Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-23 / 25. szám
BORSODI BÁNYÁSZ Kolóniáról indult el „így akartam segíteni...” (Takács István, a Makvölgyi Bányaüzem igazgatója május elsején átvehette a Szakszervezeti Munkáért Érem arany fokozatát. Tavaly novemberben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.) A városi zaj, por és füst után teleknyugtató a csend itt, Alberttelepen. Takács István szobájából dús, nyárelejien zöld lombú fákra nyílik kilátás, no meg az építkezésre, ahol most betonozzák az egyik szint födélzetét. A kolónia, a Winter-telepi múltat idéző házait már nem látjuk, de beszélgetésünk során többször is szóba került az ottaniak élete. Valamikor Takács István egy hasonló bányászkolónia egyszobás lakásában élt népes családjával. A gyermekes fiatalkor élményei alapvetően meghatározták pályáját, egész életútját... Öten voltannk fiúk a nyolctagú családban. Édesapám negyven évet dolgozott a bányában, szinte törvényszerű volt, hogy fiai kövessék a szénfal mellé. Egyikünk lóg csak ki a sorból, igaz, ő sem választott könnyű munkát, kohász a diósgyőri vasgyárban. Ahogyan akkoriban az szokásos volt, amint elbírtam a lapátot, a csákányt, én is beálltam dolgozni. 1943. január 27-én, tizenöt évesen kerültem a lyukasi aknába, föld alatti csillésnek. Ott lettem vájár, egészen 1951-ig, amikor iskolába vittek. A Nehézipari Minisztériumba. A következő állomás Oroszlány volt, ahol 24 éves koromban már személyzeti vezető lehettem. Akkoriban úgy gondolták, senki sem lehet próféta a hazájában, így kerültem tehát a Dunántúlra. Ám, mindig arra vágytam, hogy hazakerüljek a családomhoz, haza Borsod megyébe, a lakóhelyemre. Ez 1953-ban sikerült. Még létezett a Sajókazai Bálna-üzem ott léphettem munkába, mint termelési csoportvezető. Egy évre rá újra munkahelyet változtattam, a Borsodi Szénbányászati Trösztbe kerültem, főelőadónak. Itt ért az ellenforradalom, amelynek napjairól én is valóságos regényt írhatnék. A lényeg: elbocsátottak a hivatali állásomból, ismét vájár lettem az Anna-bányában. Ma már történelem, de akkor véres valóságként éltük át néhány barátommal a sztrájkok letörését, a munka, a termelés újraindítását, a vám szervezését. De egyhamar egyenesbe kerültünk. A párt újjászervezésének munkájáért 1957-ben megkaptam a Magyar Szabadságért Érdemrend bronz fokozatát. Abban az évben, július 15-én neveztek ki a Miskolci Bányaüzem személyzeti csoportvezetőjének. Azok sem voltak könnyű idők ... Helyre kellett állítani a megrongálódott bányaüzemet, rendet kellett teremteni az emberek fejében, egyszóval, végigcsináltuk a konszolidációt. A Mákvölgyi Bányaüzem igazgatójának húsz éve, 1963 júniusában neveztek ki. Nehéz körülmények között kezdtünk itt el dolgozni, de sikerült úgy megszervezni a munkát, hogy azóta 12 esetben nyertük el az élüzem címet. — Hogy miért vállalok közéleti szerepet? Említettem már, hogy bányatelepen nőttem fel, a perecesi kolóniában. Zsúfolt, egészségtelen körülmények között éltünk, és ezen csak az enyhített valamit, hogy valódi, egymást féltő, és óvó közösséggé formálódtak az ottani emberek. Megnősültem, s újra csak a kolónia lett a lakóhelyünk. Úgy éreztem, ezen nekem valahogyan változtatni kell. Kinevezésem után az üzemhez tartozó településeken még a perecesinél is rosszabb állapotokkal találkoztam. A kolóniák épületeit többnyire alap nélkül húzták fel, a lakások egészségtelenek, vizesek