Borsodi Bányász, 1966. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-21 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A SOD­I BAJN­YHÁ­Z A BORS­O­DI BÁNYÁSZOK H­ETILA­P­J­A IX. évfolyam, 51. szám. Ára 50 fillér, 1966. december 21. A tartalomból: AZ ESKÜHÖZ MÉLTÓAN (2. oldal) FARKASLYUK GAZDASÁGOS LETT (3. oldal) A KARÁCSONYI ÜNNEPEK TÖRTÉNETÉBŐL (4. oldal) AZ IFJÚSÁG fóruma (5. oldal) SPORT (6. oldal) Karácsony előtt különböző országok népei szokásaik sze­rint másként-más­­ként készülnek a karácsony előtti ün­nepélyekre. Néhol Télapó, másutt Fenyő ünnepe a ne­ve. De itt is, ott is azonos a tartalom: az emberek békére vágyakoznak, boldogságot kí­vánnak egymásnak, a feleba­ráti szeretet elveit hangoztat­ják. Béke, szeretet, ember­ség ... A karácsony előtti ünnep­ségeket ma az iskolában, a művelődési házakban vagy más közös intézmény kereté­ben megrendezve, tudjuk, hogy többet, jobbat és szeb­bet adunk, mint valamikor, régen, hazánk felszabadulása előtt. Az egyes középületek­ben és pályaudvari váróter­mekben akkor is volt „min­denki fenyője”. A szegényhá­zakban és egyebütt, ahol ín­ségesek éltek, ajándékcsoma­gocskákat is kiosztottak. De igazán értékes ajándékkal csak azok kedveskedhettek egymásnak, akiknek jól ment a soruk, akik egész évben jó­létben és bőségben éltek. M­a, amidőn aprócska vagy felnőtt embe­rek állják körül az erdei fenyő feldíszí­tett ágait, nem ala­mizsnát kapnak a gyerekek, s a felnőttek. A mi új éle­tünkben, a mi szocialista tár­sadalmunkban alamizsnára nincs már szükség senkinek. És ahol nincs szükség ala­mizsnára, ott nincs szükség képmutatásra sem. A békességet hirdető fe­nyőfa ma más szellemet kép­visel, mint régente. Akkor azt gondolták a hatalmassá­gok, hogy a szeretetről szóló szavak begyógyítják a sebe­ket, hogy az évenként egyszer kiosztott ajándékok megszün­tetik a nyomort, s hogy a ka­tonák elviselhetőbbnek tart­ják a háborút, ha karácsony egy estéjére — itt is, ott is — beszüntetik a tüzelést. Az erdők mély csendjéből a termekbe vonult fenyő ma igazabb emberségről szól. Nem alamizsnát hoz, hanem szolidaritást. Arról mesél a maga nyel­vén, hogy a béke, a szeretet, az emberség — nem túlvilági erők ajándéka, hanem az em­beri ész és szív parancsa és határozott tettek eredménye. Amidőn a mi fenyőnk alól ajándékot kap egy kislány, kisfiú, vagy felnőtt, azt az in­telmet kapja: „Testvér, min­dent elérhetsz a földön, örö­met, jólétet, békét, ha — szo­lidáris maradsz embertársaid­dal” szeretetről beszél a mai fenyő is. De nem valami elvont, hazug, ál-embersze­­retetről. A mi szere­­tetünkben a milliók kivégzé­sét előkészítő atompolitikus nem fér meg a munkással, aki bölcsőket készít, a pa­raszttal, aki magot vet, a tu­dóssal, aki a tudományát az élet szolgálatába állítja. Mi nagyon szeretjük a fenyők szózatát, s ezt úgy értelmez­zük: békét minden tiszta szí­vű dolgozó embernek! Em­berséget mindenkinek, aki nem akar mások munkájából naplopó életet élni! És szere­tünk mindenkit, aki nem kí­ván mást embertársainak, mint amit önmagának kíván! évente a fenyő körül ajándékozó gazda­gok és ajándékra leső szegények gyűl­tek egybe. Gőgös gazdagok és megalázkodó szegények. Nézzetek körül, kedves vendégeink, kedves barátaink. Itt nincsenek töb­bé gőgös gazdagok és meg­alázkodó szegények. Itt csak derűs, vidám emberek van­nak, kicsinyek és nagyok, szorgalmasak, dolgosak, tiszta lelkiismeretűek. Az, aki ad, a közösségi érzés gazdagítása céljából ad, és az, aki elfo­gad, tudja, hogy nem érdem­telen a megemlékezésre. A szülők, tanítók, kultúr­­munkások, gyerekek — mind­azok, akik ezúttal is megje­lentek — nem a babonák rabjai többé, nem képmuta­tók és nem hízelkedők. Egy szabad, új világ fiai és leá­nyai, akik jól megértik miről van szó: azt akarjuk, hogy a béke és a szeretet általános legyen az egész földön.. .