Borsod - Miskolci Értesítő, 1882 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1882-11-08 / 45. szám
A szilárd cseppkő képződésű barlang előcsarnoka emelettel bír, mely ismét több irányban ágazik szét, melyek azonban oly szőkék, hogy mintegy 40 méternyi távolban már csak hason csúszva lehetett a szűk sikátorokban előre hatolni, 100 méternyire pedig annyira összeszorul, hogy az előrehaladás egyáltalában lehetetlenné vált. — Ez által tehát kétségtelenül be van bizonyítva, hogy azon állítás, mely a nép ajkán él, miszerint e barlagon keresztül egészen Egerig lehetne jutni, egyáltalában semmi alappal nem bir s csupán a mondák világába tartozik. — Sokkal fontosabb ennél azonban ősrégészeti és embertani szempontból azon lelet, melyre az egyik oldalüregben bukkantunk. Itt ugyanis kőeszközök, nemkülönben a talaj felásásánál állati és emberi csontok kerültek napfényre, melyek a legrégibb korból származóknak bizonyultak. E barlang felkutatása alkalmával Szendrei úr egy igen fontos dolgot pendített meg előttünk, melyet e lapok hasábjain részünkről is melegen ajánlunk megyénk műveit közönségének szíves figyelmébe. Vizsgálatai szerint ugyanis e barlang cseppkő képződése teljesen ugyanazonos az aggteleki barlangéval, sőt talán még szilárdabb és így regeczei is fénylőbbek. Az üreg folyosói azonban —a miként említik — szűk voltuk miatt, járhatlan sikátorokat képeznek, de nagyon valószínű, hogy ezen sikátorok nagy kiterjedésű csarnokokba nyílnak; ezen feltevést támogatja azon körülmény, hogy a barlang felett széles kiterjedésű nagy hegy emelkedik, hogy esetleg egy az aggtelekihez hasonló barlang felfedeztetése úgy közgazdasági, mint kulturális szempontból mily nagy előnyére szolgálna megyénknek, az azt hisszük, mindenki által könynyen belátható. — Nagyon czélszerű lenne tehát a diósgyőri közmunka felhasználásával, az említett barlangot járható állapotba helyezni, illetőleg robbantások által a csarnokokat megnyitni. — Azt hisszük, hogy Szendrei úr, mint megyénk szülötte, amennyiben hivatalos teendői megengedik, e munkálatok vezetését készséggel magára vállalná. E kis kitérés után, folytassuk most ismét további kutatásaink felsorolását! Legnagyobb , érdekű volt végül, valamennyi között, a harmaddik felkutatott üreg, a király-kút felett lévő u. t n. Kecske-barlang. Ez tulajdonképen két hatalmas csarnokból áll, melyek egy széles folyosó által közlekednek egymással! — A második csarnok, mely mintegy 22 méter széles, különösen megragadó, impozáns képet nyújt, két emeletet képező, 30 méter magasságot meghaladó, gyönyörű boltozataival. — E csarnokban, egyik oldalboltozat tövében, hatalmas kőlapokból öszszeállított kősirt, úgy nevezett »dolment«*) találtunk, a minőbe kőkorbeli őseink temetkezni szoktak. — A sir azonban már ki volt rabolva, a csontváz hiányzott belőle. Daczára a rendkívül esős őszi időnek, mely a munkálatokat nagyban akadályozta, Szendrei úr a talajt részben itt is felásatta s több rendbeli csont és cserép töredéket fedezett fel. — Egyébiránt a jövő nyáron, midőn a talaj minden bizonnyal szárazabb lesz, okvetetlenül tovább fogja a kutatásokat folytatni.■ Azonban az eddig elért eredmény már magában véve is igen fontos, mert eltekintve attól, hogy hazánk történelem előtti földrajzához három barlang ismertetésével ismét több fűződött, másrészről a kőkorszakbeli ember itt tartózkodásának nyomait is kétségtelenül sikerült kimutatni. Dr. Sassy János. I . S CII. (Debreczeni emlékek. — Az 1882. évi dalárünnepély alkalmából. — (Vége.) Ifj. Huber olvassa a jegyzőkönyvet. »A pécsi dalárda nyerte egyhangúlag az első dijat.