Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-10 / 41. szám

41-ik szám Hatodik évfolyam Miskolcz, October 10. 1872. ^BORSOD. w mmmm imissim Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve. Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt —­kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig ..... 50 kr. Minden hirdetéstől . 50 kr Egész évre • • 4 ., — „ Egész évre . . . „ — „ 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Nyílt tér sorsa . . . 20 kr. Régészeti és történeti levelek megyénkről. XVII. 1381-ben Gara Miklós nádor Borsod mellett közgyűlést tart. E gyű­lésben tárgyaltatik egyebek között Put­­noky László fiainak, Mihály és Jánosnak ügye­s részére Ítélet hozatik Ilsvai Pé­ternek Leustach fiát terhelőleg.8 9 10 11) Ismét gömöriek a borsodi gyűlésen. 1­383. K­is-Zuhát, máskép Jákó­­falvát Lajos kir. hazai Kakas Lászlónak adja. Kis-Zuha Borsod várme­gyében levőnek m­o­n­d­a­t­i­k,'°) pe­dig most Gömörben van. 142­3. Csiczeri Ormos János alis­pán és a négy nemes biró (ma szolgabiró) tudtára adják mindenkinek, a borsod­­megyei gyűlés alkalmával Bell­én­yi János (Joan, de Belien) fölkelvén, elö­­mutatta asgos Garai Miklós urnak bizo­nyos írásait, melyekben Borsodmegye a nádori ítéletet, bizonyos gonosztevőkön végrehajtani megbizatik.11) Bel­lény ismét nem borsodi, de gömöri területen fekvő hely. Még több ily idevágó okmányt is módomban volna idézni, ha nem­ hinném, hogy a felhozottak is eléggé fogják indo­kolni állításomat Borsod egykori nagyobb területét illetőleg. Azonban Gömör Bor­­soddali ilyetén társulásának természetét, okát még nem sikerült kinyomoznom. Lehet, hogy ezen gömöri helyek más egyebekkel az előbb létezett várispánság nyomán tartoztak még egy ideig Bor­sodhoz; lehet, hogy Gömör egy része ide tartozásának az volt oka, mert a Borsod birtoka a gömöri lapok­ra a vizmelléket is magában foglalta, mint ezt állítja Barth­olomaeides is.12) Egy 1323—ik évbeli okmány szerint a mostani Tornában fekvő Egerszegh is Borsodhoz tartozott.13) Egészen más természetű azon vi­szony, melyben megyénk a 16— 17—ik században Csongrádijai volt, mely saját területéből kiszorittatván Borsoddal lett törvényileg egyesítve. Hogy rövid legyek, megyénk nyu­gati határvonalára említek még föl néhány adatot. A mult században vitába keveredett megyénk Hevessel Felnémet miatt. El­döntötte az ügyet gr. Pálffy Miklós 1725-ben. Oklevele az egri káptalan magán levéltárában.14) A régi Borsod határa Heves felöl az Eger vize volt és ez okból Eger város egy része s vele a hires vár is megyénk­ben feküdt. 1807-ben­ jött az egész Eger Heves megyébe a következő hely­ségekkel s pusztákkal: Szöllöske, Czegléd, Tihamér, Felnémeth (részben eddig is oda tartozott) és Be­li­ö­­­c­z­e. Viszont Borsodnak engedte át Heves, Ivánka, Egerfarmos egész helységeket, Szőke másk, Sziv­­halom pusztát s a Kistálya végén levő zúgó malmot. Mit ezen országgyűlés törvényczikkbe is iktatott. Kandra Kabos, a magy. tört. társulat tagja 8) U. ott. 242. 1. 9) U. ott. 271. 1. 10) U. ott. X. 3. 5. és X. 5. 58 lapok. 11) U. ott. X. 6. 595. 1. 12) Nottia Gömöriensis pag. 6. 13) A gr. Zychyek Okmánytára I. r. 218. 1. Az üszögös búza mint vetőmag. Számos kísérlet nyomán meg van álla­pítva, hogy az ü­s­z­ö­g a növényzetnek csakis akkor válhatik ártalmára, ha csirasejtjei avval közvetlenül érintkezésbe jönnek; a gazdának te­hát oda kell törekednie, hogy mivelési növé­nyeit az üszöggel való érintkezéstől, mely leginkább a kalászosoknak ártalmas, megóv­ja ; e műtétel azonban számos nehézséggel jár. A fekete üszögpor száz meg száz mag­sejtből áll, mely ha előbb nem, aratáskor bi­zonyosan elhullván, a talajra kerül, hol nem­csak minden baj nélkül szokott áttelelni, de csiraképességét még a második évben is meg­tartja. Ha tehát ismét búzát vagy rozsot ve­tünk oda, természetesen az üszögösödés