voltak, s amelyik még áll, az olyan ma is. A bányász a nehéz testi munka után alig-alig pihenhette ki magát, s hiába próbált meg a jobbra törekedni, csak nagyon nehezen tarthatta rendben otthonát. Szinte már „végszóra” született meg a kormányrendelet, amelynek értelmében a már fel nem újítható bányászlakások helyett korszerű otthonokat kell megépíteni. A kormány rendeletét természetesen követte a megyei tanács (amelynek tagja vagyok) határozata, a megvalósítás helyi feltételeiről. Rendelet és határozat tehát már volt, de munkáskéz az új házak felépítésére már nem akadt. Ha várunk, tehetetlenkedünk, előbb vagy utóbb biztosan másra költötték volna el a pénzt, vagy kevesebb lakás épülhetett volna fel belőle, mint amennyit terveztek. Akkor gondoltunk arra, hogy szervezzünk mi egy építőbrigádot a bányászokból. — Nem lehetett könnyű feladat, hiszen a föld alatti munka egészen más irányú szakértelmet igényel... — Az építőrészleg munkásainak, a vezetőknek ugyanúgy, mint a beosztottaknak át kellett állniuk a kinti feladatokra, sok embernek úgyis lehet fogalmazni, hogy újra meg kellett tanulni a fogásokat. De volt előnye annak is, hogy azelőtt a bányában dolgoztak. Ők ugyanolyan fegyelmezettek az építkezésen, mintha a fejtésen dolgoznának. S a munkafegyelmet, a tempót megkövetelték társaiktól, akiket segítségül vettünk fel hozzájuk. A munkához itt, Alberttelepen 1976-ban kezdtünk hozzá. Az első, 24 lakásos épületet már átadták a következő esztendőben, s azóta minden évben egy-egy újabb követte az elsőt. A VI. ötéves tervidőszak végére összesen 314 lakás felépítését tervezzük, s ezzel lehetővé válik a bányaüzemhez tartozó kolóniarendszer felszámolása. Az egészségtelen lakások eltűnnek majd Rudolftelepről, Szuhakállóról, Alberttelepről és részben Izsófalváról. A hajdani részleg 30 embere alkotja a jelenlegi építési üzem magját, de a ma már 100 fős tzem létrehozása olyan jól sikerült, hogy már részt vehetnek nagyon komoly munkában. A Berentén épülő mosómű magnezittárolóját ugyanúgy ők készítették el, mint a Mákvölgyi Bányaüzem sportlétesítményeihez kapcsolódó öltözőket, fürdőket, a munkásszállók felújítását. — A bányászat és az építkezés külön-külön is egész embert kíván. Én mégis egyidejűleg csinálom a kettőt, mert úgy érzem, hogy így tudok a legjobban segíteni munkatársaimnak, az embereknek, akik az egyik legnehezebb munkával keresik meg kenyerüket. Még egy évem van hátra a nyugdíjig. Addigra befejezzük a lakások építését, s a bányaüzem csilléje, természetesen képletesen értve, jó sínen halad. Természetesen nagyon sok munka van még hátra — ezen a területen az ezredforduló után újabb bányák nyitására van kilátás —, de biztosan jó kezekbe kerül majd az irányítás. Ha pedig elmegyek majd az alberttelepi lakótelep előtt, elhiheti, hogy örömmel fogok gondolni rá; nekem is volt részem a létrehozásában__ ü. J. Takács István Kulturális ajánlat Királdon, június 23-án délután a szép sikereket elért modellező szakkör nyílt napot rendez. Minden érdeklődő megismerkedhet a siklórepülő- és gumimotoros helikopterépítés szakmai fogásaival. Somsályon, június 26-án ad műsort a nekézsenyi népdalkör és a királdi művelődési ház bányász fúvószenekara. Az amatőr művészeti csoportok vendégszereplése 16 órakor kezdődik. Felsőnyárádon, a szocialista brigádok klubjában kerül sor arra az előadásra, amelyet Lukács Ottó, a Szuhavölgyi Bányaüzem