Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-26 / 13. szám

2 ARCOK A GYÁRBÓL Ha egyszerűen fogalmaz­nánk, azt lehetne mondani: Pintye Mihály III. éves esz­tergályos tanuló, egy a 110 fiatal közül, akiket az Észak­magyarországi Vegyi Művek februárban állományba vett. Ez azonban nagyon is egy­szerű. Valóban egy, de azok kö­zül, akik látványos fogadta­tások, külsőségek nélkül ol­vadnak be egy-egy üzem éle­tébe. Már most részt kérnek a feladatokból, együtt­ örül­nek a közösen elért sikerek­nek s észrevétlenül gyakor­lott szakemberekké, teljes­ értékű munkásokká válnak, s úgy is kell tekinteni őket, mint a munkatársakat. Meg­látni bennük nemcsak a munkaerőt, de a szakember is, mert pár hónap múlva már „papíron”, is azok lesz­nek. Az eléjük állított mérce is magasabbra kerül. Ahhoz, hogy elérhessék, ma még egyengetni kell útjukat. Se­gíteni őket a beilleszkedés­ben, szakmájuk jó elsajátí­tásában. Úgy, mint azt Pin­tye Mihállyal az M-üzem for­gácsoló műhelyében teszik. (Fotó: Krucsay Ferenc) Forgácsok Vér és élet A BVK-ban nagyszerű ha­gyományai vannak a vér­adásnak. A véradók a múlt esztendőben 124 liter vért ad­tak. Mindaddig, amíg az új kórházat át nem adták rendeltetésének, ez a szintű véradás megfelelt a követel­ményeknek. Miután a kórházban lénye­gesen megnőtt a lehetőség a betegek ápolására, érthető, hogy a véradók iránti igény is fokozottabb méretű, s ah­hoz, hogy a kórház igényét maradéktalanul ki lehessen elégíteni, arra is szükség van, hogy minél többen lépjenek be az önkéntes véradók so­rába. Remélhetőleg rövide­sen arról adhatunk hírt, hogy a BVK véradóinak száma megsokszorosodott. Teljes műszak­i eltört lábbal A BVK-ban az ATA-üzem­ben dolgozik Czimmer Ist­vánná, aki nemrégiben az­zal a szándékkal indult út­nak, hogy gyorsan elintézi a hivatalos formaságokat a MEO-hoz való átlépése ügyé­ben. Útközben azonban olyan szerencsétlenül lépett, hogy alig bírt a lábára állni. Ami­kor vissza­tért a munkahe­lyére fájdalmasan panaszko­dott. Később derült ki — amit műszak idején még ő sem tudott — hogy el van törve a lába. Az orvos — természetesen — betegállo­mányba vette. Remélhetőleg, az illetékes fórumok megtalálják a mód­ját annak, hogy a jelenleg betegállományban levő asz­­szony — aki egy teljes mű­szakot dolgozott le törött lábbal — mégiscsak célhoz ér és elfoglalhatja a számá­ra korábban biztosított új munkahelyet. Botrány a főportán Az elmúlt héten pénteken reggel hangos szóváltásra lettek figyelmesek a BVK 1. telepén mindazok, akik a gyárba igyekeztek, vagy on­nan távozóban voltak. Egy fiatalasszony anélkül, hogy belépőjét felmutatta volna, se szó, se beszéd elsietett a portás előtt, aki — érthető­en és jogosan — utána ment és útját állta. Felszólításra sem vette elő a gyári belé­pőt, pedig nem műszakba jött, hanem a nyereség része­sedésének az átvételére. A szabály az, hogyha va­laki nem műszakba jön, ha­nem csak valamilyen ügy elintézése végett, akkor a be­lépőjét köteles leadni a ka­punál, amit távozáskor visz­­szakap. Ezt az egyszerű és egyértelmű utasítást nem akarta megérteni a fiatal­­asszony. Hangos szóval til­takozott amiatt, mert a por­tásnő az útját­­állta és a be­lépőjét kérte. A kapunál szolgálatot tel­jesítő rendészeti dolgozó nem köteles eltűrni senkitől, hogy munkájában gátolják s mel­lé még sértegessék is. A hangos szóváltásnak vé­­gülis a rendészet egyik elő­adója vetett véget. Szigorúan rendre utasította a fiatal­­asszonyt. Van ennek a jele­netnek egy tanulsága. Neve­zetesen az, hogy a portás­­szolgálatban hivatalos sze­mély,, aki ha kötelesség­­szerűen intézkedik, feladatá­nak tesz eleget. Ezt pedig mindenkinek tudomásul kell vennie. (m­b­) SZEGEDI LÁSZLÓ­Huszonöt éve történt Vili. Elszabadult a pokol Hihetetlen gyorsasággal követték egymást az események. Egyre