Borsodi Bányász, 1983. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1983-08-11 / 32. szám

4 BOBSONI BÁNYÄS* Tanév előzetes Kazincbarcikáról • Egy-egy tanév indítása, előkészítése, nem kis feladatot jelent az intézmények, a művelődésirányítás részére. Az előjegyzési adatokból kitűnik, hogy az 1983/84-es óvodai évben még mindig magas csoportleszámmal üzemelnek majd Kazincbarcika óvodái. Mintegy 130 százalékos feltöltöttséggel érhető csak el, hogy minden dolgozó szülő 3—6 éves korú gyermeke óvodába járjon. Pedagógiai megfontolásból célszerű, ha minden 5 éves korú gyermek iskolába lépés előtt egy év szervezett óvodai nevelésben részesül. Mindez azt jelenti, hogy az 1581 óvodai helyen, közel 2100 gyermeket kell mindenki számára megnyugtatóan elhelyezni. Nem kis gondot jelent ez. A város vezetői, a tanácsi szakigazgatási szervek képviselői minden lehetőséget kihasználnak az óvodai hetek növelése érdekében. Az elmúlt tanévben indultak be az óvodai konyhákból átalakított csoportszobák: 1983 januárjában nyílt meg az új városrészben a 100 fős óvoda, melynek bővítését máris tervezzük; a jövő évben a Kertvárosban épülő új, szintén 100 fős óvoda kezdi meg működését. Az erőfeszítések ellenére vannak olyan városrészek, ahol több az óvodás korosztályú gyermek, mint a lakóhely szerinti legközelebbi óvoda befogadóképessége. A 11. sz. („kék” óvoda) és az 5. számú (Építők útja) óvodák az oda jelentkezett gyermekeknek csak a felét képesek elhelyezni. Annak érdekében, hogy mégis minden gyermeket felvehessünk, a jelentkezők egy részét át kell irányítani másik, közeli óvodába. " Az óvodai felvételt szervező szakemberek minden lényeges körülményt mérlegelnek az áthelyezésekkel kapcsolatban (például lakóhely szerinti másik, legközelebb eső óvodába kerüljenek a gyerekek; az autóbuszhoz kötött szülőknek a lehető legmegfelelőbb legyen az elhelyezés; a kiscsoportos gyerekeknek ne kelljen messzire gyalogolni stb.). Amíg azonban a város belterületén ilyen gondok vannak, addig a Borsodi Vegyi Kombinát mellett levő felújított, esztétikus és korszerűen berendezett óvoda kényelmes elhelyezést tudna biztosítani, még 30 kisgyermeknek. Sajnos, a szülők — akik köztudomásúan partnerként állnak az óvoda mellett, az esetek többségében megértik és támogatják annak nevelőmunkáját —, most idegenkednek a busszal jól megközelíthető óvodától. Az óvodai elhelyezéshez hasonló gondok jelentkeztek városunk általános iskolai ellátásában is. Az új tanévben mintegy 5400 általános iskolai tanulóról, köztük 700 elsőosztályosról kell gondoskodnunk, természetesen úgy, hogy a nevelés-oktatás feltételei az előző évhez viszonyítva, ne romoljanak, sőt, tovább javuljanak. A legtöbb probléma az ének-zene tagozatos és a Központi Általános Iskola körzetében jelentkezett. Itt a legmagasabb a tanulólétszámunk. Emiatt szükségessé vált újabb 4 tanterem kialakítása, melynek munkálatai megfelelő ütemben haladnak. Ennek elkészülte az Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola tanulócsoportjainak elhelyezését megkönnyíti, de a zsúfoltságot nem szünteti meg. Ez utóbbi az oka annak is, hogy városunk tíz általános iskolája közül az e területen levő három (Dimitrov, Központi, Ének- Zene) fog továbbra is váltakozó tanítással működni. Hat általános iskolánk már az 1982/83-as tanévben állandó délelőttös tanítási rendben dolgozott. Nagy örömünkre szolgált, hogy ez év szeptemberében ehhez csatlakozhat az Újvárosi Általános Iskola is. Természetesen nem volt könnyű a feltételeket biztosítani. A problémát végül körzetmódosítással sikerült megoldani. A szülők döntő többsége megértéssel fogadta ezt az intézkedésünket. Megértették, hogy mindez a gyermekek érdekében