Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1880-06-03 / 23. szám
Miskolcz, 1880. junius 3. 23-ik szám. Tizennegyedik évfolyam. BORSOD.6 MISKolcmi ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre . Kél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . „ — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. Előlegesen fizetendő : 50 szóig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó hivatalhoz intézendők. (Megyei hivatalos közlemények. Másolat. 20621. számú major pénzügy igazgatóságtól. Borsodmegye tekintetes alispáni hivatalának Miskolczon.— Az 1878. évi XXIV. t. czikkel életbe léptetett szeszadó törvény 2. §-ában engedélyezett adómentes pálinka főzésrei igénynek bejelentésére az 1878. évi október hó 9-én 50598. sz. a kelt pénzügyministeri rendelettel az 1879—80. évi szesztermelési idénytől kezdve minden év augusztus hó 1-seje tűzetik ki határidőül. Az elmúlt 1879—80. évi termelési idényben azonban tapasztaltatván, hogy a kérdésben forgó bejelentések majdnem mindnyájan elkésetten nyujtattak be — ez azon feltevésre ad okot, hogy a bejelentésre kitűzött határidő az egyes községek előtt ismeretlen volt. Nehogy jövőre ezen körülmény folytán a külömben jogosultak igényüktől a bejelentési határidőnek elmulasztása miatt elessenek — a tek. alispáni hivatal tiszteletteljesen megkerestetik, miszerint alattas szolgabiráit utasítani szíveskedjék, hogy a fennemlitett határidőt a járásokban levő községekkel kellőleg és idejekorán tudassák — és egyúttal figyelmeztessék, hogy ezen határidőn túl benyújtott bejelentések nem fognak figyelembe vétetni. Kassán, 1880. évi május hó 20-án Sárosy Kapeller s. k. 1773. a. i. 1880. Ezen hivatalos átirat másolata alkalmazkodásul és a legkiterjedtebb köröztetésvégett a t. szolgabiró uraknak és Miskolcz város t. polgármesterének kiadatik. Miskolczon, 1880. május 25-én Bay Bertalan, alispán. l774. Borsodvármegye alispánjától, al. 1880. A magy. kir. pénzügyministerium utasit a f. hó 18-án 1176. sz. a. kelt rendeletében, hogy átmenetképen mindazon feleknek,a kik a múlt 1879. évben váltott, és e f. 1880. évi julius hó végéig érvényes vadászati jegyeket az idén megújítani kérik, továbbá mindazok számára is, akik az 1880. év második felében először folyamodnak vadászati jegy kiadásáért, a félévre eső hat fiányi bélyeg illeték előzetes lefizetése mellett, a kivánt új vadászati jegyek a f. é. decz hó végéig terjedő érvényességgel állítandók ki e czélra a hat forintos bélyeggel ellátott violaszinfi űrlapok lévén felhasználandók. Mivől a közönség a legkiterjedtebb köröztetés útján oly megjegyzéssel értesítendő, hogy a fentebbi rendelet a hatóság részéről pontosan végre fog hajtatni. Miskoiczon, 1880. május 25. Bay Bertalan, alispán. (Az országos ünnepély után. Bába máj. 25. Az országos gazdasági egyesület f. hó 22-kén tartá meg gr. Széchenyi István által alapított ötven évi fenállásának emlék ünnepélyét Bpesten. És az egész ország minden vidékiből összesereglett gazdák több mint 30 gazdasági egylet képviselői vettek részt az emlékezetes ünnepélyen. Mely alkalommal egyszersmint szentesítve van, a vidéki gazdasági egyleteknek országos szövetkezete is. Azon az alapokon melyek az országos gazdasági egyesület által előkészített szabálytervezetben lerakva lettek, mert volt ugyan egy külön javaslat is benyújtva Tisza László mint az erdélyi gazdaegylet elnöke által, mely javaslat az országot öt gazdászati kerületre szerette volna szétszakítani, de amely javaslatot mint tervezeténél fogva nehézkes és gyakorlatiatlan, s a gazdászati magasabb érdekeket teljesen ignoráló, s több hiányokban szenvedő propositumot, az országos gazdasági értekezlet figyelemre se