Borsod - Miskolci Értesítő, 1882 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1882-11-08 / 45. szám

A szilárd cseppkő képződésű barlang előcsar­noka emelettel bír, mely ismét több irányban ágazik szét, melyek azonban oly szőkék, hogy mintegy 40 méternyi távolban már csak hason csúszva lehetett a szűk sikátorokban előre ha­tolni,­­ 100 méternyire pedig annyira összeszo­­rul, hogy az előrehaladás egyáltalában lehetet­lenné vált. — Ez által tehát kétségtelenül be van bizonyítva, hogy azon állítás, mely a nép ajkán él, miszerint e barlagon keresztül egészen Egerig lehetne jutni, egyáltalában semmi alap­pal nem bir s csupán a mondák világába tarto­zik. — Sokkal fontosabb ennél azonban ősrégé­szeti és embertani szempontból azon lelet, melyre az egyik oldalüregben bukkantunk. Itt ugyanis kőeszközök, nemkülönben a talaj felásásánál ál­lati és emberi csontok kerültek napfényre, melyek a legrégibb korból származóknak bizonyultak. E barlang felkutatása alkalmával Szendrei úr egy igen fontos dolgot pendített meg előttünk, melyet e lapok hasábjain részünkről is melegen ajánlunk megyénk műveit közönségének szíves figyelmébe.­­ Vizsgálatai szerint ugyanis e bar­lang cseppkő képződése teljesen ugyanazonos az aggteleki barlangéval, sőt talán még szilár­dabb és így regeczei is fénylőbbek. Az üreg fo­lyosói azonban —a miként említik — szűk vol­tuk miatt, járhatlan sikátorokat képeznek, de nagyon valószínű, hogy ezen sikátorok nagy ki­terjedésű csarnokokba nyílnak; ezen feltevést támogatja azon körülmény, hogy a barlang felett széles kiterjedésű nagy hegy emelkedik, hogy esetleg egy az aggtelekihez hasonló barlang fel­fedeztetése úgy közgazdasági, mint kult­urális szempontból mily nagy előnyére szolgálna me­gyénknek, az azt hisszük, mindenki által köny­­nyen belátható. — Nagyon czélszerű lenne te­hát a diós­győri közmunka felhasználásával, az említett barlangot járható állapotba helyezni, illetőleg robbantások által a csarnokokat meg­nyitni. — Azt hisszük, hogy Szendrei úr, mint megyénk szülötte, a­mennyiben hivatalos teen­dői megengedik, e munkálatok vezetését kész­séggel magára vállalná. E kis kitérés után, folytassuk most ismét további kutatásaink felsorolását! Legnagyobb , érdekű volt végül, valamennyi között, a harmad­­­dik felkutatott üreg, a király-kút felett lévő u. t n. Kecske-barlang. Ez tulajdonképen két hatal­mas csarnokból áll, melyek egy széles folyosó által közlekednek egymással! — A második csar­nok, mely mintegy 22 méter széles, különösen megragadó, impozáns képet nyújt, két emeletet képező, 30 méter magasságot meghaladó, gyö­nyörű boltozataival. — E csarnokban, egyik ol­dalboltozat tövében, hatalmas kőlapokból ösz­­szeállított kősirt, úgy nevezett »dolment«*) ta­láltunk, a minőbe kőkorbeli őseink temetkezni szoktak. — A sir azonban már ki volt rabolva, a csontváz hiányzott belőle. Daczára a rend­kívül esős őszi időnek, mely a munkálatokat nagy­ban akadályozta, Szendrei úr a talajt részben itt is f­elásatta s több rendbeli csont és cserép töredéket fedezett fel. — Egyébiránt a jövő nyá­ron, midőn a talaj minden bizonnyal szárazabb lesz, okvetetlenül tovább fogja a kutatásokat folytatni.­­■ Azonban az eddig elért eredmény már magában véve is igen fontos, mert elte­kintve attól, hogy hazánk történelem­ előtti föld­rajzához három barlang ismertetésével ismét több fűződött, másrészről a kőkorszakbeli em­ber itt tartózkodásának nyomait is kétségtele­nül sikerült kimutatni. Dr. Sassy János. I . S CI­I. (Debreczeni emlékek. — Az 1882. évi dalárünnepély alkalmából. — (Vége.) Ifj. Huber olvassa a jegyzőkönyvet. »A pécsi dalárda nyerte egyhangúlag az első dijat.