ve­szélyének­­újból ki leszünk téve , de ha oksze­rű váltórendszer szerint gazdálkodunk, az üszög a takarmány vagy kapás növényt érin­tetlenül fogja hagyni, mert búzán, rozson, kölesen, tengerin, czárokon sat. külön-külön üszög gombafajok fordulnak elő, melyek leg­feljebb a kalászosoknál helyettesíthetik egy­mást, ámbár — tudtommal legalább — ez nincs még tudományosan czáfolhatlanul meg­állapítva. Ha az elhullt magsejteket sok har­mat vagy eső éri, természetesen a csira­sejt fejlődés nagyobb mértékben áll be, mintha száraz idő járna, ugyanezen oknál fogva mu­tat a késői vetés némelykor több üszögöt, mert többnyire ősz végével gyakoribb az eső. A mondottakból világosan kitűnik, mily veszélyes az üszögös szalma is, ha mint trágya kerül kalászosaink alá. A szalmához t. i. mindig tapadnak magsejtek, melyek ked­vező körülmények közt csiraképesek; tehát vagy változtassuk meg trágyázási rendsze­rünket úgy, hogy közvetlenül ne ganérozzuk gabnaféléinket, vagy ha már kényszerítve vagyunk üszögös szalmát használni, legalább szántsuk azt jó mélyen alá. A friss ganéj is annyiból előmozdíthatja az üszögösödést, mert átható szaga számtalan rovart csal elő, melyek testéhez tapadva szállíthatja az üszög magsejtjeit oda ,­­ valamint a szél is nagyon sokszor távol vidékre hajtja az üszögport. Törekvésünk tehát oda irányuljon, hogy gabnaféléinket az üszöggel való érintkezéstől telhetőleg megóvjuk , de miután ez nem min­dig lehetséges, hasonlólag czért érhetünk, ha a magsejteket csíraképességüktől megfosztjuk , mennyire lehet: tiszta, teljes és tökéletes magot használjunk a vetésre; de van eset, midőn kénytelenek vagyunk üszögös gabonát vetni. A szokásos mosás semmi vagy cse­kély eredményt szül; legajánlatosabb még: régibb magot vetni, ha több kell is belőle; ez legalább azon megnyugvást adja, hogy az üszög valószínűleg elvesztette csiraképessé­gét; leghathatósb óvszer azonban a páczolás (csávázás), de ez is csak akkor, ha czélsze­­rűen alkalmazzák. A páczolásra sok szert ajánlottak, u. m. ganéjlevet, mészvizet, kénsavat és kékgali­­czot, melyek közül az utóbbi legbiztosabbnak bizonyult be. A páczolásnak egyedül helyes módszere a következő : kádba vagy hordóba annyi vizet öntünk, hogy a beleeresztett ga­bonát mintegy négy hüvelyknyire meghalad­ja,­­ az edény felszínénél a víztükre mintegy féllábnyival alantabb legyen ; azután minden öt mérőre egy font valódi kékgéliczot számít­va, ezt finomra törjük, melegvízben jól fel­olvasztjuk és a kádba töltjük. A gabonát óva­tosan megforgatva, a gáliczos víz behatásá­nak engedjük át; a forgatás többször ismét­­lendő. 12 — 14 órai áztatás teljesen elegendő. A szemhez tapadt üszög magsejt­jeinek csira-képessége merőben meg lesz semmisítve, de a külső­leg nézve ép üszögösmag, azaz olyan, mely sértetlen felső hámja alatt rejti magában a fekete üszögport — nem bocs­áj­tj­a be sejtjeibe a gáliczoldatot. Miután azonban ezen szemek a víznél könnyebbek, a forgatás után csak hamar a víz szinére kerülnek s ott úszkálnak, honnan egysz­erűen lefejezendők.­­ Ez fejti meg egyrészt miért tűnt fel a más módon eszközölt páczo­lás daczára az üszög, míg történetesen a pá­­czolatlanban talán nem is fordult elő; e kö­rülmény egyezteti össze a gyakorlat annyira elágazó hevesen védett nézeteit. Áztatás vé­geztével a gabona vékonyan kiterítendő és többszöri forgatás, gereblyézés által léghuzam segélyével szárítandó. Sokan azért tartanak a páczolástól, mert beálló rész időkor a fel nem használható mag megromlásától félnek ; ez azonban felesleges aggodalom, mert — mint egyes esetek bizonyítják 5—6 napig is lehetett a készletet hevertetni s mindamellett hogy a gyökcsira, sőt a levélcsira is kibúvik, folytonos forgatás és gereblyézés mellett a csiraképességet teljesen meg lehet óvni. 14) II. Numer 3. Divisio 1. frustra 4-nek 28. 29. dbja. — *) 29-ik trvczikk.

Next