Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-18 / 38. szám

Miskolc, September 18. 18TS, Bi-ik mám. Hetedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivü­lileg: Előlegeden fizetendő. Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frr —­kr. Negyed évre . . 1 frt 20 kr. 50 szóig .... 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . 4 „ — Nyilt tér sorsa. . 20 kr. 50-tűl 100-re . 1 írt. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Megyei hivatalos közlemények. 4328. az úl, 1873. Borsodmegye alispánjától.­­ Tekintetes szolgabiró úri Az 1873. év szomorú lapot foglal el ha­zánk történetében. A földmivelő szorgalmát nem jutalmaz­ta eléggé az aratás, a különben termő gaz­dag vidékek sem szolgáltatták ki a népnek a mindennapi kenyérnek valót. Vészes járványok fészkelték be magu­kat megyénkbe, s a halál kérlelhetlenül kö­vetelte számos áldozatát. Valóban fájdalmas napok viradtak ránk. Számtalanok megyénkben azon elha­gyatott nyomorultak, kik közül némelyek a családfők, a kenyérkeresők elhunytával tá­­j-iksz nélkül maradtak, mások pedig az idei szűk termés, keresethiány avagy épen mun­kaképtelenség miatt nem bírják előteremteni az életük fentartására nélkülözhetetlen esz­közöket Tehát nem szenved kétséget, hogy szá­mos család és árvaságra jutott egyesek is so­kan lesznek közöttünk, kik a sors kedvezésé­ből szükséget nem szenvedő polgártársaik mentő­segélyére fognak szorulni. E segély tőlük meg nem tagadható. Igaz, hogy az 1871. XVIII. t. sz. 131. §-a szerint a szegények gondozása első­sorban az illető községek terhére esik , kim­ondatik azonban az, idézett­­­ban az is, hogyha a szegények ellátása csak a községi lakosok rendkívül súlyos terheltetésével eszközölhető, a község kivételesen a törvényhatóság , ha ez sem bírná, az államnak veheti igénybe segé­lyét.­­ E kivételes helyzet jelenleg bekövetke­zett , a tekintve a rendkívüli súlyos anyagi válságokat, alig kötelezhetők a községek va­­lamenyien arra, hogy keresetképtelen szegé­nyeiket egyedül a saját erejükből fentartsák. E hivatás most már a közhatóságokat s első­sorban a megye közönségét illeti. A megyei bizottság feladata, hogy az ínséggel küzdők javára mentő eszközökről gondoskodjék. Azzal a jó reménnyel kecsegtetem ma­gamat, hogy ama nemes feladat teljesítésé­nek módjairól a legközelebbi november havi megyei bizottsági közgyűlés gondoskodni fog. Hogy pedig a megyei bizottság kellő tudomással bírjon azok számáról, kik hatósá­gi segélyre tarthatnak méltányos igényt, er­re nézve adatok szerzendők , melyek alapján a czélnak leginkább megfelelő intézkedés fo­­ganatosítható legyen. Felhívom tehát az­ szolgabíró urat, használja föl személyes befolyását arra, hogy a hatósága területén levő községekből a rész­ben az idei szűk termés, részben a különféle járványok dúlása folytán emberbaráti könyör adományokra szorult egyének községenkint részletes kimutatásokban,­­ az igazságnak megfelelőleg feltünttyenek. E hiteles alakban kiállitott lajstromok-­­ ban megjelölendők, az illetők neve, kora,­­ polgári állása, és azon ek, melynél fogva­­ nekik segély adandó. Elvárom, hogy a t. szolgabiró úr f. évi október 20 ik napjáig múlhatatlanul jelentést terjesszen elő eljárása eredményeiről. Bízva a t. szolgabiró úr erélyében és ügybuzgóságában eleve is meg vagyok győ­ződve azon sikerről, mely a kitűzött nemes feladatot közmegelégedésre koronázni fogja. Miskolci, 1873. évi September 11-én. Bay Bertalan, alispán. Szerény észrevételek a „Beszéljünk vá­rosunk ügyeiről“ czim alatt megjelent czikkekre. in. A tisztelt