Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-07-10 / 28. szám
Miskolcz, julius 10. 1873 Hetedik évfolyam 28-ik szám. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Fél évre . . . 2 írt — kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. Egész évre . . 4 „ — „ Nyilt tér sorsa. . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig....................50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij : minden hirdetéstől 30kr,melyek a kiadóhivatalhoz intézendők Megyei hivatalos közlemények. Hirdetmény. Ezennel közhirré tétetik, miszerint a borsodmegyei lótenyésztés emelésére engedélyezett lótenyésztési jutalomdijosztás f. évi augusztus hó 17-én Miskolczon a város majorjában reggeli 9 órakor fog megtartatni, amely alkalommal következő államdijak lesznek kitűzve: I. Sikerült szopócsikóval bemutatott anyakanczák számára, melyek jól ápolt, egészséges és erőteljes állapotban vannak s a jó tenyészkanczák kellékeivel bírnak. Első dij 12, második dij 10, harmadik dij 8, negyedik dij 6, ötödik dij 5, hatodik dij 5 darab magyar arany. II. Hároméves kanczacsikók számára, melyek kitűnő tenyészképességet ígérnek. Első dij 10, második dij 8, harmadik dij 6, negyedik dij 5, ötödik dij 5 darab magyar arany. Minden tekintetben kitűnő mén- és kancza csikókat a kitűzött dijakból pályázaton kívül is jutalmazhat a dijosttó bizottság. Ezen államdíjakra pályázhat minden borsodmegyei tenyésztő, ha községelőljárói bizonyítványnyal igazolhatja azt, hogy a szopós csikóval bemutatott anyakancza már a csikó születése előtt sajátja volt, vagy pedig, hogy a kiállított hároméves kanczacsikó egy , az ellés idejekor birtokában volt anyától származik és általa neveltetett. A pályázatból csak az angol telivér lovak vannak kizárva, — minden egyébb fajú — akár nagyobb, akár kissebb tenyésztő által nevelt ló, az aranydíjakra kivétel nélkül pályázhat; — ha azonban valamely ménestulajdonos vagy bármily más díjnyertes pályázó a nyert aranydíjat a közügy érdekében a helyszínen újólag pályázat alá kívánná bocsátani, úgy kitüntetésül a díjak szerint fokozatosan osztályozott arany-, ezüstvagy bronz díszoklevelet fog nyerni. A bemutatott lovak megbírálása, valamint az odaígért díjak kiosztása is egy, e végre alakult vegyes szakbizottság által azonnal a helyszínen fog eszközöltetni. Hogy a díjosztó bizottság kellő időben megtudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles minden pályázó a kijelölt nap reggelén Miskolczon, a helyhatóságnál jelentkezni, hol további utasítást nyerend. Kelt Budapesten, 1873. junius hó 15-én. A földmivelés ,■ ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium. Zárdák. — Sajóládi régiségek. — Jelenkori kegyelet. — Szentléleki csárda. — Kék mezői elestek. — A hét törzs nyomai. — Utószó. A föntebb említettek voltak a szó értelmében vett várak e megye területén, az az oly várak, melyek erősen kőből építve, védhető állapotban támadás és védelemre alkalmasak lehettek. Ezeken kivül van még a Diós- Győrtől Egerig elterülő erdőségben néhány kissebb vár, melyek azonban csak az akkori őserdők legóriásibb fáiból, összerovátkolt falakból, az ezt körülvevő földsánczokból s a hol lehetett , vizárkokból állottak. Ezen úgynevezett Csevárak a csehek rabló fészkeit képezték, — kik is innen egész a Tiszáig száguldozván, — zsákmányaikkal e várakba tértek meg, ha pedig a zaklatásaikat meguntak panaszaira megjelent egri, vagy győri támadó sereg által űzőbe vetettek, akkor