történik. Úgy gondoljuk, hogy nem szükséges itt, és most részletesen elemezni a délelőtti tanítás előnyeit. Megnyugtató számunkra a tanév kezdete előtt, hogy minden jogos napközis és menzás igényt ki fogunk tudni elégíteni. Jó ütemben haladnak intézményeink nyári karbantartási, felújítási munkálatai is. Fentiek alapján, bátran mondhatjuk, hogy az 1983/84-es tanév sikeres indításához a szükséges feltételek Kazincbarcikán biztosítottak. Rács Pálné óvodai felügyelő Pataki Sándorné tanulmányi felügyelő Három szakaszban felújítják a a midési házat Ha valamelyik intézmény igazából rászorult a felújításra, a korszerűsítésre, akkor a putnoki bányász művelődési ház esetében ez már igen időszerű volt. Az épület már csaknem romokban hevert, a termek tálairól mállott a vakolat, több helyiséget régóta nem lehetett használni. Az előbb említett okokon kívül szükségessé tette az állóeszköz-karbantartást az a tény is, hogy az akna egyre dinamikusabban fejlődik, több dolgozót foglalkoztat, tehát reális az igény arra, hogy jól karbantartott, korszerűen fölszerelt művelődési intézménye legyen. A felújításról tavaly döntöttek az illetékesek. A munka 1982. negyedik negyedévében kezdődött és előreláthatólag 1984 utolsó negyedében fejeződik be. A munkálatokat négy szakaszban végzik a szakemberek annak érdekében, hogy lehetőleg folyamatos maradjon az intézményben a közművelődési tevékenység. Az első lépcsőben a színháztermet és a színpadot újítják fel. Sor kerül a teremben levő valamennyi helyiség renoválására is, hiszen korábban több esetben igen nagy károkat okozott az öltözőkben, a raktárakban, a szakköri helyiségekben a többszöri csőrepedés. A felújítás során kelléktárgyakat, mosdókat és fürdésre alkalmas helyeket is kialakítanak a színpad mögötti részben. Az üzemben olyan ígéretet kaptunk, hogy bányásznapra befejeződik a színházterem korszerűsítése, tehát az ünnepséget már itt tarthatják a putnoki bányászok. A második szakaszban a színházteremhez kapcsolódó épületek tetőszerkezetét újítják fel. Ezt követően az épületszárny helyiségeit alakítják át. Az elképzelések szerint tanácskozó termet, játékszobákat, és nyugdíjas klubokat alakítanak ki. A tervekben egy presszóhelyiség megépítése is szerepel. Az utolsó szakasz lesz a leglátványosabb, ugyanis a színházterem és a hozzá kapcsolódó épületek közös bejáratát építik majd meg. Ezt követően kerül sor az épület pincehelyiségeinek teljes felújítására. A pince szobáit a fiatalok kapják meg, ahol klubot, játéktermeket rendezhetnek be maguknak. — f. i. — Bányásznapra elkészül a művelődési ház egyik szárnya iMIi Szokás szerint vonzó, színes programokat kínál erre a hétre is az alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház. A rendezvények összeállításánál elsősorban a vakációzó, így több szabad idővel rendelkező iskoláskorú gyermekekre gondoltak. Augusztus 11-én, 18 órától vetítik a moziban a Tamás bátya kunyhója című, kétrészes filmet. Az emberségre, egyenlőségre tanító, megható történet biztosan kedvet ad a gyerekeknek ahhoz, hogy Beecher-Stowe könyvét is elolvassák, — annál is inkább, mert ez a felső tagozatban ajánlott olvasmány. Az edelényi járás óvodásai, apró falvainak iskolásai évek óta ismerik, örömmel fogadják a Palkó Pál által vezetett színjátszócsoportot, akiknek előadásáról, magáról a színjátszócsoportról az Új Tükör című folyóirat maximálisan elismerő kritikát közölt. Bizonyára még tovább fejlődnek a kis színjátszók, hiszen a Császtán levő bányászpihenőben augusztus 15-től 19-ig színjátszótábort rendeznek a számukra. Ebben mozgástechnikai gyakorlatoktól, a szép beszédig, drámaelemzésig sokféle „szakmai” tudnivaló szerepel. Ezzel majdnem párhuzamosan, augusztus 