czikkirő úr , hivatalos órák meg nem tartásáról is emlékezvén, felhiva érzem magamat e tekintetben tisz­telettel megjegyezni, hogy míg egyrész­ről a nagyközönség joggal megvárhatja mindazon tisztviselőitől, kik állásuk ter­mészeténél fogva hivatalos órákhoz köt­­vék, — mert vannak egyes tiszt­viselők, kik kiválólag és külö­nösen épen a városház falain kívül tehetnek hasznos szolgá­latot, — hogy ezek általuk pontosan kitöltessenek, — másrészről e tekintet­ben határozott irányt azon tiszti utasítá­sok fognak szolgáltatni, melyek az illető küldöttség előtt munka alatt vannak , és rövid időn jóváhagyás alá fognak ter­jesztetni. Egyébiránt —■ nem l­é v­é­n c­z­é­­lom semminemű hibát, vagy mu­lasztást menteni, — e tárgynál csak anyit szabadjon egyelőre megje­gyeznem és ígérnem, hogy valamint nem mulattam el sokoldalú gondjaim között e tekintetben is egyes hivatalbeli helyek véletlen meglépése által­i kötelesség teljesítése felett őrködni, — úgy ezt jövőben is kétszeres figyelemmel te­­endem. — Az árvagyám úrra tett észrevételre vonatkozólag — ki közvetlenül a külön­­állólag szervezett árvaszék alatt áll — mindenesetre óhajtanám, hogy saját maga igyekezzék úgy tényleges szolgálati buz­galma, mint — ha helyén látja — nyil­vános igazolása által m­egczáfolni azon vádat mely ellene felhozatott. Végre hogy a nyilvánosság elé vitt tények egyike sem maradjon érintetle­nül , a szüret határidejét betörök ellen hozott határozat végrehajtásának kése­delmére nézve, míg egyrészről nem tit­kolhatom el azon megjegyzésemnek adni kifejezést, hogy a kiszabott büntetéseket annak idejében az akkori rendőrségnek kellett vala saját hatáskörében végre is hajtania, mert ily hosszas idők múltával maga a foganatosítás csaknem legyőzhet­­len akadályokkal találkozik, másrészről a rendőrkapitány úrnak a hatóság előtt tett jelentése szerint a végrehajtás ez ügyben az által jön meggátolva, mert a büntető végzéseket egyesek az alispáni hivatalhoz felebbezték. És most azt hiszem, hogy hiteles adatokon nyugvó ezen felvilágosításain) meggyőzendik úgy a tisztelt czikkíró urat mint a város nagyközönségét, miszerint a felhozott tényeknél a hatóság igazsá­gosan váddal nem sújtható, hanem igen­is újabb intésül szolgálnak ezek arra, hogy eljárási módozatainkon változtat­nunk kell,­­ hogy igen sok eset­nél az szolgálna a végrehajtás gyorsításának biztosításául, ha a különben is felelős ható­ság a kellő bizalommal meg­ajándékozva mindenütt ott, a­hol ezt a törvény megengedi, az előleges és hosszas tanácskozások helyett úgy hatá­­rozhatási joggal mint a végrehajtás tehe­tőségével közvetlenül ruháztatnék fel. Azonban midőn én e sorok nyilvá­nosság elé vitelére magamat elhatározom, ki kell jelentenem,­­ hogy kiváló c­é­­lom csak az volt , miszerint bebizonyít­sam , hogy a vezetésem alatt álló ható­ságnak mint ilyennek íme egyes té­nyek feleml­­lése melletti meg­támadása sem mindig helyes, nem mindig alapos. És szabadjon reménylenem, hogy ebbeli felszólalásomban szeretve tisztelt polgártársaim a nemesebb önérzet szóza­tát fogják méltányos tekintetbe venni, és nem tekintendik ezt oly replicának, mely egyes mulasztásokat hiányokat je­gyezni, menteni kíván, mert valóban én és különösen én ismerem ezeket; s nem is alszik az én körültekintő figyelmem egy pillanatra sem ott, hol a mulasztást ösz­tönre kelteni, hol a hibát, a hanyagsá­got megtámadni kell, és legyen meggyő­ződve­­, tisztelt polgártársam, hogy én, a­ki minden még az úton útfélen sokszor valóban fárasztó figyelmezteté­seket is mindenkor készséggel és­ő­leg.

Next