Borsod - Miskolci Értesítő, 1884 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1884-12-03 / 49. szám

Miskólcz, 1884. deczember 3 49-ik szám Tizennyolczadik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre: Fél évre.........................2 frt —­kr. Egész évre .... 4 , , Rendkivülileg ' Előlegesen fizetendő: Negyed évre . . . 1 frt 20 kr | 50 szóig.........................1 frt 50 kr Nyilt-tér sorsa ... , 25 , | 50-től 100-ig .... 1 , , Bélyegdij : minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. "Megyei hivatalos közlemények. ~az 1881­­ Borsodmegye alispánjától. Az engedélyhez kötött iparágakról, ne­vezetesen : 1. A fogadó, vendéglő, korcsma, sorház, pálinka mérés, kávéház és kávémérés ipar­ágakról ; 2. a kéményseprés iparról, és 3. a bérkocsi iparról Borsodmegye terü­letére Miskólcz város kivételével szabályrende­letek alkottattak, és ezek a folyó hó 3-án 524. sz. a. kelt megyei közgyűlési határozattal meg­erősít­tet­tek. Utasít­tatnak a főszolgabíró urak és Mis­­kolcz város polgármestere: tegyék haladék nél­kül közhírré, hogy a kérdéses szabályrendelete­ket az alispáni hivatalban, a hivatalos órák tartama alatt bár­ki bár­mikor megtekintheti a végből, hogy azok ellen a törvényben megálla­pított 30 nap alatt netaláni észrevételeit meg­tehesse. Miről a közönség a »Borsod« heti lap utján is értesittetik. Miskólcz, 1884. évi nov. hó 27-én Melczer Gyula, alispán. (A házi ipar. A bajnak mindig megvan az a jó oldala, hogy magára vonja az emberek figyelmét s nem ritkán, még mielőtt nagy bajjá lenne, a feléb­resztett közfigyelem orvosszerről gondoskodik s orvosszert is talál az ellen. Ilyen bajnak jelezhetjük azt az általunk is ismételve jelzett tüneményt, hogy hazánk né­mely vidékéről, különösen pedig Erdélyből, Felső-Magyarországból és az alföldnek árvíz pusztítások által látogatott vidékeiről megindult a kivándorlás azon okból, mivel a lakosság egy része nem talált elegendő foglalkozást, nem jut­hatott kielégítő kenyérkeresethez. Amint felmerült e tünemény, e baj hire, a közvélemény egyhangúlag követelte, hogy an­nak elhárítása iránt a szükséges lépések tétes­senek meg s a közvélemény ez óhajának meg-­­­felelőleg törvényhozásunk meghozta a kiván­dorlási ügynökségekről szóló törvényt, melylyel a kivándorlók félrevezetése körüli visszaélések­nek szándékoltatott eleje vétetni; a kormány pedig még inkább fokozta az u. n. házi ipar ter­jesztése iránt kifejlett buzgalmát s különösen az által, hogy a házi ipar oktatását felvette a tanító-képezdék és polgári iskolák tantárgyai közé, az eszme terjesztéséhez s annak gyakor­lati keresztülviteléhez a leghelyesebb alapokat lerakta. Hátra volt azonban, hogy e tekintetben társadalmi téren is induljon meg a szükséges actió. Szükséges különösen, hogy a házi- és nép­­ipar­ ügy terjesztése organizáltassék s úgyszól­ván minden megyében alakuljanak vidéki egye­sületek, melyek kezükbe vegyék az ügy vezeté­sét, buzdítsanak ott, a­hol buzdításra van szük­ség, segélyezzenek ott, ahol segélyre van szükség. Szükséges lenne tehát, hogy az országos házi­ iparegylet, mely már eddig is szép ered­ményeket mutat fel, kezébe venné a kezdemé­nyezést s megalkotná a szükséges fiók- vagy megyei egyesületeket. A megyék szinte tehetnének valamit e té­ren is, sőt tesznek is, mint ezt Bereg­, Zemplén és Máramaros megyék példái mutatják ; kívána­tos lenne azonban, ha e néhány megye példá­ját mindazon megyék követnék, a­melyekben a házi ipar indokolva van. És indokolva van kisebb-nagyobb mérv­ben minden megyében ; a földművelés ugyanis az egész évre sehol sem foglalja el a földművelő lakosságot, ennélfogva a téli munkaidő-szüne­tet földművelőink legtöbbje vagy tétlenségül­­, vagy — ami ennél is nagyobb baj — testi, lelki s anyagi megromlását maga után vonó szórako­zásokban tölti. E téren vezetőkként léphetnének elől a jobb módú s nagyobb intelligenciájú földbirto­kosok is, akik bizonyára nemesebb szórakozást találnának vidéki gazdasági ér­dekeiket előmoz­dító köztevékenységben, mint a kártyaasztal mellett. Az országos mozgalom, mely a házi- és népipar fejlesztése s részben visszaállítása körül megindult, újabban legmagasabb pártolóra is akadt. A felséges királyné számos szövő­széket bocsátott a