méltatott. Gr. Széchényi nagy szelleme nem halt meg tehát, de folytonosan működik köztünk ma is, s alakítólag hat a közgondolkozásra. Mert a gazdasági egyleteknek teljesedésbe ment szövetkezete, teljesen megfelel a „legnagyobb magyar“ által táplált s hirdetett azon eszmének, hogy közös erővel s választott munkával, megfontolt terv szerint s egy szellemben, hassunk és törekedjünk a nemzeti közjólét kifejlesztésére, s igy a haza fölvirágoztatására. És annál sikerültebnek mondhatjuk az eredményt, mert úgyszólván minden küzdelem nélkül, egyetértve ment az keresztül, s lett szentesítve a gazdák nagy gyülekezete által. Mely körülmény arra is mutatott, hogy az ami történt s alkotva jön, a gazda közönség által egy már régen érzett közhiányt pótolt és töltött be. Gazdasági egyleteink ezzel egy új stádiumba léptek. De egyszersmind újabb kötelességeket is öltöttek magukra, mert nem elég csupán az országos gazdasági szövetkezet kötelékébe lépnünk, de kell, hogy fölfrissült erővel s kitartó tevékenységgel is lássunk a munkához, és feleljünk meg újabb hivatásunknak. Senki nem jöhet az iránt tévedésbe, hogy sajátszerű társadalmi s közgazdasági helyzetünk s ebből kifolyólag a legfontosabb érdekek, még mindig a mezőgazdasági viszonyok gondozásában lelik meg alapjukat. És még hosszú időre, a földmivelési érdekek ápolása s fejlesztésében találjuk meg nemzeti közjólétünk, a társadalmi közvagyonosodás éltető forrásait. Különösen reánk magyarokra igen fontos egy körülmény, a lét és nem lét kérdése az, hogy birtokában is maradjunk azon barázdának, melyet mivelünk. Mert ez reánk nézve nemcsak közgazdasági kérdés, nemcsak a vagyonosodás a jólét kérdése, de egyszersmint nemzeti fenmaradásunknak a kérdése is. Mert igen áll az reánk, hogy „ez az a föld, melyen kívül nincs számunkra hely“. Mert ha a művészet, tudomány, ipar és kereskedelmi foglalkozás, bizonyos tekintetben világpolgári jogokkal és állással ruháznak is fel, amennyiben megnyitják a nagy világot előttünk, de a gazdát hivatásos kötelességei azon föld göröngyéhez kötik, mely neki s családjának éltet ád. És hogy azon földnek melyet még jelenben birtokolunk, utódaink is örökében maradhassanak, kell, hogy úgy a kormány, mint az egyletek, úgy a társadalom maga, mint az egyesek, válvetett tevékenységgel oda hassanak, miszerint a következetesen kitartó s értelemmel vezetett munka, a mérsékletet ismerő takarékossággal párosulva, gyümölcsözővé is tehessék és tegyék ama törekvéseiket. Mert valjuk meg őszintén, hogy ez ideig éppen nem feleltünk meg ebbeli kötelességeinknek ; de fent és alant egy iránt, mulasztást követünk el. Egy bizonyos gondnélküliséggel, könnyelműen, hogy ne mondjuk vétkes egykedvűséggel, áldozzuk fel nem egyszer, legéletbevágóbb érdekeinket is, s nézzük el közös pusztulásunkat. Adja Isten! hogy az a közszellem, mely a „legnagyobb magyar* gróf Széchényi emlékének leleplezése alkalmával a honfiúi kebleket eltöltötte, ne aludjon ki többé; de munkáljon az közöttünk áldást hozólag; gyújtsa új életre gazdasági egyleteink munkásságát, s gyümölcsöző tettekre buzdítva mindannyiunkat: egy jobb és egy szebb jövőnek hajnalát nyissa meg előttünk! Orczy Gyula: (Az eszelény. Valóban megdöbbentő s lesújtó azon látvány, melyet szőlőink néhány nap óta, amióta az eszelény pusztítását nagyban megkezdte, nyújtanak ! A tőkék körül vannak aggatva összecsavart szivarka alakú száraz levelekkel, az úgy is gyenge girizd a levelek árnyékától megfosztva, a nap hevének kitéve lévén, a forró nyári napok beálltával okvetlenül elsatynál, elnyellik, s elvész, s igy az idei szüreti kilátások a minimumra redukálhatók. A veszély annyira nagy, hogy ha gyökeresen ki nem irtjuk az idén ezen