Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-15 / 50. szám
r Az új karbamid-zsákoló A karbamid-zsákoló új épülete a BVK-ban, balra a szállítószalag egyik szelvénye, amelyen az üzemből az új zsákolóba kerül a kombinát legújabb terméke. (Fotó: Káprai) Keni is olyan egyszerű . •. Igy dolgoznak a BVK üitemszervezői Négy-öt héttel ezelőtt történt. Két üzemi karbantartó lakatos beszélgetett a BVK- nál. — Láttam, ma nálatok mértek . .. — Igen, de nem zavart senkit ... E néhány szó terelte figyelmünket azokra az emberekre, akik stopperórával és jegyzettömbbel a kezükben heteken keresztül figyelték az üzemi karbantartók munkáját. Sajnos, nem volt szerencsénk velük. Talán a zárkózott természetük vagy a rosszul értelmezett „hivatali titoktartás” miatt nem sokat árultak el tevékenységükről. Annyit viszont megtudtunk tőlük, hogy a NIM Iparszervezési, Üzemgazdasági Kutató Intézet munkatársai, akik a BVK megbízásából veszteségidők felmérését végezték. Mi a veszteségidő ? — Mi az a veszteségidő? Mi célt szolgál ennek felmérése? A kérdésre Varsányi Ottó elvtárstól, a BVK üzemgazdasági főosztályvezetőjétől kaptunk feleletet. — Vállalatunknál 1964 óta minden évben rendszeresen végzünk veszteségidő mérést — kezdte a tájékoztatást Varsányi elvtárs, majd megtudtuk, hogy a veszteségidőn tulajdonképpen azt a munkaidőt kell érteni, amely alatt a dolgozó nem véghez termelő munkát. A munkaidő általában három részre bontható. A főidőre, amely alatt a dolgozó tényleges termelő munkát végez, a melléktevékenység az az idő, amikor a dolgozó szerszámot cserél vagy előkészíti a munkadarabot. Végül van az időkiesés, amely összetevődhet várakozásból, beszélgetésből, vagy éppen evésből. A veszteségidő mérésének tulajdonképpen az a célja, hogy a vezető beosztású szakemberek a megfelelő adatok birtokában gazdaságosabban szervezzék beosztottaik munkáját. A veszteségidő felmérés adatainak helyes felhasználásával elértük, hogy vállalatunk karbantartó dolgozóinál 1965-ben 3—3,5 százalékkal javult a munkaidő kihasználása, az előző évhez viszonyítva — folytatta Varsányi elvtárs. Miért éppen a karbantartók? — Miért éppen a karbantartó dolgozóknál mérték a veszteségidőt? Talán ők kevésbé lelkiismeretesen dolgoznak, mint az üzem többi munkása? — vetődött fel a kérdés. A felelet eloszlatta aggályainkat. A vállalatnál mindenki tudja, hogy a karbantartók munkája nélkülözhetetlen a zavartalan és biztonságos üzemeléshez. Sok esetben rajtuk múlik a termelés biztosítása. Éppen ezért szükséges, hogy ők minden esetben jól szervezetten, maximális időkihasználással dolgozzanak. A veszteségidő felmérése csak egy csekély hányadát képezi az üzemszervezési osztály munkájának. Az ő feladatuk igen szerteágazó, nagy figyelmet és aprólékos pontosságot követelő munka. Ők hivatottak arra, hogy a vállalat különböző területein javaslataikkal gazdaságosabbá tegyék a termelést. Ez a munkájuk nem zavartalan. Egyrészt azért, mert a vegyiparban még nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal az üzemszervezés terén, másrészt pedig csak nagy vonalakban van meghatározva a feladatuk. Ebből adódik, hogy mindig valami új, jobb módszer kidolgozása után kutatnak. Ez teszi érdekessé munkájukat. Náluk nincs ismétlődő feladat, ha valamely munkaterületen megtették javaslatukat, másnap már az újabb problémák megoldását keresik. Munkájukhoz nélkülözhetetlen segítséget nyújt a helyi problémákat ismertető üzemvezető, vagy az illetékes szakágazati vezető. Ilyen együttműködés alapján született meg a terv, hogy ipari televízióval látják el a kőtörőt. Ipari televízió a kőtörőben A kőtörőben jelenleg négy műszakban húsz fő dolgozik. A terv az, hogy az egészségtelen, piszkos, poros munkahelyeken a kezelőket — akiknek