Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-26 / 13. szám
2 ARCOK A GYÁRBÓL Ha egyszerűen fogalmaznánk, azt lehetne mondani: Pintye Mihály III. éves esztergályos tanuló, egy a 110 fiatal közül, akiket az Északmagyarországi Vegyi Művek februárban állományba vett. Ez azonban nagyon is egyszerű. Valóban egy, de azok közül, akik látványos fogadtatások, külsőségek nélkül olvadnak be egy-egy üzem életébe. Már most részt kérnek a feladatokból, együtt örülnek a közösen elért sikereknek s észrevétlenül gyakorlott szakemberekké, teljes értékű munkásokká válnak, s úgy is kell tekinteni őket, mint a munkatársakat. Meglátni bennük nemcsak a munkaerőt, de a szakember is, mert pár hónap múlva már „papíron”, is azok lesznek. Az eléjük állított mérce is magasabbra kerül. Ahhoz, hogy elérhessék, ma még egyengetni kell útjukat. Segíteni őket a beilleszkedésben, szakmájuk jó elsajátításában. Úgy, mint azt Pintye Mihállyal az M-üzem forgácsoló műhelyében teszik. (Fotó: Krucsay Ferenc) Forgácsok Vér és élet A BVK-ban nagyszerű hagyományai vannak a véradásnak. A véradók a múlt esztendőben 124 liter vért adtak. Mindaddig, amíg az új kórházat át nem adták rendeltetésének, ez a szintű véradás megfelelt a követelményeknek. Miután a kórházban lényegesen megnőtt a lehetőség a betegek ápolására, érthető, hogy a véradók iránti igény is fokozottabb méretű, s ahhoz, hogy a kórház igényét maradéktalanul ki lehessen elégíteni, arra is szükség van, hogy minél többen lépjenek be az önkéntes véradók sorába. Remélhetőleg rövidesen arról adhatunk hírt, hogy a BVK véradóinak száma megsokszorosodott. Teljes műszaki eltört lábbal A BVK-ban az ATA-üzemben dolgozik Czimmer Istvánná, aki nemrégiben azzal a szándékkal indult útnak, hogy gyorsan elintézi a hivatalos formaságokat a MEO-hoz való átlépése ügyében. Útközben azonban olyan szerencsétlenül lépett, hogy alig bírt a lábára állni. Amikor visszatért a munkahelyére fájdalmasan panaszkodott. Később derült ki — amit műszak idején még ő sem tudott — hogy el van törve a lába. Az orvos — természetesen — betegállományba vette. Remélhetőleg, az illetékes fórumok megtalálják a módját annak, hogy a jelenleg betegállományban levő aszszony — aki egy teljes műszakot dolgozott le törött lábbal — mégiscsak célhoz ér és elfoglalhatja a számára korábban biztosított új munkahelyet. Botrány a főportán Az elmúlt héten pénteken reggel hangos szóváltásra lettek figyelmesek a BVK 1. telepén mindazok, akik a gyárba igyekeztek, vagy onnan távozóban voltak. Egy fiatalasszony anélkül, hogy belépőjét felmutatta volna, se szó, se beszéd elsietett a portás előtt, aki — érthetően és jogosan — utána ment és útját állta. Felszólításra sem vette elő a gyári belépőt, pedig nem műszakba jött, hanem a nyereség részesedésének az átvételére. A szabály az, hogyha valaki nem műszakba jön, hanem csak valamilyen ügy elintézése végett, akkor a belépőjét köteles leadni a kapunál, amit távozáskor viszszakap. Ezt az egyszerű és egyértelmű utasítást nem akarta megérteni a fiatalasszony. Hangos szóval tiltakozott amiatt, mert a portásnő az útjátállta és a belépőjét kérte. A kapunál szolgálatot teljesítő rendészeti dolgozó nem köteles eltűrni senkitől, hogy munkájában gátolják s mellé még sértegessék is. A hangos szóváltásnak végülis a rendészet egyik előadója vetett véget. Szigorúan rendre utasította a fiatalasszonyt. Van ennek a jelenetnek egy tanulsága. Nevezetesen az, hogy a portásszolgálatban hivatalos személy,, aki ha kötelességszerűen intézkedik, feladatának tesz eleget. Ezt pedig mindenkinek tudomásul kell vennie. (mb) SZEGEDI LÁSZLÓHuszonöt éve történt Vili. Elszabadult a pokol Hihetetlen gyorsasággal követték egymást az események. Egyre kevesebben hittek már a német