Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-14 / 7. szám

Miskolcz, 1889 február 14. Huszonharmadik évfolyam. 7-ikszám. BORSOD ASKOLCXI ÉRTESÍTŐ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ : Helyben és vidékre: Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » r­endkivülileg • Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorsa ... »25 kr. Előleg­esen fizetendő: 50 szóig...................—Irt 50 kr. 50-től 100-ig ....­­ » » Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Borsodvármegye részvétirata a felséges uralkodópárhoz: Felséges Császár és apostoli Király ! Leg­kegyelmesebb Urunk ! Bánatba merült szívvel s mélyen megrendülve közelítünk jelenleg Felséged atyai színe elé, hogy tolmácsai legyünk ama lesújtó fájdalomnak és hódolatteljes részvétnek, melylyel feledhetlen trónörö­kösünk váratlanul bekövetkezett meg­döbbentő halála bennünket is eltöltött. Kevés halandót fedez a sír, a­kiben oly sokan s oly sokat veszítettek! Felséged, imádott jó királynénkkal együtt, a hőn szeretett egyetlen fiút, fé­nyes trónjainak s még fényesebb erényei­nek örökösét siratja benne. Mindenét si­ratja kis árva gyermekével a Fenséges ifjú özvegy. Szemefényét s büszkeségét gyászolja az egész uralkodó család. Fen­­költ lelkű fejedelmi pártfogóját s mivelő­jét a tudomány. Osztatlan szeretetök és reményeik magasztos tárgyát kesergik a népek és nemzetek. A legméltóbb okon kesergi bizo­nyára nemzetünk is, mely őt gyermek­kora óta ragaszkodó szeretettel rajongta körül s nemes tulajdonaiban s irántunk táplált rokonszenvének nyilvánulásaiban egy szebb jövő biztos zálogát szemlélte. Ha már mint ifjú — így szólünk ma­gunkban egykor — annyi szép erénynyel tündököl, mi válik majd belőle férfikora teljében! ha már mint ember, annyi hó­dolatra késztő vonással bir, mikép tün­­döklik majd dicsteltes atyja nyomdokán mint Fejedelem! Hiú kérdések! hiú remények ! Egy végzetes szörnyű pillanat romba dönté a múlt minden örömét, a jövendő minden biztatásait. S midőn reménybeli királyunk koporsója felett az ősi sírbolt ajtai bezá­ródtak, nem maradt fen számunkra egyéb, mint bánatos fájdalom, és emlékezet a múltra s kétkedő pillantás a bizonytalan jövőre. Ez érzelmek hatása alatt közelitünk most császári és apostoli királyi Felséged és Felséges királynénk mélyen sújtott és megsebzett szülői szivéhez. Egyesitjük bánatunkat bánatokkal, könnyeinket könnyeikkel. S meghajtván fejünket a végzet másithatlan és ki nem magyaráz­ható intézkedése előtt, törhetlen hűségünk és hódolatunk csak erősbödik ama vallá­sos hit és lelki erő szemlélésén, mely Fel- I ségedet a nehéz megpróbáltatás napjai­ban sem hagyta el, sőt oly magasztos vi­lágításban emelte ki. Fájdalmunk enyhülni, reményünk s önbizalmunk újra éledni kezd a kegytel­jes bátorító szavakra, melyeket Felséged a pótolhatlan veszteség súlya alatt is hozzánk intézni kegyeskedett. Mintha a trónt és nemzetet közelebb hozta volna egymáshoz a közös nagy veszteség ér­zete, és mintha az együtt hullatott könnyek még inkább egybeforrasztották volna kö­zöttünk a szeretet lánczszemeit ! Forró imáinkat bocsátjuk az egek Urához, hogy Felségeitek bánatos szivére küldje az enyhület balzsamát s teremtsen számokra vigaszt és kárpótlást az általuk boldogított népek és nemzetek szerete­­tének és változatlan hűségének szemléle­tében. A kik a legmélyebb részvét és hó­dolat kifejezésével maradtunk Miskolczon, 1889. évi február hó 11-ik napján tartott közgyűlésünkből. Császári és apostoli királyi Felsé­gednek hű alattvalói Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán. NÉPEIMHEZ. A legsúlyosabb csapás, mely atyai szivemet érhette, drága egyetlen fiamnak pótolhatlan elvesztése Engem, Házammal és hű népeimmel a legmélyebb gyászba borított. Bensőmben megrendülve alázatossággal hajlok meg az isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozata előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyörgök : adjon erőt, hogy uralkodói kötelmeimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó és a béke áldásainak megőrzésére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak. Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeserűbb lelki fájdalom e napjaiban népeimnek mindenkor tapasz­talt szívélyes részvéte környez, s hogy minden oldalról, minden körből, közelből és távolból, városból és faluról e részvétnek oly sokféle és oly annyira megható nyilatkozásait veszem. Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Házamat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz óráiban csak még inkább megerősödik és megszi­lárdul s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a Császárné és Királyné, forrón szeretett Hitvesem részéről, valamint mélyen sújtott menyem nevében is a gyászunkon való szeretetteljes részvétnek mindezen nyilvánulásait szivem mélyéből megköszönjem. E mélyen érzett köszönettel hű népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelméért, a további együttműködéshez egyesült erővel a haza üdvére. Kelt Bécsben, 1889. évi február hó 5-én. JERGISeHCZ JÓZSef S. k.

Next