16-tól az alberttelepi könyvtárban olvasónapok kezdődnek, Jókai A kőszívű ember fiai című regényét dolgozzák fel közösen, Bertalan Józsefné vezetésével. A foglalkozás komplexjellegű, három foglalkozás lesz ezen a héten, valamennyi délelőtt 10 órakor kezdődik. Rajz, diavetítés, illusztráció, dramatizálás — ezek segítségével biztosan könnyebben megemészthető még a kötelező olvasmány is. Az olvasónapok egy vetélkedővel érnek véget. Aki a kalandfilmeket kedveli, az augusztus 14-én, délután 13 órától izgulhat A hatodik halálraítélt című szovjet filmen. Kulturális ajánlat A sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Ház az augusztus hónapra tervezett műsoraival leginkább a fiatalabb korosztálynak kedvez. A hónap közepén rendezendő műsoraik közül említésre méltóak a 15-én, hétfőn megrendezésre kerülő Zeneszóval című műsoruk, amelyre 17 órai kezdettel várják az érdeklődőket. A jósvafői üdülőben ugyanekkor szintén a Zeneszava!-t rendezik meg, a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. Aki gyermekeire a nyári vakációzáskor külön figyelmet fordít, az ne hagyja ki a vasárnap délelőtt kezdődő ügyességi versenyt. Ez a kerékpározni szerető gyerekek számára rendezett műsor délelőtt 10 órakor kezdődik. A rendezőség mindenkit szívesen vár. A Jósvafőn az üdülőknek szóló heti programban is inkább szórakoztató filmeket találunk. A művészeti csoportok rendes foglalkozási időben jönnek össze, és gyarapítják ismereteiket. aiurinfigis TI, igény és árlista Gondolatok nyári FFI «» #* f műsorok ürügyén Vidéki kultúrházaink sem szűkölködnek a nyári programokban. Sőt, a plakátokon, s a községekben havonta szétküldött műsortájékoztatókon valószínű, hogy minden korosztály és minden réteg megtalálja a számára érdekes, fontos rendezvényt. A filmek többsége — főleg amit vidéken vetítenek — a kommersz kategóriába sorolható. Az igazi művészfilmeket leginkább a városi mozik, filmklubok tűzik műsorukra. Ezek kuriózumok, amire a vidéki ember ritkán ér fel. Egyik alkalommal jó ismerősöm, egy nagyközségi kultúrház igazgatója elpanaszolta, hogy nekik már csak az jut, amit a városi filmszínházak végképpen nem vesznek meg. Amikor afelől kérdeztem, miért nem indítanak filmklubot, a válaszát egy kézlegyintéssel toldotta meg: — Ugyan minek?! Úgyis belefulladnánk! A közönséget egyre nehezebb becsalogatni ilyesmire. Teltházat csak akkor tudunk produkálni, ha krimit, kaland- és szexfilmeket adunk. Ez a közönség az, amelyik válogatás nélkül beül és végignéz mindent. Korosztályukat nem nehéz kitalálni: a tizenévesekről van szó. Nem is olyan régen olvastam a Családi Lapban, hogy az egyik tanárnő kiszámíttatta a diákjaival, mennyi időt töltenek a képernyő előtt. A végén olyan elképesztő számot kaptak, hogy maguk sem hitték el. Gyermekeink, de valljuk be, olykor, mi magunk felnőttek is, unaloműzőnek használjuk a televíziót, ahelyett, hogy hasznos családi programokat csinálnánk. S ha a tévében egy tizedrangú piff-puff film megy, hiába erőlködik egy Bergman- vagy Passolini-alkotást vetítő kultúrház , ez idő alatt széksorai üresek maradnak. Rossz a közönségszervezés? Elavult módszerekkel dolgozik a reklám? Nem hiszem. Mi magunk lettünk kényelmesebbek, uram bocsá’ igénytelenebbek önmagunkkal szemben. Általános jelenségről lévén szó, tudomásul kell venniük az illetékeseknek ezt is. Vagy inkább kellene, mert a tények azt mutatják, hogy még a televízió sem képes megbirkózni az egyenletes színvonal megtartásával. Sok olyan műsor készül, ami a maga műfajában sem színvonalas alkotás._ Sokszor a közölhetőség alsó határát sem érik el, mégis adásba kerülnek. Olykor még főműsorba is, ami szerintem már nem bocsánatos bűn — több annál. A