győzelemben. A Hitler által meghirdetett „villámháború” csődöt mondott. Egész éjjel vonultak a szétvert német hadosztályod marad , ványai Gépkocsik, tankok, motorkerékpáros osztagok hajtottak át Zemplén főútvonalán, Szerencsen keresztül. Olykor géppisztolysorozat, aknarobbanás hallatszott a távolból. Reggel se szűnt a gép, s az emberáradat. Nem énekeltek már győzelmi indulókat a teherautókon összezsúfolt, komor tekintetű német katonák. Még mindig „rugalmas elszakadásról” fecsegtek a „nemzetmentő’ Szálasi „rendcsinálói , akik igaz magyaroknak nevezve magukat, a titkos fegyverben bizakodva nagyobb németek voltak a németeknél. A Debrecennél elszenvedett csúfos német vereség még jobban felbőszítette a nyilasokat, akik a német parancsnokság szárnya alatt ütöttek tanyát, s még ekkor is készségesen hajtottak végre minden esztelen parancsot. Átkutatták a hivatalokat, kiforgatták a szekrényeket. Az utolsó hivatalnok, Hollós se jelent már meg másnap az irodában, miután előző este két barátjával, Koronával és Szigetivel igazolványt adott a menekülő munkaszolgálatos órásmesternek, aki Szigeti segítségével egy szalmatetős paraszt’zépén hívta meg magát éjszakára. -----31----- A civilek se merészkedtek ki a főutcára. Előfordult, hogy „besoroltak” valakit a keresztülhaladó „zsákcipős” menetbe. Mert még mindig jöttek ilyen „csapatok” is. Az üzleteket is „végiglátogatták” a „bátrabb” emberek. Bár nem sok áru maradt számukra. A német és nyilas „leltározók” csak selejtet hagytak a fellépett vasredőnyök mögött. Ismét megjelentek a tábori csendőrök. Utoljára még átfésülték az utcákat, pincéket. Szökött katonákat, fiatalokat, meg partizánokat kerestek. Simon, a kalapos úgy értesült, hogy a román csapatok majd déli irányból támadnak, az oroszok pedig, a tiszai átkelés után Miskolc felől nyomulnak előre, így körül kerítik a Szerencs térségében maradt németeket. Simi még ekkor is bátran politizált. Persze csak a barátai, megbízható ismerősei előtt beszélt Marx és Lenin forradalmi ideológiájáról. Milyen furcsán hangzott akkor ez: marxista ideológia. Simi beszélt, vitatkozott, közben dolgozott, javította a megkopott kalapokat. Őt nem vitték el, valamilyen betegség miatt. Hollós, Körömi és Szigeti ezen a zűrzavaros napon is itt találkozott a Simon műhelyében. A kalapos akkor Kant szubjektív idealizmusáról, Hegel abszolút eszméjéről, és Herakleitosz ösztönös, naív materializmusáról és dialektikájáról beszélt. — Semmi sem örök, csak a változás — magyarázta a „tudós” kalapos, s egy érdekes példát idézett Herakleitosztól: „Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, másodszor már más víz ömlik ránk. Panta rheid minden folyik. A világon semmi sínek abszolút nyugalom állapotában. Evolúció és revolúció... Marx aztán tökéletesen tisztázta valamennyi filozófiai gondolat értékét. Azt mondotta: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, de a feladat az, hogy megváltoztassuk.” S most megváltozik ... Héraidéi toszt azért szeretem, mert ő még csak a primitív tudományokra támaszkodhatott, mégis felismerte, amit Marx bebizonyított. -----32----- Igen, igen... — folytatta „előadását’'’ —, semmi Stan ötök. Ok és okozat egységet alkot, ok nélkül nincs okozat. Post hoc, ergo propter hoe. Utána, tehát annak következtében. Kauzális nexus. „ Aki nem e szerint következtet, logikai hibát követ el — Csak ezek a német fasiszták nem képesek ezt felismerni — folytatta, de a munkát egy pillanatra se hagyta abba. — Most aztán rájuk cáfol a történelem. Elbuknak! Miért? Az ok ez esetben az elérhetetlen cél, a világuralomra való törekvés, a népek leigázása. Ez nem sikerülhetett. A vereség, a bukás az okozat, az ok okozata... Értitek? — kérdezte hallgatóságát, de választ nem várva folytatta: — Furcsa, de így van: az ok nem bontakozhatott ki, nem talált célba, mégis okozat lett belőle: a vereség. Az „erős” német „birodalom” menthetetlenül megsemmisül. Pedig milyen biztosak voltak a győzelemben. A germán — mondta Hitler — az egyedül tökéletes faj! A mindenek fölött álló ember Az Übermensch! Most megtanulják, mire képes a lebecsült és lenézett, szerintük elmaradott szláv nép, amely elindult kelet felől... Berlin falai megremegnek .. Beszélt, beszélt, miközben szüntelenül forgatta a formára kifeszített kalapot. — Sebaj, fiúk! — mondta mosolyogva. — Egy a lényeg, véssétek a fejetekbe. Az új legyőzi a régit, látszólag bármilyen erős is a régi. Mert az új, a kibontakozó, végül is erősebb lesz. S érdekes: az új a réginek a méhében alakul ki, s kezd önálló életet. A régi „tudja” ezt, de semmit sem tehet ellene! Így van ez a természetben és a társadalomban is. A dialektika törvénye érvényesül. Ez a marxi dialektikus materializmus egyik lényeges tétele. — Ha nem unalmas, folytatom — mondta, s megint csak nem várt a válasszal, így beszélt: — Az oroszok új eszmét hoznak. Igaz, nem is új, csak most indul el igazán világba- BORSODI VEGYÉSZ 1970. MÁRCIUS 39. A Szocialista munka vállalata” címért AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI VEGYI MŰVEK célul tűzte ki, hogy a szocialista munkaversenyt az új irányítási rendszer kibontakoztatásának, a reform hosszú távú megvalósításának eszközévé teszi. Ez a cél a lelkes üzemi kollektívák, szocialista brigádok tenni akarását, a közös ügyért érzett felelősséget fejezi ki. A vállalat idevonatkozó irányelvei a kollektívák kezdeményezésén, szorgalmas munkáján keresztül valósulhatnak meg. A „BÉG” üzem a kezdeményezők közé tartozik. Kollektívája már az elmúlt év januárjában felhívással fordult a többi üzem felé, mely felhívás záró gondolata így fogalmazódott meg: — Tegyük mozgalmunkat alkalmasabbá arra, hogy az eddiginél jobban vehesse ki részét a szocialista társadalom felépítése során adódó feladatokból. A „BÉG” üzem dolgozói felhívásukban komoly felelősséget és reális kockázatot vállaltak, s ezért jogosan számítanak a vállalat dolgozóinak támogatására. Ezek után — mint azt korábban az AOS üzem esetében is tettük — vizsgáljuk meg, milyen „élő” erőforrások állnak az üzem rendelkezésére, milyen utat jelölnek ki céljaik eléréséhez, mit vár dolgozóitól vállalásai megvalósítása érdekében? Az üzemnek kilenc, szocialista címet többször elnyert brigádja van, amelyekben a dolgozók többsége tevékenykedik. A brigádok közül — eddigi munkájuk elismeréséül — kettő ezüstérmet, egy pedig oklevelet kapott. A szocialista brigádokban 62 törzsgárdatag van, közülük 22 több mint tizenöt éve a vállalat dolgozója. Ugyanitt kell megemlíteni azt is, hogy az üzemi létszám 16 százaléka kicserélődött, tehát ezen a téren van még tennivaló. A brigádtagok összesen 82 vállalati, három miniszteri és egy kormánykitüntetést birtokolnak. A brigádtagok, 8 százaléka középiskolai, 55 százaléka általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Ez önmagában is meghatározza ez irányú feladataikat. VALAMENNYI BRIGÁD vállalkozott arra, hogy javítják a termelés ütemességét, biztosítják a vállalat ide vonatkozó felajánlásainak teljesítését. Három brigád a dekoritlemezre vonatkozó piaci igények fokozottabb kielégítésére, a programban meghatározottnál 15 ezer négyzetméterrel több lemez legyártására tett felajánlást, míg a laboratóriumban dolgozó brigádtagok pontosabb elemzésekkel, vizsgálatokkal akarják biztosítani az előírt minőségi paramétereket. Több kollektíva az önerőből megvalósítandó fejlesztést, ésszerűsítések, újítások kidolgozását, szárítási veszteségek csökkentését, fajlagos alapanyag megtakarítást — egyszóval a gazdaságosság fokozását