• (F. M.) A legszebb ajándék A MÁKVÖLGYI BÁNYAÜZEM irodaházának dolgozói nagyon szép ajándékot kaptak karácsonyra. Egy impozáns, kényelmesen berendezett szép, új irodaépületet. Az ajándék értéke 3,5 millió forint. A költözködés a régi, elavult iroda­épületből már november végén megkezdődött Az új irodaépület kárpótolja az üzem műszaki és admi­nisztratív dolgozóit a régi irodahelyiség hiányosságaiért. Hatalmas ablakok, egészséges, világos szobák, új bútorok, virágok, szép szőnyegek, egyszóval valódi otthont varázsol­tak dolgozóik számára az üzem vezetői. Az igazgató, a főmérnök és a műszaki beosztású dolgozók irodáiban a fala­kon az üzem életét, munkáját hűen bemutató tablók talál­hatók. Ezek a nagyon ízlésesen elkészített táblázatok tulaj­donképpen a képeket, a festményeket helyettesítik az irodák falán. Tájékoztatnak a grafikonok hullámzó görbéi az ön­költség, a termelés, a teljesítmények, a minőség, a bérfej­lesztés, a létszámgazdálkodás és a gépesítés helyzetének állásáról, egyszóval: teljes egészében elénk tárják az üzem múltját és jelenét. A DOLGOZÓK VIDÁMAN, mosolyogva járkálnak a folyosókon, vagy hajolnak precíz számításaik, rajzaik fölé. A kellemes környezet, a jó munkafeltételek megnövelték minden dolgozó munkakedvét is. Az ajtókon ízléses kis táb­lácskák jelzik, hogy milyen ügyek intézése történik abban a helyiségben, így a dolgozóknak nem kell kilincselniük, míg végre megtalálják azt a személyt, aki elintézi ügyes­bajos dolgaikat. A Mákvölgyi Bányaüzem nagy családjának karácsonyfája alá ezt a szép ajándékot teszi a tröszt és az üzem vezető­sége. — P — Eredményekben gazdag év HA ELLA-AKNA dolgozói visszatekintenek az elmúlt évre, megelégedéssel állapít­hatják meg, hogy eredménye­sen, jól dolgoztak. Ezt a kö­vetkeztetést nem csupán abból az egy tényből szűrhetjük le, hogy az akna egy hónappal az év vége előtt befejezte éves tervét, hanem valamennyi mu­tató vizsgálatánál kedvező képet nyerhetünk. Az akna ez év végéig még több mint 30 ezer tonna szenet ad terven felül. Abban, hogy Ella-akna ilyen kitűnően dolgozott az 1966-os évben, döntő része van a szo­cialista brigádoknak. Ella-ak­na az elmúlt évben kiváló munkájával, dolgozóinak szo­cialista gondolkodásmódjával, viselkedésével elnyerte a ki­tüntető „Szocialista akna” cí­met. Az akna dolgozóinak 80 százaléka szocialista brigádok­ban dolgozik. EZEK A SZOCIALISTA brigádok a legjobbak között vannak az egész tröszt terüle­tén. A pártkongresszus tiszte­letére 1200 óra társadalmi munkavégzést vállaltak, de már a kongresszus megkezdé­sének idejéig mintegy 600 órá­val túlteljesítették vállalásu­kat. Balázs György szocialista frontbrigádja például beépített egy 60 méteres kaparót az egyik induló vágatba, s ezzel a munkával nagyban hozzájá­rult a termelés zökkenőmen­tessé tételéhez. Brigádjának tagjai fejenként 2 óra társa­dalmi munkavégzést vállaltak, ehelyett azonban minden bri­gádtag 8 órát dolgozott a kö­zösség érdekében. Kiss Pál szocialista front­brigádja ugyanennek a kapa­rónak a kiszerelését végezte el társadalmi munkában. JELENLEG AZ AKNAVE­­ZETŐSÉG az 1967-es tervek­ről tárgyalt. Folyik a szocialis­ta brigádok megerősítése, újjá­szervezése is. Új pontok, vál­lalások kerülnek be a szerző­désekbe. Ez nem csoda, hiszen Ella-aknán már komoly hagyo­mányai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Új színt akarnak munkájukba vinni azzal is, hogy