Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-10 / 28. szám

Miskolcz, julius 10. 1873 Hetedik évfolyam 28-ik szám. BOR­SOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Fél évre . . . 2 írt — kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. Egész évre . . 4 „ — „­­ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig....................50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij : minden hirdetéstől 30kr,melyek a kiadó­hivatalhoz intézendők Megyei hivatalos közlemények. Hirdetmény. Ezennel közhirré tétetik, miszerint a borsodmegyei lótenyésztés emelésére engedé­lyezett lótenyésztési jutalomdijosztás f. évi augusztus hó 17-én Miskolczon a város major­jában reggeli 9 órakor fog megtartatni, a­mely alkalommal következő államdijak lesz­nek kitűzve: I. Sikerült szopócsikóval bemutatott anyakanczák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak s a jó tenyészkanczák kellékeivel bírnak. Első dij 12, második dij 10, harmadik dij 8, negye­dik dij 6, ötödik dij 5, hatodik dij 5 darab magyar arany. II. Hároméves kanczacsikók számára, melyek kitűnő tenyészképességet ígérnek. Első dij 10, második dij 8, harmadik dij 6, negyedik dij 5, ötödik dij 5 darab magyar arany. Minden tekintetben kitűnő mén- és kan­­cza­ csikókat a kitűzött dijakból pályázaton kívül is jutalmazhat a dijosttó bizottság. Ezen államdíjakra pályázhat minden borsodmegyei tenyésztő, ha községelőljárói bizonyítványnyal igazolhatja azt, hogy a szo­pós csikóval bemutatott anyakancza már a csikó születése előtt sajátja volt, vagy pedig, hogy a kiállított hároméves kanczacsikó egy , az ellés idejekor birtokában volt anyától szár­mazik és általa neveltetett. A pályázatból csak az angol telivér lo­vak vannak kizárva, — minden egyébb fa­jú — akár nagyobb, akár kissebb tenyésztő által nevelt ló, az aranydíjakra kivétel nél­kül pályázhat; — ha azonban valamely mé­nestulajdonos vagy bár­mily más díjnyer­tes pályázó a nyert aranydíjat a közügy érde­kében a helyszínen újólag pályázat alá kíván­­ná bocsátani, úgy kitüntetésül a díjak sze­rint fokozatosan osztályozott arany-, ezüst­vagy bronz díszoklevelet fog nyerni. A bemutatott lovak megbírálása, vala­mint az odaígért díjak kiosztása is egy, e végre alakult vegyes szakbizottság által azon­nal a hely­színen fog eszközöltetni. Hogy a díjosztó bizottság kellő időben megtudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles minden pályázó a kijelölt nap reggelén Miskolczon, a helyhatóságnál jelentkezni, hol további utasítást nyerend. Kelt Budapesten, 1873. junius hó 15-én. A földmivelés ,■ ipar- és kereskede­lemügyi m. k. minisztérium. Zárdák. — Sajóládi régiségek. — Je­­­­lenkori kegyelet. — Szentléleki csárda. —­­ Ké­k m­e­z­ő­i elestek. — A hét törzs nyo­­­­mai. — Utó­szó. A föntebb említettek voltak a szó értelmében vett várak e megye terüle­tén, az az oly várak, melyek erősen kőből építve, védhető állapotban táma­dás és védelemre alkalmasak lehettek. Ezeken kivül van még a Diós- Győrtől Egerig elterülő erdőség­ben néhány kissebb vár, melyek azonban csak az akkori őserdők legóri­ásibb fáiból, összerovátkolt falakból, az ezt körülvevő földsánczokból s a hol le­hetett , vizárkokból állottak. Ezen úgy­nevezett Csevárak a csehek rabló fész­keit képezték, — kik is innen egész a Tiszáig száguldozván, — zsákmánya­ikkal e várakba tértek meg, ha pedig a zaklatásaikat meguntak panaszaira meg­jelent egri, vagy győri támadó se­reg által űzőbe vetettek, akkor faváru­kat odahagyván Galgócz vagy V­a­d­­nára menekültek. E csehvárak között legnagyobb ki­terjedésű s ugy látszik legerősebb volt* azon „Leányvári” nevű, mely a Har­sánytól Miskolcz felé vezető töltés mel­lett, az úgynevezett vágott park­előtöl nem messze észak felé fekszik s mely vizárkokkal is körítve volt.