jelölte meg fő feladatának. Ehhez kapcsolódik az üzem műszaki vezetőiből alakult brigád felajánlása, amelyben rögzítik, hogy a feladatokat létszámemelés nélkül, a munkakörülmények javításával, jó munkaszervezéssel oldják meg. Ez a brigád határozta el azt is, hogy a karbantartókkal kötendő szocialista szerződés révén az üzem termelőképességét, annak fokozását folyamatosan biztosítják. Nem könnyű, de reális feladatuk az is, hogy a biztonságos és eredményes munkához szükséges nyitr üzemi légkör kialakításával csökkenteni akarják a fluktuációt, a munkavédelmi őrhálózat fejlesztésével pedig a balesetek és az azokból származó termelés-kiesések idejét. Az üzem szocialista brigádjai részt vesznek a véradásban, s mintegy 1000 óra társadalmi munkát vállalva, bizonyítják kollektivista szemléletük erősödését. A szocialista brigádok — itt csak kivonatosan ismertetett — vállalásait összegezve a „BÉG” üzem januárban „letette az asztalra” benevezését az élüzem cím elnyerésére indított versenybe. Vállalásaik korszerűek, a vállalati célkitűzések megvalósítását segítik. A „BÉG” üzelmek érdeme az, hogy a vállalat határidőre elkészíthette benevezését a „Szocialista munka vállalata” cím elnyerésére. . MÉLTÁN VÁRJÁK tehát az üzem dolgozói, hogy a vállalatvezetés, az elvi osztályok, főosztályok segítsék őket vállalásaik teljesítésében, mert az mintegy négymillió forint többeteredményt biztosíthat nemcsak a 1,B„’ÉG” üzem, de a vállalat egész kollektívája részére. KRÁMER LÁSZLÓ vállalati verseny feléli. Emlékezetes taggyűlés évfordulójáról emlékeztek meg. A Martos Flóra alapszervezet vezetősége az évfordulóhoz méltó programmal készült az ünnepi taggyűlésre. A megemlékezésen szó esett a Tanácsköztársaság eseményeiről. A 133 napos fennállás dicső napjairól. A vállalat egyik idős dolgozója, Szőke János bácsi, mint az akkori idők szemtanúja, szóban mondta el személyes élményeit, a kommunista mozgalomban eltöltött 44 év történetét, gazdag tapasztalatait. Az idős veteránt — aki szabadságát megszakítva, Tiszaeszlárról utazott Sajóbábonyba, hogy eleget tegyen az alapszervezet kérésének — a fiatalok ajándékkal köszöntötték Rozslozsnik Mária alapszervezeti titkár ezután az ifjúsági mozgalomban 10 éve tevékenykedő fiataloknak nyújtott át az eddigi munkájukért elismerő oklevelet, majd az alapszervezet tagjával, Mezey István amatőr képzőművésszel, eddigi pályafutásáról, munkáiról, művészi céljairól beszélgettek a fiatalok. Az alapszervezet tagjai ezt követően a lakótelepi ifjúsági klubban rendezett „Hazám, hazám” című irodalmi esten, vettek részt, ahol a műsorban szereplő Dobos Ildikó és Gyerváry János színművészekkel találkoztak. A Martos Flóra alapszervezet taggyűlése változatos, színes, élményt nyújtó programjával sokáig emlékezetes marad a fiatalok számára. (sz.) Az Északmagyarországi Vegyi Művek KISZ- alapszervezetei az elmúlt napokban ünnepi taggyűléseket tartottak, melyeken a Tanácsköztársaság kikiáltásának 51. Vegyipari óriás Rimjainszk után, a legendás Perekop közelében épül egy titán-dioxid vegyiüzem. Jelenleg a kénsavüzem berendezéseinek beszabályozása folyik, leterhelik a kompresszorokat, kataszállutakat, előkészítik a kemencéket A termelés felfutása után itt évente több százezer tonna kénsavat gyártanak majd. Illatszer — olajból Virágillat — Olajból? Nehéz elhinni, mégis így van. Az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia olajvegyészeti laboratóriumában Szoltan Mehtyijev akadémikus vezetésével nemrég sikerült olajból szintetizálni az ibolya és a jázmin illatát. Jegyezzük meg, hogy a Jázminnak „arany-árfolyama” van a világpiacon. Egy kg Jázmin vaj 20 ezer rubelbe kerül. Ez az első eset a világon, hogy olcsó nyersanyagból sikerült szintetikus jázmint nyerni.