« Éljen. »A második dijjat szótöbbséggel a losonczi dalárda. Erre — hallatlan — egy hang éljen se emelkedett, hanem annál több piszszegés, hurrogatás és kiáltások a tömegből: Nem érdemli! Le vele ! Abzug ! A hosszas zaj végre elcsendesült s Huber folytathatja jegyzőkönyvét. —A harmadik dijjat egyhangúlag nyerte a miskolczi dalárda. — Erre aztán akár daczból, avagy tüntetésből a losoncziak ellen, akár irántunk való lelkesedésből, falrengető éljen zendült fel. — Jöttek aztán utánunk a többiek. A negyedik díjra: a kolozsvári dalkör, — az ötödikre: a szegszárdi dalárda, a hatodikra : a szatmári, — a hetedikre: a kolozsvári polg. dalegylet, a nyolczadikra az ungvári dalárda. Mindenik megkapta a maga kissebb-nagyobb éljenét, csak a losonczi kapta az ellenkezőt. Ellene még a jegyzőkönyv felolvasása után is hallatszottak a hangos méltatlankodás szavai úgy, hogy a termet nagy zaj törté be. Ekkor felállt Finály Henrik, a kolozsvári dalkör elnöke s beszédében folytonosan Losonczra czélozgatva, előadá, hogy az ő dalárdája Szegeden az első csoportból az első díjjat nyerte, most a másodikból az elsőt. Ambitiója jelenleg nem terjedt tovább az első csoport har- rmadik dijjánál, ezt nem nyerhette meg, egy egy-letnek igazságtalan pártolása és előtérbe tolása miatt. Ez dalárdája részéről Szeged óta hátraesést jelezne, mit elismerni nem hajlandó. A jury ítélete tehát igazságtalan. — Beszédjét azzal végzé, hogy egylete nevében a szövetkezetből kilépését bejelenti. Tetszett ez a beszéd mindenkinek. De részemről ezt senkitől, annál kevésbé egy egyetemi tanártól nem vártam volna. Mert nem nézve a dolognak olyan magyarázatát, hogy t. i. egy teljesen szabadelvű, mert képviseleti alapon, szabad választás útján választott jury Ítélete ellen nyíltan kikelni nem ildomos dolog, de azon tény meg, hogy az ítélettel való meg nem elégedés indokul szolgáljon a szövetkezetből kilépésre, nem egyéb mint gyerekes makacsság. És kit büntet vele az egylet? Mindenesetre, önmagát. Mert mindenik haláregyletnek legszebb törekvését, egyedüli fő czélját meg sem képezheti ezidőszerint más, mint haladását, tökéletesedését egy ország előtt bemutathatni s egy ország színe előtt a győzelem dijjat elnyerhetni. — E nélkül az érzelem — és czél nélkül nem bírván egy egylet sem magában azon rúgót, mely minden haladásnak feltétlen eszköze, elsatnyul és önmagától öszszeomlik. — Ezért merem jósolni, hogy a kolozsvári dalkör, ha van benne életerő, mihamar ismét tagja lesz a szövetkezetnek. Ha Fiály úr azt mondja, hogy a jury ítélete igazságtalan volt s ennek indokait keresvén, indítványozza, miszerint alkottassák olyan szabályzat, mely míg egyrészről az egyletek versenyét szabályozza, másrészről a jury eljárását a megszabott korlátok között mozogni és a valószínű igazság szerint ítélni, erkölcsi felelősség súlya alatt kényszeríti, Finály úr helyesen cselekszik. De így! Lehet, hogy méltatlanul sért meg egy tiszteletre méltó testületet, de mindenesetre elveti magvát egy jövőre talán erősebben kitörendő rakonczátlankodásnak a szövetség kebelében. Azért én mégis szerencsétlenségnek tartom az olyan jeleneteket, mint itt lefolyt, történjék az bár az igazság alapján és czéloztassék bár az a gőg lealázására és a jogtalanság megtorlására. Szerencse, hogy a gyűlés a helyzetet már most felfogta s éppen a fennebbi irányban ható szabályzatok kidolgozására, a debreczeni és miskolczi halás’-egyleteket kiküldötte. Köz- és egyleti élet. A miskolczi kir. törvényszék bűnügyi osztályában végtárgyalás alá vétetnek. 1882. November hó 15-én. Sásztor Mihály f.-nyárádi tövisespusztai lakos lopás bűntette . Id. Tóth József geszti lakos súlyos testi sértés büntette; Földvári Sámuel és társai.-bikki lakosok lopás, illetve orgazdaság bűntette ; F. Bordás József és társai kis-győri lakosok, más vagyona rongálásának vétsége; Szőllösi József és társai miskolczi lakosok hatóság elleni erőszak büntette. November hó 16. Purinszki József csabai lakos hatóság elleni erőszak bűntette; Papp Varró András és társai szilvási lakosok lopás büntette; Kiss - Benedek Leo és társai domaházi lakosok, lopás bűntette; Halink Ferencz négyesi lakos hatóság elleni erőszak bűntette miatt indított bünügy. *) A »dolmen* kifejezés tulajdonképen két szóból van összetéve u. m. daul asztal és maenko. Nyilvános nyugtatványozás és köszönet. A