melyet ott az emődi ember hangoztatni fog, Martin Károly úr egykor a Jósafát völgyében számodásra fog vétetni. A dolog bunkója az, hogy miután az avasi pincze utak elkészítése úgy is el van határozva, miután a mérnöki terv is megvan, s én ezen vállalat elnökének vagyok kinevezve, felkérem az érdeklett feleket s mindazokat, kiknek a déli avason pinczéjök van, gyűljenek össze jövő vasárnap okt. 14 én, d. e. 11 órakor Vojtóczki Károly mindszenti birónál, hogy itt a dolog kiviteléről komolyan értekezhessünk. Dr. Dole sehall. A póttanfolyamot hallgató néptanítók hála-nyilatkozata. Nmélt, m. k. vallás- és közoktatásügyi miniszer ur! Kegyelmes urunk! Lejárt az idő, eltűntek a perczek, sebesen haladva érte el végpontját a részünkre kitűzött hat heti póttanfolyami időszak. — Azon ponton állunk, ahol az elválási kézszorítást kell megtennünk; de bár családi körünkhöz, kedveseinkhez távozunk is, gondolkozva időzünk még egy kevéssé, s ajkunk némán mozog, mintha hálát kellene rebegnie mindazokért, kik tényezői voltak annak, hogy mi a tudományok országának virágaiból a bővebb ismeretek nedvét szíván magunkba, otthon azt édes méz gyanánt adhassuk át azoknak, kik kezeinkre vannak bízva. Igen! hálát kell rebegnünk! s azt tesszük most, midőn Excellentiád elébe járulva legmélyebb hódolatunkat fejezzük ki ama kegyes gondoskodásáért, melyet mireánk is kiterjesztő atyai kegyes figyelmét, megnyitván előttünk a miskolczi hat heti póttanfolyamot. Mi érezzük, hogy mily hatással van reánk nézve mindaz, miket itt hallánk, mi tudjuk, miket szereztünk ez idő alatt, s bárha a nélkülözések fájó perczeire való visszaemlékezés könyet is facsar szemeinkbe: mindazért nehéz szívvel válunk meg egymástól, s elismerjük , hogy Excellentiadnak kegyes gondoskodása folytán sokat, igen sokat nyertünk szellemi tekintetben. Fogadja azért Excellentiád a tanítói testület legforróbb köszönetét, s azon szívből fakadt óhaját, hogy a kegyes isteni kéz Excellentiádat még számos éveken át vezérelje léptei-, szándéka és tetteiben azon után, melyet a népnevelés előmozdítására s a néptanítók boldogítására jelölt ki önmaga elébe. Azok legyenek érte legboldogabb perczei, miket a népnevelés szent ügyének áldoz. Lássa üdvös működése folytán felvirulni azon tért, mely eddig csaknem parlagon hevert, s érje el azon időt, midőn a néptanító testület a mostani viszonyok országából a megelégedés Kánaánjába beérkezvén, büszkén kiálthassa Excellentiád felé: éljen a néptanítók Mózese! Kitűnő tisztelettel maradván Excellentiádnak! Miskolcz, sept. 15. 1872. legalázatosabb szolgái: a póttanfolyam hallgatók.