nőipari kiállításon való legutóbbi látogatása alkalmával a kiállítás rendezőinek rendelkezésére. E nagy lelkű kezdeményt követő Koburg herczeg is. Ez által egy újabb irány nyittatott még a házi ipar terjesztése tekintetében : a jótékonyság. A jótékonyság varázshatalma, mint min­denütt, ahol a szükség enyhítéséről van szó, úgy a házi ipar terjesztésén is sokat segíthet. A házi ipar fejlesztése által nemcsak a szegénységet akarjuk megelőzni, hanem el akar­juk oszlatni a meglevő szegénységet is. Ez utóbbi czélból szükséges, hogy oly esz­közök is álljanak rendelkezésre, melyek mellett a teljesen elszegényedett lakosságot is fel lehet emelni. Ezen eszközökhöz pedig egyedül a jóté­konyság vezet. Hiába biztatjuk, hiába látjuk el szakkép­zett tanítókkal azt, akire sem a biztatás, sem a tanítás nem hathat azért, mert nincs módjában a tehetségének s hajlamainak megfelelő eszkö­zökhöz juthatni. Itt csak a helyesen berendezett segély segíthet. Sietünk azonban megjegyezni, hogy mi a segély alatt nem alamizsnát értünk, hanem a szó legnemesebb értelmében az önsegélyt. Százados tapasztalat bizonyítja, hogy ala­mizsna ép kézzel s ép észszel ellátott embernek adva, rendszerint eltéveszti hatását. Az illető elpuhul, gyámkodásra szokik a­helyett, hogy iparkodnék saját erejéből felemelkedni. A házi ipar fejlesztése és emelése czél­­jából összegyűlt és összegyűlendő adományok kiosztásánál ezen tapasztalatok is szem előtt lennének tartandók. A végezet utóvégre is az, hogy a kerese­tében megfogyatkozott nép uj életforráshoz jus­son s a milliókat, melyeket a szász, cseh s álta­lában az osztrák házi és népiparnak az úgy­nevezett rövid árukért kiadunk, a saját magunk házi iparának adjuk ki. E végezést az oktatás, példaadás és az önsegély alkalmazásával érhetjük el. A legbiztosabb lesz azonban az eredmény, ha a nép megtanul maga magán segíteni s al­kalom nyursalik neki az önsegélyre. A házi ipar emelésére megindult mozga­lomnak is ezt kell tehát szem előtt tartania. És ha ínséggel küzdő hegyvidékeink megtanulják, hogy mily egyszerű eszközök mellett juthatnak­­ boldoguláshoz, és ha földművelő népünk meg­érti, hogy a téli munkaszünet hasznos tevékeny­ségre használható fel : megszűnik a kivándor­lási hajlam s a korcsmák zajos mulatságát a házias tevékenység hasznos szórakozása váltja fel. 5069. 1884. Pályázati hirdetmény. Farkas György nádasdi körjegyzőnek hi­­vatalábóli elmozdittatása folytán, a nádasdi körjegyzői állomás megürülvén, annak válasz­tás útján leendő betöltésére határidőül folyó évi deczember hó 22-ik napjának délelőtti 9 órája Nádasdra, a község házához ezennel kitüzetik. Ezen körjegyzőség javadalmazását képezi: 550 frt készpénz fizetés, 30 frt utazási, 27 frt irodai átalány és 58 frt napi dij fizetés, azon felül Nádasd községben szabad lakás. Az ezen körjegyzői állomást elnyerni óhajtók az 1871-ik évi XVIIi. t. ez. 74-ik §-a és az 1883-ik évi I. t. ez. 6-ik §-a értelmében felszerelt kérvényeiket folyó évi deczember hó 20-ik napjáig Sajó-Szentpéteren a főszolgabírói hivatalnál adják be Kelt Sajó-Szentpéteren, 1884-ik évi no­vember hó 25-én. Csépányi Ignácz, főszolgabíró. Az uj közkórház. (Vége.) III. Az építési pénzalap megszerzése. Az eddigi tiszteletteljes előterjesztésem­ből következik, hogy a telken kívül még hozzá­vetőleg 150,000 frt szükséges az új kórház fel­építésére. A telep tudvalevőleg a város tulajdonát képezvén, legelöl azon kérdéssel állván szem-é­ben, várjon a város közönsége hajlandó lesz-e az általam megjelölt sóházi fundust díjtalanul átengedni, hogy azon az új kórház felépíttessék. Ha tekintetbe vesszük, hogy a város köz­egészségi és szépészeti érdekei határozottan követelik, miszerint a közkórház jelenlegi helyé­ről távolíthassék el; ha tekintetbe vesszük, hogy a kórház mostani helyiségeit, a város több igen fontos intézményei érdekében a legelőnyösebben fel­használhatná, á­­­m : a dologház vagy bölcsőde létesítésére, avagy tantermek berendezésére vagy katonai beszállásolásra, holott a sóházi fundus parlagon hever, és semmi hasznot nem hajt ; ha figyelembe veszük hogy az új, a mai kor szellemében épült, és a város közönsége minden jogosult.kivánalmainak megfelelő kórház­­ létesítése legelső­sorban Miskólcz város lakos-

Next