tulajdonképpeni teendőjük a gépi munkafolyamatok figyelése — ipari televíziós kamerák váltsák fel. Öt televízió kamera elhelyezését tervezik. Ennek eredményeként nyolc dolgozó ott felszabadul, s őket az eddiginél lényegesen kedvezőbb, egészségesebb munkaterületre helyezik át. Az ipari televízió bevezetése az egészségtelen munkahely megszüntetésén kívül jelentős anyagi megtakarítást is eredményez. A 8 dolgozó évi bére a rezsi százalékkal együtt 176 ezer forint. Az ipari televízió évi üzemelési költsége 81 ezer forint, így a megtakarítás öszszege évenként 95 ezer forint. Ezzel párhuzamosan 800 forinttal nő az üzem egy főre eső termelési értéke is. Varsányi elvtárs egy doszsziéba fűzött tanulmánytervet nyújtott át. „Tartalékalkatrész raktározási rend és készletnormák kialakítása” — olvassuk a tanulmány megnevezését. Ahogyan forgatjuk a 26 gépelt oldalon levő javaslatot, úgy válik érthetővé a tartalék-alkatrészek leegyszerűsített kezelésének és beszerzésének módszere. A tanulmányból kitűnik, hogy az üzemek TMK-részlegei gyakran túl sok, olyan tartalékalkatrészt tárolnak kézi raktárukban, amelyeket sok esetben hónapokig, esetleg évekig nem építenek be. Előfordul olyan eset is, hogy az egyik üzemben elfekvő anyagra igen nagy szükség lenne a másik üzemben. Ilyen és hasonló esetek megszüntetését szeretnék javaslatukkal elérni az üzemszervezők. Tartalék-anyagok központosítása Tervük az, hogy az anyagokat a központi raktárba összpontosítják, és anyagszámrendszer szerint tárolják. Megváltozna a raktári kivételezés módja is. Eddig a raktárba járkálással a dolgozók igen sok időt töltöttek el. A jövőben úgynevezett „boy szolgálat”-tal oldják meg az anyagszállítást. A művezetők naponta leadják anyagigényüket, melyet a központi raktár naponta targoncával kiszállít az üzemekbe. Lényeges változás az is, hogy a mechanikai osztály munkatársai kidolgozzák az anyagok minimum és maximum készletnormáját. Ez annyit jelent, hogy ha egy-egy anyagfajtából csökken a raktári készlet — ami az új nyilvántartási rend alapján azonnal megállapítható — haladéktalanul intézkedni lehet az alkatrészek pótlása végett. Az üzemszervezési osztály munkájának sokrétűségére jellemző, hogy jelenleg a nagy volumenű számításokat igénylő előkészítő munka reformálásán dolgoznak. Erre vonatkozóan Kőfalvy Zsolttól, az osztály munkatársától kaptunk tájékoztatást. Programozás lyukszalagon — Az abszorpciós berendezések elárasztási viszonyainak kiszámítása igen hoszszú, hetekig tartó számítási folyamat — magyarázta Kőfalvy elvtárs. Ehhez a számításhoz jelenleg is igénybe veszik a Vegyipari Tröszt számítástechnikai központjában üzemelő számítógépet. Ez a gép egy másodperc alatt tízezer művelet elvégzésére képes. A mai gyakorlat az, hogy itthon a számításhoz szükséges programot elkészítik, és azt a Vegyipari Tröszt előkészítő gépén lyukszalagra programozzák, majd a műveletet a számítógéppel elvégeztetik. A számítógép szintén lyukszalagra adja vissza a kapott eredményeket, amelyet ismét a programozó gépen kell lefordítani, hogy mindenki számára érthető eredményeket kapjunk. A számítások Budapesten történő előkészítése, programozása és az eredmény lefordítása hosszú folyamat, amelyért óránként 1700 forint gépkölcsönzési díjat kell fizetni. További 1200 forint óránként a számítógép igénybevételének költsége. — A programozás lyukszalagra és a kapott eredmények lefordítása közönséges géptávírókészüléken is elvégezhető, amelynek bérletdíja csupán 440 forint havonta — folytattaKőfalvy elvtárs. A géptávíró — amely csak erre a célra szolgál — beszerzése lehetővé teszi, hogy a lyukszalagra programozott számításokat vigyenek a tröszt számítástechnikai központjába, s ott csupán a számítási műveletek elvégzésének