« Éljen. »A második dijjat szótöbbséggel a losonczi dalárda. Erre — hallatlan — egy hang éljen se emelkedett, hanem annál több piszsze­­gés, hurrogatás és kiáltások a tömegből: Nem érdemli! Le vele ! Abzug ! A hosszas zaj végre elcsendesült s Huber folytathatja jegyzőkönyvét. —A harmadik dijjat egyhangúlag nyerte a miskolczi dalárda. — Erre aztán akár daczból, avagy tüntetésből a loson­cziak ellen, akár irántunk való lelkesedésből, falrengető éljen zendült fel. — Jöttek aztán utánunk a többiek. A negyedik díjra: a kolozs­vári dalkör, — az ötödikre: a szegszárdi dalárda, a hatodikra : a szatmári, — a hetedikre: a ko­lozsvári polg. dalegylet,­­ a nyolczadikra az ungvári dalárda. Mindenik megkapta a maga kissebb-nagyobb éljenét, csak a losonczi kapta az ellenkezőt. Ellene még a jegyzőkönyv felolva­sása után is hallatszottak a hangos méltatlan­­kodás szavai úgy, hogy a termet nagy zaj törté be. Ekkor felállt Finály Henrik, a kolozsvári dalkör elnöke s beszédében folytonosan Lo­sonczra czélozgatva, előadá, hogy az ő dalár­dája Szegeden az első csoportból az első díjjat nyerte, most a másodikból az elsőt. Ambitiója­­ jelenleg nem terjedt tovább az első csoport har- r­madik dijjánál, ezt­ nem nyerhette meg, egy egy-­­­letnek igazságtalan pártolása és előtérbe tolása miatt. Ez dalárdája részéről Szeged óta hátra­­esést jelezne, mit elismerni nem hajlandó. A jury ítélete tehát igazságtalan. — Beszédjét az­zal végzé, hogy egylete nevében a szövetkezet­ből­ kilépését bejelenti. Tetszett ez a beszéd mindenkinek. De ré­szemről ezt senkitől, annál kevésbé egy egyetemi tanártól nem vártam volna. Mert nem nézve a dolognak olyan magyarázatát, hogy t. i. egy tel­jesen szabadelvű, mert képviseleti alapon, sza­bad választás útján választott jury Ítélete ellen nyíltan kikelni nem ildomos dolog, de azon tény meg, hogy az ítélettel való meg nem elégedés indokul szolgáljon a szövetkezetből­ kilépésre, nem egyéb mint gyerekes makacsság. És kit bün­tet vele az egylet? Mindenesetre, önmagát. Mert mindenik haláregyletnek legszebb törekvését, egyedüli fő czélját meg sem képezheti ezidőszerint más, mint haladását, tökéletesedését egy ország előtt bemutathatni s egy ország színe előtt a győ­zelem dijjat elnyerhetni. — E nélkül az érzelem —­ és czél nélkül nem bírván egy egylet sem magában azon rúgót­, mely minden haladásnak feltétlen eszköze, elsatnyul és önmagától ösz­­szeomlik. — Ezért merem jósolni, hogy a ko­lozsvári dalkör, ha van benne életerő, mihamar ismét tagja lesz a szövetkezetnek. Ha Fi­ály úr azt mondja, hogy a jury ítélete igazságtalan volt s ennek indokait keresvén, in­dítványozza, miszerint alkottassák olyan sza­bályzat, mely míg egyrészről az egyletek ver­senyét szabályozza, másrészről a jury eljárását a megszabott korlátok között mozogni és a való­színű igazság szerint ítélni, erkölcsi felelősség súlya alatt kényszeríti, Finály úr helyesen cse­lekszik. De így! Lehet, hogy méltatlanul sért meg egy tiszteletre méltó testületet, de minden­esetre elveti magvát egy jövőre talán erősebben kitörendő rakonczátlankodásnak a szövetség ke­belében. Azért én mégis szerencsétlenségnek tartom az olyan jeleneteket, mint itt lefolyt, tör­ténjék az bár az igazság alapján és czéloztassék bár az a gőg lealázására és a jogtalanság meg­torlására. Szerencse, hogy a gyűlés a helyzetet már most felfogta s éppen a fennebbi irányban ható szabályzatok kidolgozására, a debreczeni és mis­kolczi halás’-egyleteket kiküldötte.­ ­Köz- és egyleti élet. A miskolczi kir. törvényszék bűnügyi osztályá­ban végtárgyalás alá vétetnek. 1882. November hó 15-én. S­ásztor Mihály f.-nyárádi tövisespusztai lakos lopás bűntette . Id. Tóth József geszti la­kos súlyos testi sértés büntette; Földvári Sá­muel és társa­i.-bikki lakosok lopás, illetve or­gazdaság bűntette ; F. Bordás József és társai kis-győri lakosok, más vagyona rongálásának vétsége; Szőllösi József és társai miskolczi la­kosok hatóság elleni erőszak büntette. November hó 16. Purinszki József csabai lakos hatóság el­leni erőszak bűntette; Papp Varró András és társai szilvási lakosok lopás büntette; Kiss - Be­nedek Leo és társai domaházi lakosok, lopás bűntette; Halink Ferencz négyesi lakos ható­ság elleni erőszak bűntette miatt indított bünügy. *) A »dolmen* kifejezés tulajdonképen két szó­ból van össze­téve u. m. daul asztal és maen­ko­. Nyilvános nyugtatványozás és