kevesebben hittek már a német győzelemben. A Hitler által meghirdetett „villámháború” csődöt mondott. Egész éjjel vonultak a szétvert német hadosztályod marad­ , ványai Gépkocsik, tankok, motorkerékpáros osztagok haj­tottak át Zemplén főútvonalán, Szerencsen keresztül. Oly­kor géppisztolysorozat, aknarobbanás hallatszott a távolból. Reggel se szűnt a gép, s az emberáradat. Nem énekeltek már győzelmi indulókat a teherautókon összezsúfolt, komor tekintetű német katonák. Még mindig „rugalmas elszaka­dásról” fecsegtek a „nemzetmentő­’ Szálasi „rendcsinálói , akik igaz magyaroknak nevezve magukat,­ a titkos fegyver­ben bizakodva nagyobb németek voltak a németeknél. A Debrecennél elszenvedett csúfos német vereség még jobban felbőszítette a nyilasokat, akik a német parancsnok­ság szárnya alatt ütöttek tanyát, s még ekkor is készségesen hajtottak végre minden esztelen parancsot. Átkutatták a hi­vatalokat, kiforgatták a szekrényeket. Az utolsó hivatalnok, Hollós se jelent már meg másnap az irodában, miután előző este két barátjával, Koronával és Szigetivel igazolványt adott a menekülő munkaszolgálatos órásmesternek, aki Szigeti segítségével egy szalmatetős pa­raszt’­zé­pén h­í­vta meg magát­ éjszakára. -----31-----­ A civilek se merészkedtek ki a főutcára. Előfordult, hogy „besoroltak” valakit a keresztülhaladó „zsákcipős” menetbe. Mert még mindig jöttek ilyen „csapatok” is. Az üzleteket is „végiglátogatták” a „bátrabb” emberek. Bár nem sok áru maradt számukra. A német és nyilas „leltározók” csak se­­lejtet hagytak a fellépett vasredőnyök mögött. Ismét megjelentek a tábori csendőrök. Utoljára még átfé­sülték az utcákat, pincéket. Szökött katonákat, fiatalokat, meg partizánokat kerestek. Simon, a kalapos úgy értesült, hogy a román csapatok majd déli irányból támadnak, az oroszok pedig, a tiszai át­kelés után Miskolc felől nyomulnak előre, így körül kerítik a Szerencs térségében maradt németeket. Simi még ek­kor is bátran politizált. Persze csak a barátai, megbízható ismerősei előtt beszélt Marx és Lenin forradalmi ideológiájáról. Milyen furcsán hangzott akkor ez: marxista ideológia. Simi beszélt, vitatkozott, közben dolgozott, javí­totta a megkopott kalapokat. Őt nem vitték el, valamilyen betegség miatt. Hollós, Körömi és Szigeti ezen a zűrzavaros napon is itt találkozott a Simon műhelyében. A kalapos akkor Kant szubjektív idealizmusáról, Hegel abszolút eszméjéről, és Herakleitosz ösztönös, naív materializmusáról és dialektiká­járól beszélt. — Semmi sem örök, csak a változás — magyarázta a „tu­dós” kalapos, s egy érdekes példát idézett Herakleitosztól: „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, másodszor már más víz ömlik ránk. Panta rhei­d minden folyik. A vi­­­­lágon semmi sínek abszolút nyugalom állapotában. Evolúció és revolúció... Marx aztán tökéletesen tisztázta valamennyi filozófiai gondolat értékét. Azt mondotta: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, de a feladat az, hogy megváltoztassuk.” S most megváltozik ... Héraidéi toszt azért szeretem, mert ő még csak a primitív tudományokra támaszkodhatott, mégis felismerte, amit Marx bebizonyított. -----32-----­ Igen, igen... — folytatta „előadását’'’ —, semmi Stan ötök. Ok és okozat egységet alkot, ok nélkül nincs okozat. Post hoc, ergo propter hoe. Utána, tehát annak következtében. Kauzális nexus. „ Aki nem e szerint következtet, logikai hibát követ el — Csak ezek a német fasiszták nem képesek ezt felis­merni — folytatta, de a munkát egy pillanatra se hagyta abba. — Most aztán rájuk cáfol a történelem. Elbuknak! Miért? Az ok ez esetben az elérhetetlen cél, a világuralomra való törekvés, a népek leigázása. Ez nem sikerülhetett. A vereség, a bukás az okozat, az ok okozata... Értitek? — kérdezte hallgatóságát, de választ nem