Borsod - Miskolci Értesítő, 1895 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-02 / 1. szám

vannak, jóllehet eme kevesek mindegyike egy hős, fölérő egy-egy hadsereggel. A hitéletből nőtt ki a versengésnek eme tárgya is. Hiszen a vallási élet szülte az emberiségnek a legveszedelmesebb el­lentéteket. És eme küzdelemben a haza érdeke szenved. Mikor tanulják már meg az emberek, hogy a vallásos buzgalom és a honsze­retet egymást nem zárják ki. Lehet , megengedjük, hogy mint két fél ugyan­azon forrásból: a honszeretetből merit ösztönt a harczra, de hogy az egyiknek, a­melynek tétele az, hogy csak egy igaz vallás van a földön, a­mely türelmetlen, exclusiv más vallásuakkal szemben, igaza nem lehet, ez a Krisztusi tanok kétszer­kettőjével bebizonyítható. Erő­forrás te­hát a vallásos buzgalom mindkét küzdőre de a páratlan igazság nemzője csak egyik­nek enged tiszta vizet meríteni eme for­rásból. Nem ösztönzünk rá senkit sem, hogy a hazafiság és a valódi szabadelvű­­ség kedvéért vallásos életét ki ki hagyja abba (ilyen divatos irányzat is volt ná­lunk), csak arra kérünk mindenkit, hogy a haza javára irányuló működésében ne vigye bele a vallás dolgait, s különösen ne keverje azt fanatizmussal, mely a leg­borzasztóbb szerencsétlenségek forrása volt mindenha. Más a szabadelvűség, ha nem is va­lójában megtisztulva jelenik meg. Legyen vallásos, legyen rajongó honszerető valaki, még­is lehet igazi szabadelvű, s ilyen em­berekre van e szegény honnak szüksége. Az igazi szabadelvűség sohasem zsarnoka, nem is lenézője, de vizsgálója és mélta­­tója minden nemesebb gerjedelemnek. Mert, sajnos, a szabadelvüség is megteszi, s megtette nálunk is a maga extrava­­gantiáit, midőn olykor türelmetlen és tisz­teletlen volt a hitélet iránt, azonosította magát a kor skepticzizmusával, s a val­lásbeli közönyt a modern műveltség kel­lékének tekintette. Ám ilyenre sem gondolunk mi a szabadelvűség eszményének felállításánál. A kettőnek nemes elemei összevegyítve alkotják a mi szemünkben az igazi sza­badelvűséget, melynek képviselőit kitar­tással követnünk kell, ha azt akarjuk, hogy hazánk ama sokféle baj és veszély között el ne merüljön. E megnyílott új esztendővel tehát szívünk mélyéből bocsátjuk fel amaz óhajtást, kérjük, hogy emelje azt velünk minden honfi, de ne csak egy újévi frá­zis szokásos jelentőségével, hanem szív­ből, igazán, hogy : adjon isten e nemzet­nek összetartó, egyetértésben boldog új esztendőt! Háztartás és háziasszony. Tény, hogy a munkások családjaiban a háztartást az asszony kezeli, a polgároknál ve­zeti, a középosztályokban felügyel reá és a ma­gasabb körökben legfeljebb tudomást vesz róla; ez osztályozásban már csak a vagyoni állapot mérve engedhet meg módosítást, mi különösen a polgári és középosztályban előfordulhat. A munkás nejének nincsenek cselédjei: maga végzi a ház körüli dolgokat, ő tudja, hogy a nagy­úri nőknek sok mindenre hivatott cse­lédje, intézője van, kik a háztartás folyamáról tudósítják, parancsait veszik és teljesítik; e ket­tőhöz nincs szavunk; a polgári és középosztály asszonyaihoz szólunk csak, nem lec­kéztetőjeg, hanem reá mutatva tág cselekvési körükre, oda akarnánk hatni, hogy e körben leginkább a köz­pontra lehessenek és legyenek több gonddal és figyelemmel. Ha a nő, mint a háziasszony, jól felfogja és betölti hivatását, akkor a családi életben a rendnek, a békének, a boldogságnak­­ő a kut­­forrása, a férj az erőt képezi, mely a család fentanására szükséges eszközöket előteremti, a