miskolczi h. h. ref. líceum tápintézete részére »szüreti jótétemény« czimen a következő kegyes adományok folytak be: 5 frtot volt szives adni az »Első magyar általános biztositó társaság« és Miskolcz városa, 3 frtot Váncza Mihály, 2 frtot Szabó Gyuláné, 1 frtot dr. Markó László, Diószeghy György, dr. Csábi Szabó István, Ferenczi Bernáth, L. Farkas Gusztáv, Dr. Rácz György, Lőwi József, Soltész Nagy Albert, Pilla Miklós, Miskolczi takarékpénztár, Radvány Istvánné, Miskolczi hitelintézet, magy. franczia bizt. részv. társaság miskolczi főügynöksége, Dr. Soós Kálmán, Dr. Ixel Soma, Dr. Forti Károly, Petro József, özvegy Kalauz Sámuelné, Láber Mihály, Leszih Lajosné Nagy Péter, gőzmalom társulat, Bakos Antal, miskolczi takarékegylet, Pócs Endréné, Faragó Zsuzsánna, Molnár Bertalanné, Rácz Ádám, Párvy Alajos, a csizmadia-társulat, Balka Viktor ; — 90 krt. N. N. — 60 krt. özvegy KatonaJózsefné, Kecskés Mihály; —50 krt. özvegy Vitányi Józsefné, Herz Adolf és fia, özvegy Kovács Gáborné, Leszih Barna, özvegy Kassay Bálintné, Skuteczky József, Mahr Nándor, Koós Soma, Fűrész Ferencz, Prevosti Oszkár, özvegy Szép Sámuelné, Dr. Kun Tamás, Répászky Alajos, Mahr Károly, B. m. h. b., Vattay Tamásné, Gróf János, Molnár Elek, Weisz Ferencz, Kérészy László, K. Papp Lajos, Kazay László, Fodor Endre ; —40 krt: Németh, Valaki, M. Z., Szabó, P. B., Pfliegler Ferencz, Kopácsi Károly, Telegdy Lajos, Iljházy Kálmán, Dr. Falvay Bernát, Dapsy Sándor, Rácz József, Debruz Emil, Majercsik Józsefné, Miskolczi Pál; — 30 krt . özvegy Szerényiné, N. N., N. N., özvegy Vitty Sámuelné, Kruspér Pál, Stern M., Karla Bertalan, Buttermann Jakab, Héczey Kálmán, Schmiedt Mihály, N. N., Greuter Antal, Polnis János, Furmann János; — 25 krt. Csesznek József, Gyöngyösy László, — 20 krt. S. S., Baum József, Valaki, Egy valaki, N. N., N. N., L. J., Sugár Vilmos, Czakó István, Debreczeny Imréné, N. N., Kronberger Mór, B. T., N. L., N. N., Köncs Ferencz, Friedmann Gyula, Friedmann Hermann, Juhász József, T. S., Jezsovics M., Gőczy Károly, Nagy István, Lázár István, Szlavkovszky Mátyásné, Finály úr után Benigni Sámuel, az engem annyira megijesztett mészáros-elnök szólalt fel, s mesterségéhez híven, szarván fogta az ökröt, kirukkolván vele, hogy Losoncz az, ki a díjjal nem érdemli. Szavát óriási helyeslés követte és mindenfelől szállott Losonczra a kifejezések özöne, melyek mindennek nevezhetők, csak hízelgőknek nem. — A zaj perczekig tartott, hogy szinte hinni lehetett, miszerint itt nagy scandalumnak és személyeskedésnek nézünk elébe. — Ámde a losoncziak hallgattak, s elnökük, aki ellen pedig főképen irányult minden nyíl, mert nyílt titok volt, hogy ő tette ki magát egyletéért mindannyiszor, ahányszor már ez dijjat nyert, pressióul — saját vallomása szerint — oly eszközöket használván fel, melyek nem a tisztességeshez tartoznak, mondom, ő ott ült az asztal fején, s vagy nem mert, vagy nem akart szólni, hanem általános megbotránkozásra mind e bántalmakhoz oly cynikus arczot vágott, mely a szelidebb természetűek vérét is felkorbácsolá. Végre ők sem állhatták a dolgot, s igazgatójuk (megkülömböztetendő az elnöktől) Basbak Ádám, oly gyászos mentségre fakadt, mely aztán tökéletesen beadta nekik a kulcsot. — Miért bántanak önök bennünket ? — mondá együgyű arczczal. Azt is felhozzák önök ellenünk, hogy a második csoportban nem versenyeztünk ? Igaz, hogy ezt nem tettük, de mi közöttünk egy kis szakadás történt, s e miatt az egy verseny darabnál többet nem tanulhattunk be!« Szegény búsnak! No lett is erre óriási kaczagás, zaj, kiabálás, melynek csilapodtával Kerekes Samu szólalt fel. Kíméletlen volt, mint az orvosnak rákfenét metsző kése, s beszéde végeztével úgy össze voltak aprítva a losoncziak, hogy a szivünk is megesett rajtok. — »Nem szólaltam volna fel — mondá Kerekes — de a szegénységi bizonyítványnak ily meztelen kiállítása után, ahogy ezt a t. igazgató úr tette, lehetetlen ezt megállanom. — Tehát hivatalosan az