várva folytatta: — Furcsa, de így van: az­­ ok nem bontakozhatott ki, nem talált célba, mégis okozat lett belőle: a vereség. Az „erős” német „birodalom” menthetetlenül megsemmisül. Pedig milyen biztosak voltak a győzelemben. A germán — mondta Hitler — az egyedül tökéletes faj! A mindenek fölött álló ember Az Übermensch! Most megtanulják, mire képes a lebecsült és lenézett, szerintük elmaradott szláv nép,­ amely elindult kelet felől... Berlin falai megremegnek .. Beszélt, beszélt, miközben szüntelenül forgatta a formára kifeszített kalapot. — Sebaj, fiúk! — mondta mosolyogva. — Egy a lényeg, véssétek a fejetekbe. Az új legyőzi a régit, látszólag bár­milyen erős is a régi. Mert az új, a kibontakozó, végül is erősebb lesz. S érdekes: az új a réginek a méhében alakul ki, s kezd önálló életet. A régi „tudja” ezt, de semmit sem tehet ellene! Így van ez a természetben és a társadalomban is. A dialektika törvénye érvényesül. Ez a marxi dialektikus materializmus egyik lényeges tétele. — Ha nem unalmas, folytatom — mondta, s megint csak nem várt a válasszal, így beszélt: — Az oroszok új eszmét hoznak. Igaz, nem is új, csak most indul el igazán világba- BORSODI VEGYÉSZ 1970. MÁRCIUS 39. A Szocialista munka vállalata” címért AZ ÉSZAKMAGYAROR­SZÁGI VEGYI MŰVEK célul tűzte ki, hogy a szocialista munkaversenyt az új irányí­tási rendszer kibontakoztatá­sának, a reform hosszú távú megvalósításának eszközévé teszi. Ez a cél a lelkes üze­mi kollektívák, szocialista brigádok tenni akarását, a közös ügyért érzett felelőssé­get fejezi ki. A vállalat ide­vonatkozó irányelvei a kol­lektívák kezdeményezésén, szorgalmas munkáján ke­­­­resztül valósulhatnak meg. A „B­ÉG” üzem a kezde­ményezők közé tartozik. Kol­lektívája már az elmúlt év januárjában felhívással for­dult a többi üzem felé, mely felhívás záró gondolata így fogalmazódott meg: — Tegyük mozgalmunkat alkalmasabbá arra, hogy az eddiginél jobban vehesse ki részét a szocialista társada­lom felépítése során adódó feladatokból. A „B­ÉG” üzem dolgozói felhívásukban ko­moly felelősséget és reális kockázatot vállaltak, s ezért jogosan számítanak a válla­lat dolgozóinak támogatásá­ra. Ezek után — mint azt ko­rábban az AOS üzem eseté­ben is tettük — vizsgáljuk meg, milyen „élő” erőforrá­sok állnak az üzem rendel­kezésére, milyen utat jelöl­nek ki céljaik eléréséhez, mit vár dolgozóitól vállalásai megvalósítása érdekében? Az üzemnek kilenc, szocia­lista címet többször elnyert brigádja van, amelyekben a dolgozók többsége tevékeny­kedik. A brigádok közül — eddigi munkájuk elismerésé­ül — kettő ezüstérmet, egy pedig oklevelet kapott. A szo­cialista brigádokban 62 törzs­­gárdatag van, közülük 22 több mint tizenöt éve a vál­lalat dolgozója. Ugyanitt kell megemlíteni azt is, hogy az üzemi létszám 16 százaléka kicserélődött, tehát ezen a téren van még tennivaló. A brigádtagok összesen 82 vál­lalati, három miniszteri és egy kormánykitüntetést bir­tokolnak. A brigádtagok, 8 százaléka középiskolai, 55 százaléka általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ez önmagában is meghatározza ez irányú feladataikat. VALAMENNYI BRIGÁD vállalkozott arra, hogy javít­ják a termelés ütemességét, biztosítják a vállalat ide vo­natkozó felajánlásainak tel­jesítését. Három brigád a de­­koritlemezre vonatkozó piaci igények fokozottabb kielégí­tésére, a programban meg­határozottnál 15 ezer négy­zetméterrel több lemez le­gyártására tett felajánlást, míg a laboratóriumban dol­gozó brigádtagok pontosabb elemzésekkel, vizsgálatokkal akarják biztosítani az előírt minőségi paramétereket. Több kollektíva az önerőből megvalósítandó fejlesztést, ésszerűsítések, újítások ki­dolgozását, szárítási veszte­ségek csökkentését, fajlagos alapanyag megtakarítást — egyszóval a gazdaságosság fokozását jelölte