nő tehát a morál, a férj pedig a fizikum s a kettő összevéve oly hatalom, mely, ha a két egyesült rész folyton és mindenben összetart és egyetért , még a balsors által sem győzhető le. A háziasszony cselekvései körének köz­pontját midőn említettük, értettük az alatt a czikk elején hangsúlyozott háztartást, melynek mikénti intézésétől mindennek alapja függ: a vagyonosodás, vagy legalább a meglevőnek megtartása. Igaz, hogy ama teendőkből, melyeket a régi háziasszony teljesített, sokat vett el a gép és gyáripar; a fonást, szövést, varrást, hímzést, sőt a sütést is mind az iparos végű, de azért még elég van, mi a háziasszony gondját és ke­zét különösen igényli; ott van konyha, a ruha­tár, a kamara és maga a ház belseje, ott van a család apraja, nagyja stb. Sok az, amit a számítani tudó házias­szony a háztartásnál megtakaríthat, de erre kettő kell; először hogy maga vezesse, és má­sodszor, hogy a vezetést értse . A fájdalom, a mai időben azt tapasztaljuk, hogy a nőket a modern műveltség, a nagyobb látszatnak hódoló hiúság elidegeníti a konyhától és homályban hagyja a gazdasszonyi számtan felett; midőn a leányok a növeldéből kikerülnek, tele vannak még klasszikus tudományokkal is, de a konyhá­­szat és gazdaságról legkevesebbet tudnak, már pedig ez reájok nézve fontosabb minden nyelv­magolásnál. Előbb a sok tanulástól, most a to­vább önmivelődés követelte regényolvasás alatt elpuhultak, idejök sem volt, hogy a háztartás minden kellékeivel megismerkedjenek, s igy asszonyokká lévén, annak önálló vezetésére bá­torságuk sincs ; ha pedig anya, vagy anyós hi­ányában bele kell harapniok a keserű mandu­lába, mennyi önfeláldozásba kerül az, mennyi kárt okoznak maguknak és férjeiknek, míg bele gyakorolják magukat! Bizony mondani lehet, hogy a modern műveltségű nőknél többnyire hiányzik a háztartás vezetésére szükséges fent­­említett két feltétel. A magyar nőnek is szüksége lehet mind­arra, amit tanul; tanuljon tehát annyit a ma­gyar leány, mint a külföldi, gyorsan fejlődött, s bármely czivilizált állam társadalmával im­már egyfokon álló társadalmunk kívánja azt tőle, ámde a régi magyar háziasszony tündök­lőit, mindenekelőtt tanulja meg azt, a­mit a háztartás vezethetése végett okvetlenül tudnia kell. Midőn a vagyonosodást mindennek alap­jául állítottuk, nem értettünk más vagyont, mint azt, mely a házasfelek takarékosságából létesül s mely csakugyan a háziboldogság alapja lehet, mert ha a számitó nő konyhapénzéből va­lamit megtakarít, férjének sokszor súlyos gond­jait könnyebbíti, avval pedig iránta gyöngéd érzelmet tanúsít, mi kölcsönös szeretetük ja­vára, megszilárdítására szolgál. A férj, ki látja, hogy keresetével könnyelműen bánnak, eleintén komolykodik, majd, — mert intései sem hasz­náltak,­­ hideg lesz házastársa iránt, aztán kimarad, vigaszt keres házán kívül, sülyed és elvész , mi lesz így családjából ? Ellenben, ha tapasztalja, hogy a jövedelmet hasznosan for­dítják a család szükségleteire, fényűzést nem visznek, nem pazarolnak, minden felesleges ki­adástól tartózkodnak és takarékoskodnak, anél­kül, hogy valamit elvonnának maguktól vagy a megengedhető kényelemről lemondanának, ak­kor hitvestársában öröme telik, önként vonzó­dik hozzá és szerelme határtalan, mivel tudja, látja, miként a nő hivatását megértve, boldog­ságára törekszik. Ez esetben a férj csak ritkán A legújabb repülő­gépről. Hiram S. Maxim, a geniális yankee, kinek érdemei a villamos világítás és az ismétlő fegy­verek tökéletesbítése terén eléggé