költségeit kell megtéríteni. — Nem is olyan egyszerű az üzemvezető munkája — búcsúzott Varsányi elvtárs. Ezzel mi is egyetértünk. (Úszja) BORSODI VEGYÉSZ Értékes irodalmi előadások A Miskolci Nemzeti Színház művészei december 5-én négy irodalmi előadást tartottak Kazincbarcika általános iskolás tanulói részére. A „Lant és kard” című műsort Petőfi Sándor életéről és műveiből, a tantervhez kapcsolódó anyagból állították össze, s azzal a szándékkal, hogy a pedagógusoknak segítséget nyújtsanak a tanításhoz. Az irodalmi műsorban Némethy Ferenc Jászai-díjas, érdemes művész, Margittay Ági Jászai-díjas, Máthé Éva Jászai-díjas, Sallós Gábor Jászai-díjas és Gonda György művészek mutatkoztak be az ifjú közönségnek. Az előadás végén rövid dokumentumfilmet vetítettek Petőfi Sándor életéről. A keretjátékot Gonda György és Sallós Gábor állították össze. Az összeállítás igen szerencsés, színes és gördülékeny volt. Komoly, művészi előadásban gyönyörködhettünk. A szereplők valamennyien értékes, színvonalas produkciót nyújtottak. Talán éppen az volt az irodalmi előadás hiányossága, hogy színvonala túlnőtt az általános iskolások érdeklődési nívóján és a gyerekek nagy része nem tudott végig koncentrálni. Legnagyobb érdeklődést a műsor közben elhangzott kérdések és a könyvjutalmak megszerzéséért folytatott küzdelem váltották ki. Nagy elismeréssel kell adózunk a barcikai pedagógusok jó munkájának. Az irodalmi anyagból olyan kitűnően felkészítették tanítványaikat, hogy egy-egy kérdés megválaszolására egyszerre tömegesen jelentkeztek és sokszor nehézséget okozott, vagy lehetetlen volt a könyvjutalmak igazságos odaítélése. Nem hallgathatjuk el most sem azt a szomorú témt, hogy a Béke-mozi helyisége szégyenfoltja szép és fejlődő szocialista városunknak. Az alig fűthető nézőtér és a fűthetetlen, huzatos színpad kellemetlen, kényelmetlen órákat okozott. A közönség csak kabátban ülhetett a nézőtéren, a művészek pedig csontig átfáztak a színpadon. Az új városban ritkaság számba menő kulturális eseményről a Kazincbarcikai városi Tanács Művelődési Osztálya távol maradt. A műsorban szereplő művészek szívesen fogadták volna pedig, ha megjelenésükkel és véleményükkel hozzájárulnak az előadás hasznosságához és sikeréhez, hiszen a hasonló kulturális előadások elvi irányítása feladatuk is lenne. Lakárdy Éva 966. DECEMBER t£ Az utolsó „nekirugaszkodások” heteit éljük. Már csak 16 nap van hátra az 1966-os év végéig. Az Északmagyarországi Vegyiművek üzemeiben — a napok számlálása mellett — az eddigi eredményekről, s a még hátralevő időszak tennivalóiról is számot vetnek. Különösen a „tartozik” rovat körül sűrűsödnek a tennivalók, hogy december 31-re — a nyereség rovat javára — nullázhassák az adósságot. Az ÉMV üzemvezetőivel folytatott telefoninterjúink során erről a témáról beszélgettünk. Oláh József, az F-üzem vezetője: „Nem sikerül teljesíteni ígéretünket" . Oláh elvtárs hangja sajnálkozó, s elégedetlen egyszersmind, amikor a kongresszusi versenyben vállaltak teljesítéséről érdeklődünk. — Sajnos, nem sikerül eleget tennünk ígéretünknek — mondja. — Helyesebben: az egyik legfontosabb vállalásunkat tőlünk független okok miatt — nem tudjuk teljesíteni. Üzemünk kollektívája ugyanis elhatározta, hogy a pártkongresszus tiszteletére az éves tervet november 1-re teljesíti. Sajnos azonban október 25-én elfogyott a legfontosabb alapanyagunk, a metanol, pedig már csupán 300 tonna formaldehid hiányzott a tervhez képest. Metanolt — amelyet népgazdaságunk importál — azóta sem sikerült szereznünk elegendő mennyiségben. A szükséges 600 tonna helyett mindössze 120 tonna érkezett be vállalatunkhoz. Ez kevés. Ezért pillanatnyilag is áll az üzemünk. — Kongresszusi vállalásuknak volt más pontja is ... — Igen. Ez éppen a metanollal kapcsolatos. Vállaltuk ugyanis, hogy ennek az igen fontos import alapanyagnak a fajlagos felhasználását egy újítás kidolgozásával csökkentjük. Vállalásunknak ezt a pontját sikerült teljesítenünk. Az újítást kidolgoztuk, az illetékesek elfogadták, be is vezettük. Eredmény: a beruházási programban a technológia 1 tonna 40 százalékos formaldehid előállításához 640 kilogramm metanol felhasználását írja elő. Újításunk révén ezt a mennyiséget 575 kilogrammra sikerült csökkenteni. — S mit csinálnak most, hogy az üzemelés szünetel? — Munka azért akad. Nem csupán a karbantartási feladatainkat oldjuk meg, de új katalizátort is készítünk, hogy az üzem indításakor teljes készenlétben lehessünk. Ugyanakkor az üzem műszaki kollektívája — a vállalat műszaki fejlesztési osztályával közösen — tovább folytatja a metanol csökkentésének lehetőségeit vizsgáló munkát. Szeretnénk még ebben az évben megtalálni a megoldást arra, hogy a metanol fajlagos felhasználását 540 kilogrammra csökkentsük. Ennyit tudok mondani. S higgyék el, szívesen dicsekednénk még jobb eredményekkel, de hát... nem rajtunk múlik! — fejezte be Oláh elvtárs. Kárpáti Ferenc, az I-üzem vezetője: Hozzáértéssel, lelkesen dolgoznak az új kazánoknál brigádjaink Befejeződtek a próbaüzemelések az I-üzem új, csehszlovák, olajtüzelésű kazánjainál. S az I-üzemiek csak elégedetten beszélhetnek a nagy teljesítményű energiaszolgáltató berendezésekről. • Jó minőségű s a szükségesnél is nagyobb mennyiségű gőz termelésére képes a két új kazán — mondotta ezzel kapcsolatban Kárpáti elvtárs. — A kazánoknál dolgozó brigádjaink lelkesen, s hozzáértéssel végzik munkájukat, most gyümölcsözik az idejekorán végzett kiképzés, a tapasztalatcserék. Egyébként az adódó kisebb korrigálásokat, a szükséges karbantartásokat vasárnaponként folytatjuk, amikoris a régi „öreg” kazánjainkkal segítünk be. — Mi újság a III-as kazán bontásánál? — Ha ilyen ütemben halad, akkor a harmadik új kazán szereléséhez februárban hozzákezdhetünk. Az új kazánokhoz készülő turbina alapjaival is elkészültünk. Most a darupálya és a daru szerelése folyik, a Ganz-MÁVAG szakemberei végzik ezt a munkát. Úgy tervezik, hogy december 20-ra készülnek el vele. S hogyan teljesíti az I- üzem kollektívája a kongreszszusi vállalását? — Eddig csak sikerről számolhatunk be. Vállaltuk, hogy az üzem önköltségét 1 százalékkal csökkentjük. A harmadik negyedévben ij már 4,5 százaléknál tartottunk, ezzel lettünk elsők az üzemek közötti negyedéves versenyben. S ez az eredmény most már csak javulhat... Kecskeméti László, a K-üzem helyettes vezetője: „Minden erőnkre szükség lesz az év végéig..." Kecskeméti elvtárs: — A legnagyobb gondot az okozta üzemünknek, hogy a program végrehajtásához előírt és szükséges létszámot hónapokon keresztül nem tudtuk biztosítani. S bár jelenleg sincs teljes létszámunk, a korábbi körülményekhez képest jobban állunk. — Mit kell még végezniük az év végéig? — Az LG-üzemhez szükséges művezetői irodát és a melegedőt kell befejeznünk, folytatjuk az L—2-es trafóállomás bővítését, ahol a külső munkákkal szeretnénk elkészülni még az idén. Ugyanakkor az A—4-es helyreállítási munkálataival a tervezett határidőnél 5 nappal korábban, december 20-ra szeretnénk elkészülni. — Kik érdemelnek dicséretet? — A kőművesbrigádok közül az E—22-es épületen dolgozó, valamint az LG-üzem áttelepítésénél tevékenykedő Kecskeméti József, Papp Lajos, Folytó István és Kerekes Géza brigádja. Remek teljesítményt nyújtottak. — A K-üzem teljesíti az 1966-ra előírt kötelezettségeit. De meg kell mondanom: minden erőnkre szükségünk lesz az év végéig, hogy a még hátralevő feladatainkat maradéktalanul megoldjuk — kezdte Sirályok (Majercsik János linómetszete)