Borsodi Szemle, 1981 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - GAZDASÁGI ÉLET - Tóth Anikó: A nád hasznosításának hagyományai a Bodrogközben

Tóth Anikó A nád hasznosításának hagyományai a­d­rogközben A Bodrogköz földrajzi szempontból a Felső-Tiszavidékhez tartozó terület. Nevét természetes határairól kapta, hiszen a Tisza és a Bodrog által közrefogott területrész tartozik ide. Éppen ezért a folyók tájalakító szerepe jelentős volt az évezredek során. A felső talajréteg kialakulását a hordalékok lerakásával, a fo­lyók segítették elő, az évente többször előforduló árvizek meghatározóak voltak. A Tisza szabályozás előtt ezen a területen több ágra szakadva haladt végig, lassú folyása következtében a mélyebb fekvésű területeken hordalékon kívül vizet is hagyott egy-egy áradás után. A visszamaradt víz helyet adott a vízvilág, a gazdag növény,- és állatvilág kialakulásának. Elősegítették ezt az éghajlati adott­ságok is, elsősorban a 600—700 mm feletti csapadék, mely némely évben 800 mm-t is elérte. Mindehhez a területet átszelő folyók, patakok, ezek évente többszöri áradása társult, víztengerré változott a „sziget” legnagyobb része. A víz volt az tehát, amelynek elsődleges szerep jutott a terület növény- és állatvilágának, de az itt élő emberek életmódjának kialakításában is. I. A vízjárás már a települések formáját is meghatározta. Terjeszkedési lehető­ség nem volt. A falvak a homokdombokon, a vízből kiemelkedő területeken sza­­lagszerűen épültek. Sokáig egy település, egy utca volt a jellemző (pl. Cigánd, még 1840-ben is egy utcából állt.) A legutolsó település 1453-ban jött létre, azóta új falunévvel nem találkozunk, inkább összeolvadtak, megszűntek falvak (Ebner). A lakosság alkalmazkodott a környezethez, felhasználta életmódjához, megélhe­téséhez a természet nyújtotta lehetőségeket. A mocsaras, lápos területeken vége­láthatatlan nádasok, gyékényesek terültek el, a vízpartokat füzesek szegélyezték. A folyók, patakok gazdagok voltak halban, vadban. Mindennek fontos szerep ju­tott a helyiek életében. A fő építőanyagot a nád és a fűz jelentette. Nádból ké­szültek a kunyhók (ún.: Nádpatics), de még a komolyabbnak számító házak alap­anyagában is ott a nád. A vázat a fűzfából készült paticsfal adta, melyre nádból került a tető. Később a vályogfal megjelenése után is megmaradt ez a fedési mód. 1912-ig csak nádtetős házat találhattunk a Bodrogközben, de még 1942-ben is a felénél több ház volt náddal fedve (Nagy Gy., 1976). Ma is találunk még né­ 23

Next