Borsod - Miskolci Értesítő, 1889 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1889-02-14 / 7. szám
Miskolcz, 1889 február 14. Huszonharmadik évfolyam. 7-ikszám. BORSOD ASKOLCXI ÉRTESÍTŐ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : BEIGTATÁSI DÍJ : Helyben és vidékre: Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » rendkivülileg • Negyed évre . . . . 1 frt 20 kr. Nyilt-tér sorsa ... »25 kr. Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—Irt 50 kr. 50-től 100-ig .... » » Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Borsodvármegye részvétirata a felséges uralkodópárhoz: Felséges Császár és apostoli Király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Bánatba merült szívvel s mélyen megrendülve közelítünk jelenleg Felséged atyai színe elé, hogy tolmácsai legyünk ama lesújtó fájdalomnak és hódolatteljes részvétnek, melylyel feledhetlen trónörökösünk váratlanul bekövetkezett megdöbbentő halála bennünket is eltöltött. Kevés halandót fedez a sír, akiben oly sokan s oly sokat veszítettek! Felséged, imádott jó királynénkkal együtt, a hőn szeretett egyetlen fiút, fényes trónjainak s még fényesebb erényeinek örökösét siratja benne. Mindenét siratja kis árva gyermekével a Fenséges ifjú özvegy. Szemefényét s büszkeségét gyászolja az egész uralkodó család. Fenkölt lelkű fejedelmi pártfogóját s mivelőjét a tudomány. Osztatlan szeretetök és reményeik magasztos tárgyát kesergik a népek és nemzetek. A legméltóbb okon kesergi bizonyára nemzetünk is, mely őt gyermekkora óta ragaszkodó szeretettel rajongta körül s nemes tulajdonaiban s irántunk táplált rokonszenvének nyilvánulásaiban egy szebb jövő biztos zálogát szemlélte. Ha már mint ifjú — így szólünk magunkban egykor — annyi szép erénynyel tündököl, mi válik majd belőle férfikora teljében! ha már mint ember, annyi hódolatra késztő vonással bir, mikép tündöklik majd dicsteltes atyja nyomdokán mint Fejedelem! Hiú kérdések! hiú remények ! Egy végzetes szörnyű pillanat romba dönté a múlt minden örömét, a jövendő minden biztatásait. S midőn reménybeli királyunk koporsója felett az ősi sírbolt ajtai bezáródtak, nem maradt fen számunkra egyéb, mint bánatos fájdalom, és emlékezet a múltra s kétkedő pillantás a bizonytalan jövőre. Ez érzelmek hatása alatt közelitünk most császári és apostoli királyi Felséged és Felséges királynénk mélyen sújtott és megsebzett szülői szivéhez. Egyesitjük bánatunkat bánatokkal, könnyeinket könnyeikkel. S meghajtván fejünket a végzet másithatlan és ki nem magyarázható intézkedése előtt, törhetlen hűségünk és hódolatunk csak erősbödik ama vallásos hit és lelki erő szemlélésén, mely Fel- I ségedet a nehéz megpróbáltatás napjaiban sem hagyta el, sőt oly magasztos világításban emelte ki. Fájdalmunk enyhülni, reményünk s önbizalmunk újra éledni kezd a kegyteljes bátorító szavakra, melyeket Felséged a pótolhatlan veszteség súlya alatt is hozzánk intézni kegyeskedett. Mintha a trónt és nemzetet közelebb hozta volna egymáshoz a közös nagy veszteség érzete, és mintha az együtt hullatott könnyek még inkább egybeforrasztották volna közöttünk a szeretet lánczszemeit ! Forró imáinkat bocsátjuk az egek Urához, hogy Felségeitek bánatos szivére küldje az enyhület balzsamát s teremtsen számokra vigaszt és kárpótlást az általuk boldogított népek és nemzetek szeretetének és változatlan hűségének szemléletében. A kik a legmélyebb részvét és hódolat kifejezésével maradtunk Miskolczon, 1889. évi február hó 11-ik napján tartott közgyűlésünkből. Császári és apostoli királyi Felségednek hű alattvalói Borsodvármegye közönsége nevében : Melczer Gyula, alispán. NÉPEIMHEZ. A legsúlyosabb csapás, mely atyai szivemet érhette, drága egyetlen fiamnak pótolhatlan elvesztése Engem, Házammal és hű népeimmel a legmélyebb gyászba borított. Bensőmben megrendülve alázatossággal hajlok meg az isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozata előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyörgök : adjon erőt, hogy uralkodói kötelmeimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó és a béke áldásainak megőrzésére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak. Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeserűbb lelki fájdalom e napjaiban népeimnek mindenkor tapasztalt szívélyes részvéte környez, s hogy minden oldalról, minden körből, közelből és távolból, városból és faluról e részvétnek oly sokféle és oly annyira megható nyilatkozásait veszem. Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Házamat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz óráiban csak még inkább megerősödik és megszilárdul s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a Császárné és Királyné, forrón szeretett Hitvesem részéről, valamint mélyen sújtott menyem nevében is a gyászunkon való szeretetteljes részvétnek mindezen nyilvánulásait szivem mélyéből megköszönjem. E mélyen érzett köszönettel hű népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelméért, a további együttműködéshez egyesült erővel a haza üdvére. Kelt Bécsben, 1889. évi február hó 5-én. JERGISeHCZ JÓZSef S. k.