Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1880-06-03 / 23. szám

Miskolcz, 1880. junius 3. 23-ik szám. Tizennegyedik évfolyam. BORSOD.­­6 M­ISKolcmi ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre . Kél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . „ — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. Előlegesen fizetendő : 50 szóig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó­ hivatalhoz intézendők. (Megyei hivatalos közlemények. Másolat. 20621. szám­ú m­ajor pénzügy igazgatóságtól. Borsodmegye tekintetes alispáni hivatalá­nak Miskolczon.— Az 1878. évi XXIV. t. czik­­kel életbe léptetett szeszadó törvény 2. §-ában engedélyezett adómentes pálinka főzésrei igény­nek bejele­ntésére az 1878. évi október hó 9-én 50598. sz. a kelt pénzügyministeri rendelettel az 1879—80. évi szesztermelési idénytől kezdve minden év augusztus hó 1-seje tűzetik ki ha­táridőül. Az elmúlt 1879—80. évi termelési idény­ben azonban tapasztaltatván, hogy a kérdésben forgó bejelentések majdnem mindnyájan elké­setten nyujtattak be — ez azon feltevésre ad okot­, hogy a bejelentésre kitűzött határidő az egyes községek előtt ismeretlen volt. Nehogy jövőre ezen körülmény folytán a külömben jogosultak igényüktől a bejelentési határidőnek elmulasztása miatt elessenek — a tek. alispáni hivatal tiszteletteljesen megkeres­tetik, miszerint alattas szolgabiráit utasítani szí­veskedjék, hogy a fennemlitett határidőt a já­rásokban levő községekkel kellőleg és ideje­ko­­rán tudassák — és egyúttal figyelmeztessék, hogy ezen határidőn túl benyújtott bejelentések nem fognak figyelembe vétetni. Kassán, 1880. évi május hó 20-án Sárosy Kapeller s. k. 1773. a. i. 1880. Ezen hivatalos átirat másolata alkalmaz­­kodásul és a legkiterjedtebb köröztetés­­végett a t. szolgabiró uraknak és Miskolcz város t. pol­gármesterének kiadatik. Miskolczon, 1880. május 25-én Bay Bertalan, alispán. l774.­ Borsodvármegye alispánjától, al. 1880. A magy. kir. pénzügyministerium utasit a f. hó 18-án 1176. sz. a. kelt rendeletében, hogy átmenetképen mindazon feleknek,­­a kik a múlt 1879. évben váltott, és e f. 1880. évi julius hó végéig érvényes vadászati jegyeket az idén megújítani kérik, továbbá mindazok számára is, a­kik az 1880. év második felében először folya­modnak vadászati jegy kiadásáért, a félévre eső hat fi­ány­i bélyeg illeték előzetes lefizetése mel­lett, a kivánt új vadászati jegyek a f. é. decz hó végéig terjedő érvényességgel állítandók ki e czélra a hat forintos bélyeggel ellátott viola­­s­zinfi űrlapok lévén felhasználandók. Mivől a közönség a legkiterjedtebb köröz­­tetés útján oly megjegyzéssel értesítendő, hogy a fentebbi rendelet a hatóság részéről pontosan végre fog hajtatni. Miskoiczon, 1880. május 25. Bay Bertalan, alispán. (Az országos ünnepély után. Bába máj. 25. Az országos gazdasági egyesület f. hó 22-kén tartá meg gr. Széchenyi István által alapított ötven évi fenállásának emlék ünne­pélyét Bpesten. És az egész ország minden vidékiből összesereglett gazdák több mint 30 gazdasági egylet képviselői vettek részt az emlékezetes ünnepélyen. Mely alkalommal egyszersmint szentesítve van, a vidéki gaz­dasági egyleteknek országos szövetkezete is. Azon az alapokon melyek az országos gazda­sági egyesület által előkészített szabály­ter­vezetben lerakva lettek, mert volt ugyan egy külön javaslat is benyújtva Tisza László mint az erdélyi gazda­egylet elnöke által, mely javaslat az országot öt gazdászati kerületre szerette volna szétszakítani, de a­mely javas­latot mint tervezeténél fogva nehézkes és gyakorlatiatlan, s a gazdászati magasabb érdekeket teljesen ignoráló, s több hiányok­ban szenvedő propositumot, az országos gaz­dasági értekezlet figyelemre se