ismeretesek nagy dologban töri most a fejét. Már több év óta foglalkozik egy repülő­gép eszméjével, a­mely óriási forradalmat re­mél előidézni nemcsak az újkor hadviselésének hanem a népek közlekedésének módjaiban is. A gép jelenleg útban van Angolország felé, a­hol komoly próbának lesz alávetve. Alakja hasonlít egy óriási selyemsár­kányéhoz, erre lesz ráfüggesztve a híd, gépek­kel és hajtócsavarral felszerelve, a­melyeknek feladatuk a sárkányt a levegőn való keresztülha­­tolásra segíteni. Maxim meg van győződve róla, hogy a gép szerkezetével sikerült utánozni a madarak repülési módját. Hiszi, hogy gépe képes lesz óránként 100 angol mértföldet, vagy még töb­bet megtenni a levegőben; béke idején óriási személy- vagy teherrakományt szállítani, há­ború idején dinamitot vinni, a­melylyel az ellen­ség lakóhelyeit kényelmesen tönkre lehet tenni. A legtudományosabb alapon kezdett Maxim­eme munkájába. Hideg vérrel, pa­pírral és trónnal a kezében számolt, lépés­­ről-lépésre haladva, semmit találomra fel nem tételezve és figyelembe véve minden lát­hatatlan akadályt, a­mely meghiúsíthatná vagy meglassíthatná sikerét. Ő, a­ki fegy­vereket talált fel, melyek önműködően süt­nek el 1000 töltést egy gépezet segélyével, melynek egyedüli hajtóereje a puska »rú­gása« ; ő ismeri a nehézségeket, a­melyek egy találmány sikerének útjában állanak. Ő, a­ki Edisonnak útmutatója volt, a­ki Westonnal kezet fogva haladt a járatlan úton, mely az elektromos világítás eredményes megvalósítá­sához vezetett, tudja, hogy hogyan lehet feladni sikertelen eszméket és küzdeni új, megmagya­rázhatatlan problémák mellett. Jelenlegi n­ew­­yorki látogatása alkalmával gépét részletesen megmagyarázta és leírását eme szavakkal fe­jezte be: »Már eddig is 45.000 aranyat költöt­tem a gépre. Ha jól működik és én hiszem, hogy fog,­­ egy nagy csomó szalmát vásáro­lok, reáírom, hogy »dinamit«, aztán lehajítom az angol parlament fedelére és megyek az an­gol kormányhoz megrendelésért. Nincs eszköz, a­mely e gép ellen oltalmazhatna. Egy tonna gliczerint hajit le akárhová és senki meg nem akadályozhatja ebben. — Bemegy az ellenség országába és dinamitot dob a gázgyárakra, víz­művekre, hidakra; ezek a tárgyak azok, a­me­lyeket meg kell semmisítenie. A szegény baka helyett, akinek puskával kezében kell megállnia a csata tüzét, a hatalmas urak, akik a háborút csinálják, fogják húzni a rövidebbet. Egy orosz tiszt, a­kinek elmagyaráztam a dolgot, így véle­kedett : »Ez meg fogja változtatni az egész vi­lágot egy fél év alatt." hagyja el családja körét, idejét abban tölti, ez képezi kizárólagos örömét és boldogságát. Csak összes erőink felhasználásával, a belső háztartás érdekeinek felis­merésében ké­pes a nő szívének és lelkének sokoldalú, férfiú által soha el nem érhető előnyeit kizárni és a férfiú osztatlan szerelmét kiérdemelni, ez pedig nagy kincs. »Az az élet a nőnek, ha férje szív­ből szereti.« Így jelzi Luther a nő boldogságnak magvát. Czikkünkben a takarékosságot, mint a vagyonosodás legfőbb feltételét kiemelvén, ezt e tekintetben legjobban avval véljük befejezni ha idézzük Vajda Jánosnak következő sorait : »Arra nézve, hogy a magyar a takarékos­ságban megelőzze az eddig általa lenézett tu­lajdonságban kiváló népeket, nem kell egyébb, minthogy az erény gyakorlásának szüksége a közszellemben politikai hitágazattá váljék, a takarékosság legfőbb hazai erénynek, nemzet­közi verseny tárgyának legyen kikiáltva, mely­től függ a nemzet jövője, nagysága dicső­sége. «

Next