több kezdemé­nyezési lehetőséget biztosíta­nak minden brigádnak. A szo­cialista brigádok maguk vá­lasztják meg brigádvezetőjü­ket, s a patronálókat is. Ez a kezdeményezés nagyon ésszerű és életre való, hiszen a brigád­tagok olyan emberekre bízhat­ják vezetésüket, irányításukat, akiket szeretnek, becsülnek. AZ ELMÚLT ÉV jó mun­káját bizonyítja az is, hogy igen kedvezően alakult az ön­költség is. Ella I-es akna 213,10 forintért, míg a II-es akna 163,86 forintért termelte a szén tonnáját. Gondosan vi­gyáznak a közös tulajdonra is a brigádtagok. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy az 1,5%-os acéltám veszteséget sohasem lépték túl, sőt szinte minimálisra csökkentették ezeknek a nagy értékű biztosí­tó szerkezeteknek a vesztesé­gét. Ella I-es aknán az acél­­tárnáknak mindössze 0,16 szá­zaléka veszett el. De ugyan­csak kedvező értékeket mutat­nak a baleseti mutatók, s az F—5-ök teljesítményéről is az elégedettség hangján beszél­nek az akna vezetői. AZ ELLA-AKNAI bányá­szok kellemes emlékekkel fog­nak visszagondolni az 1966-os évre, hiszen kiváló munká­jukkal egy újabb nagy lépést tettek előre azon az úton, amely a valódi szocialista kö­zösség kialakulásához vezet. A szocialista aknák zöldkoszorús jelvényét már kiérdemelték az elmúlt év jó munkájával. Most a bronzkoszorús jelvény váro­mányosai. Kitűnő munkájuk­kal rászolgáltak erre a nagy megtiszteltetésre, mert az egész akna kollektívája egy szívvel, egy akarattal küzdött az akna elé kitűzött jelentős feladatok megoldásáért. — pataki — Előre tekintve Apró mécsek gyúlnak ki ezen a napon szerte a világon. A béke, a szeretet költözik az otthonokba, fellángolnak a csillagszórók, sziporkázva, sisteregve égnek. Felnőtt és fiatal, gyermek és aggastyán boldogan ismétli a négy betűt: béke. A fenyő ünnepén, a béke és szeretet napján az egész világon kinyílnak a szívek, örömet adnak és örömet kapnak egymástól az em­berek. Ki-ki megajándékozva szeretteit, em­lékezetessé teszi a napot, azokat a napokat, amikor új esztendő küszöbére érve, új fel­adatoknak, új tennivalóknak nekigyürkőzve folytatódik az élet, megállíthatatlanul tovább. Amikor mindezt leírjuk és elmondjuk, gon­doljunk azokra a népekre és emberekre, akiknek ez a karácsony csak szenvedést hoz. Vietnamban háború folyik, gyilkol, pusztít az imperializmus. Az afrikai földrész is zeng a népeket elnyomók elleni harctól. Izraelben újabb tűzfészek parázslik, ezeken a helyeken is arat a halál. Pedig az ott élő emberek szívében is él a béke vágya, az építés, alkotás varázsa, a boldogabb emberi jövő képe. Éppen ezért küzdenek, harcolnak kérlelhetetlenül elnyomóik ellen. A szabadság tüzét eloltani nem lehet. S e tűz mind magasabb és égetőbb lánggal ég a még elnyomott népek szívében. E küzdelmükben segíti őket a Szovjetunió, a szocialista tábor, a haladó emberiség. Ez is jusson eszünkbe akkor, amikor a karácsonyfa alatt állva, szeretteink körében ünnepelünk. A megtett útra tekintsünk vissza és nézzünk előre a még boldogabb jövőbe, amelynek válaszai a béke. D. L DCMtmis i­nn­epeket! A SZERKESZTŐSÉG KOLLEKTÍVÁJA MINDEN kedves olvasónknak és családjának KELLEMES ÜNNEPEKET, JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁN! HiHiiiiiituiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiminiHHiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiiiiiiiinniimiiHiiimiiniinnmiiHnimtinMi Somsály az új­év előtt ÖRVENDETES jelenség, hogy december végére azok az üzemek is komoly eredménye­ket mutatnak fel, amelyek a harmadik negyedévben lema­radással küzdöttek. Somsály is ezek közé tartozik, s most itt is megjavult a munka, jó a tervteljesítés, az üzem kollek­tívájának nincs mit szégyen­keznie. December 14-ig példá­ul már 107,6 százalék volt ha­vi szinten a termelés. 