bérügyi csoportvezetője tart meg. A június 27-én délután 3 órától kezdődő előadásnak az lesz a témája, hogy a gazdasági szabályozók milyen hatással vannak a vállalati bérpolitikára. Parasznyán, július 2-ig látható Máger Ágnes festőművész kiállítása. A Portrék című kiállítást a kisgalériában tekinthetik meg az érdeklődők. Ugyancsak Parasznya ad helyet annak a vizsgaelőadásnak, amelyen a zongoratanfolyam hallgatói lépnek fel. Az eseményre június 28- án 16 órakor kerül sor. Lyukóbányán, a TIT rendezésében ismeretterjesztő előadás lesz június 30-án 18 órától. Az előadás címe: A szép emberi környezet. Alberttelepen, június 24-ém, este 8 órától vetítik a Soha többé háborút című ismeretterjesztő filmet, amely a II. világháborúról szól. A vetítésre a kerthelyiségben kerül sor. A Hunyadi János Művelődési Ház nagytermében rendezik meg , június 25-én délután 3 órától a zongora- és hegedűoktatás hallgatóinak hangversenyét. Az intézmény könyvtárában június 29-én délelőtt 10 órától a gyerekek megismerkedhetnek a képragasztás technikájával. Hangácson ad hangversenyt, június 25-én délután 4 órától a Hunyadi János Művelődési Ház fúvószenekara. Balajton, június 27-én 19 órakor tartják meg a Borsod és bányászata című előadás harmadik részét. Az edelényi bányászkodás fejlődését Tóth Illés ismerteti. Fdelényben, június 26-án sportnapot rendez a bányászklub. Kalász László- szavalóverseny A közelmúltban Kalász László-szavalóversenyt rendeztek az edelényi járási könyvtárban. Az Olvasó ifjúságért pályázat keretében megtartott versenyen Herceg Mária, a helyi gimnázium harmadik osztályos tanulója bizonyult a legjobbnak. A második helyen Matisz Aliz másodikos gimnazista, a harmadikon pedig Tiszlavicz László, a felsőtelekesi Általános Iskola 8. osztályos tanulója végzett. Alberttelep, egy áprilisi 12 óra. Az üzemi konyha előtt a szállóból látom, összegyűlt vagy tíz-tizenkét ember, hát nem indulok! Bár, igaz, egyegy régi ismerőssel néhány mondat, s már a tizenvalahányadik is sorra kerül. Gyerünk, döntöm el. Jó tíz méterrel előttem igyekszik a szomszédos iskola húszharminc nebulója. Na, ezt jól kifogtam. Hogyan is jönne ez ki, közébük furakodni. Elnézegetem hát szép ruhájukat, gondozott külsejüket. Csak pillanatokig tűnődhetek, mert a sor megáll. Egy fekete hajú nyolc év körüli kislány lép hozzám a sor közepéből, kezét maga elé lendítve, majd még előbbre, oda, ahol a sorok eleje áll, s finoman, szinte magyarázkodva közli: — Csak tessék elénk állni... Körülnézek, vajon van-e még körülöttünk felnőtt... milyen jó lenne, ha hallaná ezt a kedves figyelmességet. Jó lenne, mert gazdagodna. Gazdagabb lenne, ez is kis emberkék értékével, a hozzánk adózókéval. Sajnos, a közelben nincs senki. Nem baj, én továbbadom, megfogadtam. Egynéhány arcocska még most is elém-elém jön, s megismerném magas nevelőjüket is. Ugye ilyenek lesztek továbbra is gyerekek? Ugye ilyenek maradtok nekünk?! Holland Béla Csak tessék elénk állni! 