nyári kulturálódásból most ki kellene hagynom az olvasást, mivel ezt a tevékenységet többnyire egyedül végzi az ember. De az intézményesített közös olvasás sem árt, s ennek szép példáját láttam az albérlő n epi művelődési házban. Megszervezték, s véghez viszik a hatnapos olvasótáborukat, hogy megszerettessék a gyerekekkel az olvasást, a könyvet. A több pénzt, nagyobb személyi ellátottságot igénylő művészeti, művelődési táboroknál már nehezebb a helyzet. Erre csak egy példa, hogy milyen gondot okoz a táborra kapott összeg észszerű felosztása. Egyik bányászkultúrházunk, az idén is megrendezi, romantikus körülmények között, egy tó partján olvasótáborát , cirka 46 ezer forintot úgy kellett elosztani, hogy az a tinédzser korosztályú fiataloknak ne okozzon csalódást azon a tíz napon. Neves pszichiátert, híres költőt, kedvenc színészt és jól ismert tévébemondót, sportbajnokot terveznek vendégül látni. S mi valósul meg ezekből a tervekből? Ahogyan a tábor vezetője mondta, a legfárasztóbb nem is a lebonyolítás, hanem a sok-sok levelezés, telefonálgatás volt, s ez mindazért, hogy a hívott neves vendég eljöjjön, lehetőleg méltányos díjazás ellenében. Valahogyan úgy, ahogy a közmondás is tartja: A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Mert volt olyan is, aki eleve sértőnek érezte, hogy neki csak ezernyolcat akarnak adni arra a két-három órára. S ilyenkor a szegény szervező beéri kevésbé isiert személyiséggel is, csak jöjjön. Ismerősöm megmutatta az árlistát is. Elszomorodtam egy kicsit. Mert neves költőnk például csak feleannyi gázsit kap, mint a képernyőről néha-néha ránk mosolygó bemondó, vagy filmszínész. A pikáns válaszairól jól ismert orvos el sem hagyja magát csábítani holmi kétezerért. Talán jobbos. Mert ezek a táborozó fiatalok, akik testi-lelki problémáikra őszinte, választ várnának, talán csalódnának. Hiszen ez a neves ember a környéken már járt egy ízben. Lányoknak és asszonyoknak tartott előadást, s a közönség hálátlannak bizonyult, mert nem vették a „lapot”, nem tapsoltak neki. Miért? Egyik hallgató a közönség soraiból azt mondta: „ Úgy érzem, hogy ami elmegy egy baráti asztaltársaságnál, az enyhén szólva ízléstelen nagyobb nyilvánosság előtt. Főleg, mert mi komoly válaszokat vártunk, nem humorizálást és közönségességet. Sorolhatnám a panaszokat, amiket hallok a kultúrigazgatóktól, szervezőktől egyaránt. Hogy kénytelenek néha — szorult helyzetükben — megtölteni a műsorfüzetet már máshol is gyengének bizonyult produkciókkal. Ezért becsülöm nagyon sokra azokat, akik saját szórakozásukra és a közönség szórakoztatására amatőrködnek, gyakran profikat elérő színvonalon. Mert ki nem örülne egy jól sikerült népdalestnek, gyermekek által előadott vidám színjátéknak, ahol a szülők meghallgathatják csemetéiket, ügyes kezű fiaik citeramuzsikáját? Maradandó élményt nyújt ez hallgatóknak, közreműködőknek egyaránt. Több fantáziát látok a pár évvel ezelőtt meghirdetett színjátszó mozgalomban, amit a Népművelési és Propaganda Iroda támogatott, mint mondjuk egy színésztársulatból összeverbuválódott haknibrigádban. Akik pertupartikkal házalnak, s adják el magas áron az olcsó bóvlit. Én is hallottam műsorukat, s utólag már sajnáltam is rá a negyven forintot. Inkább hallgattam volna meg a kultúrház újonnan alakult zenekarát — ha csörömpölnek is —, mert abban az újhullámos bandában nagyobb lelkesedést, vitalitást érzek, mint sok más profilírozott együttesben. Úgy érzem, az amatőrmozgalom egyre erősödik, ennek tanújelét adta a legutóbbi Ki mit tud? is. Megfelelő vezetés, hozzáértő irányítás mellett maradandót is alkothatnak ezek az amatőrök. Én inkább ennek örülök, ezek mellett teszem le a garast. Parázs I.