meg fő fel­adatának. Ehhez kapcsolódik az üzem műszaki vezetőiből alakult brigád felajánlása, amelyben rögzítik, hogy a fel­adatokat létszámemelés nél­kül, a munkakörülmények javításával, jó munkaszerve­zéssel oldják meg. Ez a bri­gád határozta el azt is, hogy a karbantartókkal kötendő szocialista szerződés révén az üzem termelőképességét, an­nak fokozását folyamatosan biztosítják. Nem könnyű, de reális feladatuk az is, hogy a biztonságos és eredményes munkához szükséges nyitr üzemi légkör kialakításával csökkenteni akarják a fluk­tuációt, a munkavédelmi őr­hálózat fejlesztésével pedig a balesetek és az azokból származó termelés-kiesések idejét. Az üzem szocialista brigádjai részt vesznek a vér­adásban, s mintegy 1000 óra társadalmi munkát vállalva, bizonyítják kollektivista szemléletük erősödését. A szocialista brigádok — itt csak kivonatosan ismer­tetett — vállalásait összegez­ve a „B­ÉG” üzem január­ban „letette az asztalra” be­nevezését az élüzem cím el­nyerésére indított versenybe. Vállalásaik korszerűek, a vállalati célkitűzések megva­lósítását segítik. A „B­ÉG” üzelmek érdeme az, hogy a vállalat határidőre elkészít­hette benevezését a „Szocia­lista munka vállalata” cím elnyerésére. . MÉLTÁN VÁRJÁK tehát az üzem dolgozói, hogy a vállalatvezetés, az elvi osztá­lyok, főosztályok segítsék őket vállalásaik teljesítésé­ben, mert az mintegy négy­millió forint többetered­­­ményt biztosíthat nemcsak a 1,B„’ÉG” üzem, de a vállalat egész kollektívája részére. KRÁMER LÁSZLÓ vállalati verseny feléli­. Emlékezetes taggyűlés évfordulójáról emlékeztek meg. A Martos Flóra alapszer­vezet vezetősége az évfordu­lóhoz méltó programmal ké­szült az ünnepi taggyűlésre. A megemlékezésen szó esett a Tanácsköztársaság esemé­nyeiről. A 133 napos fennállás dicső napjairól. A vállalat egyik idős dolgozója, Szőke János bácsi, mint az akkori idők szemtanúja, szóban mondta el személyes élmé­nyeit, a kommunista mozga­lomban eltöltött 44 év törté­netét, gazdag tapasztalatait. Az idős veteránt — aki sza­badságát megszakítva, Tisza­­eszlárról utazott Sajóbábony­­ba, hogy eleget tegyen az alapszervezet kérésének — a fiatalok ajándékkal köszön­tötték Rozslozsnik Mária alapszervezeti titkár ezután az ifjúsági mozgalomban 10 éve tevékenykedő fiataloknak nyújtott át az eddigi munká­jukért elismerő oklevelet, majd az alapszervezet tagjá­val, Mezey István amatőr képzőművésszel, eddigi pá­lyafutásáról, munkáiról, mű­vészi céljairól beszélgettek a fiatalok. Az alapszervezet tagjai ezt követően a lakóte­lepi ifjúsági klubban rende­zett „Hazám, hazám” című irodalmi esten, vettek részt, ahol a műsorban szereplő Dobos Ildikó és Gyerváry János színművészekkel talál­koztak. A Martos Flóra alapszer­­­vezet taggyűlése válto­zatos, színes, élményt nyújtó programjával sokáig emléke­zetes marad a fiatalok szá­mára. (sz.) A­z Északmagyarországi Vegyi Művek KISZ- alapszervezetei az elmúlt na­pokban ünnepi taggyűléseket tartottak, melyeken a Tanács­köztársaság kikiáltásának 51. Vegyipari óriás Rimjainszk­ után, a legendás Perekop közelében épül egy ti­­tán-dioxid vegyiüzem. Jelenleg a kénsavüzem berendezéseinek beszabályozása folyik, leterhelik a kompresszorokat, kataszálluta­­kat, előkészítik a kemencéket A termelés felfutása után itt évente több százezer tonna kén­savat gyártanak majd. Illatszer — olajból Virágillat­ — Olajból? Nehéz el­hinni, mégis így van. Az Azer­bajdzsán Tudományos Akadé­mia olajvegyészeti laboratóriu­mában Szoltan Mehtyijev aka­démikus vezetésével nemrég si­került olajból szintetizálni az ibolya és a jázmin illatát. Je­gyezzük meg, hogy a Jázminnak „arany-árfolyama” van a világ­piacon. Egy kg Jázmin­ vaj 20 ezer rubelbe kerül. Ez az első eset a világon, hogy olcsó nyers­anyagból sikerült szintetikus jáz­mint nyerni.

Next