­) Ezenkívül az aranyosi határban az úgynevezett aranyosi csárdától kissé a falu felé van a „földvár’­, ha­sonló, de kisebb csehfészek. Innen Harsány felé a töltéstől jobb­ra Kis-Győr irányéban a harsány­i és geszti határoknál van a szintén na­­gyobbszerü ,,h­á­r­o­m v­á­r“ cseh rabló­­fészek. — Ettől észak felé egészen bent a ren­geteg erdők között a Matorvártól nintegy 1/1 óra távolra egy meredek sziklás magas hely tetején volt az úgy­nevezett „kecske-vár“, melynek már­ kőfala is volt; minthogy azonban kiter­jedése csak alig nehány­­z ölnyi lehe­tett, — ebből gyanithatólag ez csak jel­adásra használt őrtorony lehetett, hon­nan az adott jel úgy a leányvárhoz, mint a geszti halomvárhoz; Eger felé pedig Cserépbe is ellátszott. A cserépi határban van még egy hely, mellet ó­d­o­r v­á­r­n­a­k neveznek, továbbá a 1) Jóval korábbi. Hajdan falu ia volt itt: Jány-v. Leányfalva. bogácsi határban van az úgyne­vezett „zöld vár“, a falu északi olda­lán , melynek azonban már semmi nyoma. Kissé beljebb az erdőben azonban még sánczai látszanak „Tom­or várának.“ Végül a felső - tárkányi határban Egertől kelet felé egy hegycsúcsát vár­hegynek nevezik. A várak után leginkább nevezetesek a p­a­u­l­i­n­u­s-z­á­r­d­á­k, melyek központ­ja, a mater Sajólád volt. A nagy­­kiterjedésű zárda máig is épségben van . A templomban különösen a paulinusok ál­tal személyesen faragott stallumok művé­szi kivitele megragadó, s valóban ennél csak azon kegyetlenség nagyobbszerű, miszerint a templom múlt évben történt újjáalakításakor azon Zudar Péter­nek, aki a paulinusoknak legtöbb birto­kait s a többek között Sajó-Ládot is ajándékozta, — a templomban levő sír­kövére a templom-padokat épen ráépí­tették s igy az adományozó emlékét a kegyeletes vallás-alapitványi főtisztség szépen átadta az enyészetnek.*) A paulinusoknak fiók-zárdájok volt még Diós-Györt, a Diósgyőrtől még mintegy három órányira fekvő sz.-lélek hegyen és Aranyoson, a falun kivül, mely utóbbi jelenleg csárda, illustrálván Petőfy azon hires költeményét: „az Isten házából csárda! és miért ne?!“ Midőn a törökök Egert elfoglalták s terhes adójukat Miskolcira is ráve­tették és Miskolcz ezen súlyos a­dót le­róni nem bírta, — az adó behajtására Egerből kiküldött seregtől megrémül­ve a miskolczi lakosok nagy része odahagyta a várost s csapatostól a Bükk hegységbe menekült, mit a portyázó tö­rökök megtudván, utánnok mentek s a menekvők egy részét a kis—győri er­dőben, az úgynevezett kék mezőn, másik részét pedig Harsány és Ara­nyos között utolérvén, lekaszaboltak , kik is ott temetlenek el s sírjaikat a ha­gyományt őrző nép még most is muto­gatja. — Még csak egy körülményt vélek megemlitendőnek, ugyanis: a hét magyar­­ törzs neve: Nyék, Kürt, Tarján, Jenő, Kara, Kaza és Megyer közöl négy ismerhető fel Bor­­sodmegye falvai között.1) *) Ha csak lehet, még megmentjük! 1) Utalom a múlt évi „Borsod“­­-kő számára a t. ügylearátot. Régészeti és történeti levelek megyénkről. III. A czikkezőhöz irt régészeti levél (folytatás.) M­ilyenek voltak a cseh­ rablóvárak ? — Le­ányvár. — Aranyosi földvár. — Harsán­y-g­eszti halomvár. — Kecs­­kevár. — Ódorvár. — Zöld és To­m­­orvár. — Fels­ő-tárk­án­y­i v­á­r­h­egy. Tr ügybarátom érdekes levelének vége. —•

Next