1983. június 93. Kész a forgatókönyv (l.) Szeptembertől bányász kulturális és sporthetek Már elkészült a bányász kulturális és sporthetek rendezvénysorozatának idei forgatókönyve. A vállalat egyik igen népszerű és szép hagyománya az évente szeptemberben és októberben lebonyolított kulturális és sportprogramok, amelyek az elmúlt esztendőkben sok ezer embert vonzottak, nyújtottak jó szórakozási és művelődési lehetőséget. Az 1983-as rendezvénysorozatnak külön érdekessége lesz, hogy a rendezők számtalan programmal igyekeznek megemlékezni a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének 76 éves múltjáról; megismertetik az érdeklődőket a szervezet megalakulásának körülményeivel, jeles évfordulóival, a hetven év történetével, a mozgalom nagy alakjaival. A következőkben üzemenként — ábécé sorrendben — ismertetjük a művelődési házak terveit. Itt kell elmondanunk, hogy a programok nagy többsége ugyan már lekötött, de váratlan esemény miatt egy-két rendezvény el is maradhat, ugyanakkor bővülhet is a következőkben felsorolt műsorok, rendezvények száma. Bükkaljai Bányaüzem: Színes rendezvényekkel várja a dolgozókat a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Ház. Szeptemberben több, érdekes témájú beszélgetésre és vitára is sor kerül majd. Valószínűleg nagy lesz az érdeklődés azokon a találkozókon, ahol az újítómozgalomról, az Alkotó ifjúság, rendezvényeiről, valamint az ifjúsági törvényről hallhatnak előadásokat és beszélgethetnek a résztvevők. Még szeptemberben sor kerül a politikai dalosok találkozóiéra, s ekkor indul az a filmsorozat is, amely Passbinder filmjein keresztül igyekszik bemutatni a nyugati valóságot. Októberben a BDSZ 70. évfordulója jegyében rendeznek egy vetélkedősorozatot, majd kórusok és fúvószenekarok részére szerveznek találkozót. A sajószentpéteri művelődési ház ad helyet idén a bányász felnőtt művészeti csoportok, területi találkozójának is. Művészi élményt ígér a nagy sikerű Szerencsés Dániel című film vetítése, amelyet ankét követ. Könnyű szórakozást, aktív pihenést jelent majd az a sportnap, amelyen szocialista brigádok mérik össze erejüket a kézilabda- és a labdarúgópályán. A Bükkaljai Bányaüzem mindkét aknáján megtekinthetik a dolgozók M. Kristóf Ágnes festőművész kiállítását. Találkozókat szerveznek, ahol a bányász tradíciókról, bányász szokásokról, a műszaki könyvek szerepéről a mindennapi munkában, és az anyagtakarékosság időszerű kérdéseiről lesz szó. (Folytatjuk) Edda-ünnep Miskolcon Már az első órában több mint ezer lemez elkelt az Edda együttes harmadik nagylemezéből Miskolcon, az elmúlt héten, szombaton megrendezett lemezbemutatón. A villanyrendőrnél felállított sátraknál a zenekar tagjai dedikálták a közönség által már régóta várt nagylemezt, miközben a hangszórókon át a legújabb „slágergyanús” nótákkal ismerkedhetett a népes Edda-tábor. Időnként pedig az Edda tánckar kért helyet, hogy bemutassák az új zenére készített tánckompozíciójukat. Az alkalmi színpadon Riskó Géza, a nagy érdeklődéssel várt Edda-könyv szerzője, mutatta be a napokban megjelenő művét. A kedvcsináló, előzetes jó alaphangulatot teremtett a Gárdonyi Ifjúsági Parkban megrendezett esti koncerthez. Délután sajtótájékoztatóra is sor került, ahol a sajtó képviselői bepillantást nyerhettek a Magyar Hang-t, lemezgyártó Vállalat tervez ’ be. A lemezgyár azzal a nem titkolt várakozással tekint a megjelentetett Edda-lemez’ elé, hogy sikerül az együttes eddig elért — magyar Viszonylatban nagyon jelentős — lemezeladási eredményeit megközelíteni, esetleg túlszárnyalni. Az elmúlt időszakban ugyanis jó néhány ,s biztos „nagyágyúnak” tartott v, előadó és zenekar lemeze bukott meg, látványosan. Szükség volna már egy igazi lemezsikerre. Talán az Eddá ■- nak újra sikerül? A lemez , meghallgatása után ez nem elképzelhetetlen.... , — pusztai