méltatott. Gr. Széchényi nagy szelleme nem halt meg tehát, de folytonosan működik köztünk ma is, s alakítólag hat a közgondolkozásra. Mert a gazdasági egyleteknek teljesedésbe ment szövetkezete, teljesen megfelel a „leg­nagyobb magyar“ által táplált s hirdetett azon eszmének, hogy közös erővel s válasz­tott munkával, megfontolt terv szerint s egy szellemben, hassunk és törekedjünk a nem­zeti közjólét kifejlesztésére, s igy a haza fölvirágoztatására. És annál sikerültebnek mondhatjuk az eredményt, mert úgy­szólván minden küzde­lem nélkül, egyetértve ment az keresztül, s lett szentesítve a gazdák nagy gyülekezete által. Mely körülmény arra is mutatott, hogy az a­mi történt s alkotva jön, a gazda közön­ség által egy már régen érzett közhiányt pótolt és töltött be. Gazdasági egyleteink ezzel egy új stá­diumba léptek. De egyszersmind újabb köte­lességeket is öltöttek magukra, mert nem elég csupán az országos gazdasági szövetke­zet kötelékébe lépnünk, de kell, hogy fölfris­sült erővel s kitartó tevékenységgel is lás­sunk a munkához, és feleljünk meg újabb hivatásunknak. Senki nem jöhet az iránt tévedésbe, hogy sajátszerű társadalmi s közgazdasági helyzetünk s ebből kifolyólag a legfontosabb érdekek, még mindig a mezőgazdasági viszo­nyok gondozásában lelik meg alapjukat. És még hosszú időre, a földmivelési érdekek­­ ápolása s fejlesztésében találjuk meg nem­zeti közjólétünk, a társadalmi közvagyonoso­dás éltető forrásait. Különösen reánk magyarokra igen fon­tos egy körülmény, a lét és nem lét kérdése az, hogy birtokában is maradjunk azon baráz­dának, melyet mivelünk. Mert ez reánk nézve nemcsak közgazdasági kérdés, nemcsak a vagyonosodás a jólét kérdése, de egyszers­mint nemzeti fenmaradásunknak a kérdése is. Mert igen áll az reánk, hogy „ez az a föld, melyen kívül nincs számunkra hely“. Mert ha a művészet, tudomány, ipar és kereskedelmi foglalkozás, bizonyos tekintet­ben világpolgári jogokkal és állással ruház­nak is fel, a­mennyiben megnyitják a nagy világot előttünk, de a gazdát hivatáso­s kötelességei azon föld göröngyéhez kötik, mely neki s családjának éltet ád. És hogy azon földnek melyet még jelen­ben birtokolunk, utódaink is örökében marad­hassanak, kell, hogy úgy a kormány, mint az egyletek, úgy a társadalom maga, mint az egyesek, válvetett tevékenységgel oda has­sanak, miszerint a következetesen kitartó s értelemmel vezetett munka, a mérsékletet ismerő takarékossággal párosulva, gyümöl­csözővé is tehessék és tegyék ama törekvé­seiket. Mert valjuk meg őszintén, hogy ez ideig éppen nem feleltünk meg ebbeli köte­lességeinknek ; de fent és alant egy iránt, mu­lasztást követünk el. Egy bizonyos gondnélkü­liséggel, könnyelműen, hogy ne mondjuk vét­kes egykedvűséggel, áldozzuk fel nem egy­szer, legéletbevágóbb érdekeinket is, s néz­zük el közös pusztulásunkat. Adja Isten! hogy az a közszellem, mely a „legnagyobb magyar* gróf Széchényi emlékének leleplezése alkalmával a honfiúi kebleket eltöltötte, ne aludjon ki többé; de munkáljon az közöttünk áldást hozólag; gyújtsa új életre gazdasági egyleteink mun­kásságát, s gyümölcsöző tettekre buzdítva mindannyiunkat: egy jobb és egy szebb jövőnek hajnalát nyissa meg előttünk! Orczy Gyula: (Az eszelény. Valóban megdöbbentő s lesújtó azon lát­vány, melyet szőlőink néhány nap óta, a­mióta az eszelény pusztítását nagyban megkezdte, nyújtanak ! A tőkék körül vannak aggatva össze­csavart szivarka alakú száraz levelekkel, az úgy is gyenge girizd a levelek árnyékától megfoszt­va, a nap hevének kitéve lévén, a forró nyári napok beálltával okvetlenül elsatynál, elnyellik, s elvész, s igy az idei szüreti kilátások a mini­mumra redukálhatók. A veszély annyira nagy, hogy ha gyökeresen ki nem irtjuk az idén ezen

Next