favárukat odahagyván Galgócz vagy Vadnára menekültek. E csehvárak között legnagyobb kiterjedésű s ugy látszik legerősebb volt* azon „Leányvári” nevű, mely a Harsánytól Miskolcz felé vezető töltés mellett, az úgynevezett vágott parkelőtöl nem messze észak felé fekszik s mely vizárkokkal is körítve volt.) Ezenkívül az aranyosi határban az úgynevezett aranyosi csárdától kissé a falu felé van a „földvár’, hasonló, de kisebb csehfészek. Innen Harsány felé a töltéstől jobbra Kis-Győr irányéban a harsányi és geszti határoknál van a szintén nagyobbszerü ,,három vár“ cseh rablófészek. — Ettől észak felé egészen bent a rengeteg erdők között a Matorvártól nintegy 1/1 óra távolra egy meredek sziklás magas hely tetején volt az úgynevezett „kecske-vár“, melynek már kőfala is volt; minthogy azonban kiterjedése csak alig nehányz ölnyi lehetett, — ebből gyanithatólag ez csak jeladásra használt őrtorony lehetett, honnan az adott jel úgy a leányvárhoz, mint a geszti halomvárhoz; Eger felé pedig Cserépbe is ellátszott. A cserépi határban van még egy hely, mellet ódor várnak neveznek, továbbá a 1) Jóval korábbi. Hajdan falu ia volt itt: Jány-v. Leányfalva. bogácsi határban van az úgynevezett „zöld vár“, a falu északi oldalán , melynek azonban már semmi nyoma. Kissé beljebb az erdőben azonban még sánczai látszanak „Tomor várának.“ Végül a felső - tárkányi határban Egertől kelet felé egy hegycsúcsát várhegynek nevezik. A várak után leginkább nevezetesek a paulinus-zárdák, melyek központja, a mater Sajólád volt. A nagykiterjedésű zárda máig is épségben van . A templomban különösen a paulinusok által személyesen faragott stallumok művészi kivitele megragadó, s valóban ennél csak azon kegyetlenség nagyobbszerű, miszerint a templom múlt évben történt újjáalakításakor azon Zudar Péternek, aki a paulinusoknak legtöbb birtokait s a többek között Sajó-Ládot is ajándékozta, — a templomban levő sírkövére a templom-padokat épen ráépítették s igy az adományozó emlékét a kegyeletes vallás-alapitványi főtisztség szépen átadta az enyészetnek.*) A paulinusoknak fiók-zárdájok volt még Diós-Györt, a Diósgyőrtől még mintegy három órányira fekvő sz.-lélek hegyen és Aranyoson, a falun kivül, mely utóbbi jelenleg csárda, illustrálván Petőfy azon hires költeményét: „az Isten házából csárda! és miért ne?!“ Midőn a törökök Egert elfoglalták s terhes adójukat Miskolcira is rávetették és Miskolcz ezen súlyos adót leróni nem bírta, — az adó behajtására Egerből kiküldött seregtől megrémülve a miskolczi lakosok nagy része odahagyta a várost s csapatostól a Bükk hegységbe menekült, mit a portyázó törökök megtudván, utánnok mentek s a menekvők egy részét a kis—győri erdőben, az úgynevezett kék mezőn, másik részét pedig Harsány és Aranyos között utolérvén, lekaszaboltak , kik is ott temetlenek el s sírjaikat a hagyományt őrző nép még most is mutogatja. — Még csak egy körülményt vélek megemlitendőnek, ugyanis: a hét magyar törzs neve: Nyék, Kürt, Tarján, Jenő, Kara, Kaza és Megyer közöl négy ismerhető fel Borsodmegye falvai között.1) *) Ha csak lehet, még megmentjük! 1) Utalom a múlt évi „Borsod“-kő számára a t. ügylearátot. Régészeti és történeti levelek megyénkről. III. A czikkezőhöz irt régészeti levél (folytatás.) Milyenek voltak a cseh rablóvárak ? — Leányvár. — Aranyosi földvár. — Harsány-geszti halomvár. — Kecskevár. — Ódorvár. — Zöld és Tomorvár. — Felső-tárkányi várhegy. Tr ügybarátom érdekes levelének vége. —•