73 vagon lemaradást már megszüntettek az évi lemaradásból, s az év hátralevő napjaiban még so­kat törlesztenek az adósságból. Mert azt a célt tűzték maguk elé a somsályiak, hogy kereken 100 százalékos tervteljesítéssel zárják az évet. JÓL ALAKUL az összüzemi teljesítés is, s az önköltség­ben mutatkozó lemaradást is felszámolják, az esetben, ha év végére valóban elérik a 100 százalékos eredményt. Az utób­bi időben megjavult a szén mi­nősége, jó teleprészt fejtenek, s ez az árbevételben is jelent valamit. December második felében beindul a II-es front XIV-es ereszkéje is, a besze­relés már megtörtént. Mindez mutatja, hogy a somsályiak nem siránkoztak, amikor ob­jektív akadályok kerültek a termelés útjába. Ennek az el­lenkezőjét tették, cselekedtek. A kongresszusi verseny is to­vább folyik, s a vállalást telje­sítik. Növelik a frontsebességet és javítják a darabos szemhul­lás arányát. VANNAK AZONBAN gon­dok, problémák, amelyek nem szűnnek meg egycsapásra. Ke­vés például az üres vagon, olykor igen rossz az iparvas­úti kisvagonnal való ellátás. Nincs mindig tolató mozdony, a legtöbb esetben csak egy mozdony áll az üzem rendel­kezésére, s ez lefékezi a mun­kát, a termelést, hiszen na­ponta üres csillehiányt okoz. Jó lenne, ha az illetékesek most már tennének is valamit, hogy a kitermelt szén időben eljus­son a fogyasztóhoz. De az is jó lenne, ha az Ak­namélyítő Vállalat az eredeti tervhez igazodva, időben át­adná a csernelyi aknát, ame­lyet mélyítenek. Emiatt a munka miatt a hegyháti dolgo­zóknak nagy kerülőutat kell tenniük, mert Somsályfőn szál­lítják le őket a munkahelyek­re. A terv szerint a csernelyi aknát januárban kell átadni, a határidő tehát sürget, meg kell gyorsítani a munkát. VISSZA-VISSZATÉRŐ gond, hogy a MÁVAUT még mindig nem ad elegendő kocsi­kat a személyszállításhoz. A fűtőtestek rosszak, a kocsik hi­degek, időben kellett volna gondoskodni a kocsik fűtéséről. De talán most se késő, hiszen most kezdődik az igazi tél. Ilyen eredményekkel és gondokkal zárja az 1966-os évet a somsályi üzem, amelynek kollektívája végül is bebizo­nyította, hogy ígéretéhez hűen dolgozik. — szegedi — 4200 kalóriás szén a fogyasztóknak Jól alakul az utolsó negyed­év csaknem valamennyi gaz­dasági mutatója Borsodnádas­­don. A főmérnök és az igaz­gató határozottan kijelenti, hogy az éves terv teljesítve lesz. Igaz, az önköltségben egy minimális túllépés várható, de az árbevétel szépen alakul, a költségszinttel együtt. Az ön­költségben mutatkozó lemara­dást viszont kiegyenlíti az ár­bevételi többlet, mert jó a ka­lória­tartalom, amely 3760— 3780, de van olyan szén is, amely 4200 kalóriás, s amelyet a TÜZÉP-re, a lakosság részé­re szállítanak. Borsodnádasdon tehát a szén minőségével jobb árbevételre tesznek szert, és végül is erre van szükség, ez vezethet el minden üzemet a rentabilitás­hoz. Ismeret­terjesztő színpad megyénkben A Megyei Művelődési Ház ( a Miskolci Nemzeti Színház ) művészeinek segítségével iro­­­­dalmi ismeretterjesztő színpa­dot szervezett, amely a váro­sokba, falvakba „vándorolva”­­ Petőfi Sándor és Arany János­­ életét, valamint munkásságát tolmácsolja. Az irodalmi is­meretterjesztő színpad első előadásán, Margittay Ági, Máthé Éva, Némethy Ferenc, Sallós Gábor és Gonda György színművészek Petőfi Sándor irodalmi munkásságáról és forradalmi szerepéről összeál­lított műsort mutatott be. A kísérleti előadásról a meghí­vott pedagógusok és tanulók nagy elismeréssel nyilatkoztak.

Next