köszönet. A miskolczi h. h. ref. líceum tápintézete részére »szüreti jótétemény« czimen a követ­kező kegyes adományok folytak be: 5 frtot volt szives adni az »Első magyar általános biztositó társaság« és Miskolcz városa, 3 frtot Váncza Mihály,­­ 2 frtot Szabó Gyuláné, 1 frtot dr. Markó László, Diószeghy György, dr. Csáb­i Szabó István, Ferenczi Bernáth, L. Far­kas Gusztáv, Dr. Rácz György, Lőwi József, Soltész Nagy Albert, Pilla Miklós, Miskolczi ta­­­­karékpénztár, Radvány Istvánné, Miskolczi hitel­­intézet, magy. franczia bizt. részv. társaság mis­kolczi főügynöksége, Dr. Soós Kálmán, Dr. Ixel Soma, Dr. Forti Károly, Petro József, özvegy Kalauz Sámuelné, Láber Mihály, Leszih Lajosné Nagy Péter, gőzmalom társulat, Bakos Antal, miskolczi takarékegylet, Pócs Endréné, Faragó Zsuzsánna, Molnár Bertalanné, Rácz Ádám, Párvy Alajos, a csizmadia-társulat, Balka Vik­tor ; — 90 krt. N. N. — 60 krt. özvegy Katona­­Józsefné, Kecskés Mihály; —50 krt. özvegy Vitányi Józsefné, Herz Adolf és fia, özvegy Ko­vács Gáborné, Leszih Barna, özvegy Kassay Bálintné, Skuteczky József, Mahr Nándor, Koós Soma, Fűrész Ferencz, Prevosti Oszkár, özvegy Szép Sámuelné, Dr. Kun Tamás, Répászky Ala­jos, Mahr Károly, B. m. h. b., Vattay Tamásné, Gróf János, Molnár Elek, Weisz Ferencz, Kéré­­szy László, K. Papp Lajos, Kazay László, Fodor Endre ; —­40 krt: Németh, Valaki, M. Z., Szabó, P. B., Pfliegler Ferencz, Kopácsi Károly, Telegdy Lajos, Iljházy Kálmán, Dr. Falvay Bernát, Dapsy Sándor, Rácz József, Debruz Emil, Majer­­csik Józsefné, Miskolczi Pál; — 30 krt . özvegy Szerényiné, N. N., N. N., özvegy Vitty Sámuelné, Kruspér Pál, Stern M., Karla Bertalan, Butter­mann Jakab, Héczey Kálmán, Schmiedt Mihály, N. N., Greuter Antal, Polnis János, Furmann János; — 25 krt. Csesznek József, Gyöngyösy László, — 20 krt. S. S., Baum József, Valaki, Egy valaki, N. N., N. N., L. J., Sugár Vilmos, Czakó István, Debreczeny Imréné, N. N., Kron­berger Mór, B. T., N. L., N. N., Köncs Ferencz, Friedmann Gyula, Friedmann Hermann, Juhász József, T. S., Jezsovics M., Gőczy Károly, Nagy István, Lázár István, Szlavkovszky Mátyásné, Finály úr után Benigni Sámuel, az engem annyira megijesztett mészáros-elnök szólalt fel, s mesterségéhez híven, szarván fogta az ökröt, kirukkolván vele, hogy Losoncz az, ki a díjjal nem érdemli. Szavát óriási helyeslés követte és mindenfelől szállott Losonczra a kifejezések özöne, melyek mindennek nevezhetők, csak hí­zelgőknek nem. — A zaj perczekig tartott, hogy szinte hinni lehetett, miszerint itt nagy scanda­­lumnak és személyeskedésnek nézünk elébe. — Ámde a losoncziak hallgattak, s elnökük, a­ki ellen pedig főképen irányult minden nyíl, mert nyílt titok volt, hogy ő tette ki magát egyleté­ért mindannyiszor, a­hányszor már ez dijjat nyert, pressióul — saját vallomása szerint — oly eszközöket használván fel, melyek nem a tisztességeshez tartoznak, mondom, ő ott ült az asztal fején, s vagy nem mert, vagy nem akart szólni, hanem általános megbotránkozásra mind e bántalmakhoz oly cynikus arczot vágott, mely a szelidebb természetűek vérét is felkorbácsolá. Végre ők sem állhatták a dolgot, s igazga­tójuk (megkülömböztetendő az elnöktől) Bas­bak Ádám, oly gyászos mentségre fakadt, mely aztán tökéletesen beadta nekik a kulcsot. — Miért bántanak önök bennünket ? — mondá együgyű arczczal. Azt is felhozzák önök ellenünk, hogy a második csoportban nem versenyeztünk ? Igaz, hogy ezt nem tettük, de mi közöttünk egy kis szakadás történt, s e miatt az egy verseny darabnál többet nem tanulhattunk be!« Szegény bús­nak! No lett is erre óriási kaczagás, zaj, kia­bálás, melynek csilapodtával Kerekes Samu szó­lalt fel. Kíméletlen volt, mint az orvosnak rák­fenét metsző kése, s beszéde végeztével úgy össze voltak aprítva a losoncziak, hogy a szi­vünk is megesett rajtok. — »Nem szólaltam volna fel — mondá Kerekes — de a szegény­ségi bizonyítványnak ily meztelen kiállítása után, a­hogy ezt a t. igazgató úr tette, lehetet­len ezt megállanom. — Tehát hivatalosan az

Next