Borsodi Vegyész, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 2. szám

Napirenden: Az üzemi demokrácia A demokrácia görög szó, amelynek jelentése az ide­gen szavak szótára szerint: népuralom; az a politikai rendszer, amelyben a hata­lom a népé. A polgári de­mokrácia a tőkés osztály uralma, amelyben azonban bizonyos jogok formailag a dolgozókat is megilletik. A szocialista demokrácia, az igazi demokrácia, a dolgozók hatalmának megvalósítása, jogaiknak kivívása, a ki­zsákmányoló osztályok ural­mának végleges megszünteté­se.­­ Amikor ma a demokratiz­musról, a demokráciáról be­szélünk, óhatatlanul a válla­lati, üzemi, vagy akár a mun­kahelyi demokráciára gondo­lunk, arra a közegre, amely­ben élünk, életünk egy ré­szét töltjük. A vállalati de­mokráciáról, az üzemi de­mokratizmusról meglehető­sen eltérőek a vélemények, ki-ki a maga módján értel­mezi a demokrácia fogalmát. Másképpen beszél erről a ve­zető, a tisztségviselő, és más­képpen értelmezi a beosztott­­ dolgozó. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ott, ahol a politikai és a gazdasági vezetők igyekez­nek bevonni a közös felada­tok munkálásába a dolgozó­kat, vagyis mindinkább töre­kednek a demokratizmus ki­­teljesítésére, ott igen jó a kollektív szellem, és megfe­lelő támogatást, segítséget kapnak a beosztottaktól. S ez kézzelfogható, érzékelhető eredményeket jelent a terme­lőmunkában, és anyagiakban is realizálódik. Mindannyiunk érdeke te­hát, a demokrácia kiteljese­dése. Mi a véleményük erről az üzemekben dolgozóknak? Zsúfolt, szerszámokkal, csa­varokkal, csövekkel teli rak­tár a BVK savüzemében. Itt dolgozik csaknem egy évtize­de Máté Ferenc. Mindenki úgy hívja: Feri bácsi. Elvtárs és barát. Raktáros, tehát ért­hető, hogy igen szoros kap­csolatban áll a munkatársak­kal. — Üzemi demokrácia? Az nagyon komoly dolog — mondja. — Én valahogy úgy értelmezem: legyünk őszin­ték egymáshoz. Már­mint a vezetők és a beosztott dol­gozók. Nem vagyok mai gye­rek,­ ezért hát tudom, meny­nyire fontos az őszinteség, hogy emberi hangon beszél­jen a vezető, hiszen sok mun­kahelyről, sok üzemből ép­pen emiatt menekülnek el az emberek. Az emberség sok­szor többet jelent, mint a pénz. S ez nálunk, már­mint a demokrácia, megfelelően érvényesül, azt talán bizo­nyítja az is: ide szívesen jön­nek az emberek. Nálunk rendszeresen megtartják a termelési tanácskozásokat. Az üzem vezetője őszintén szól a termelés problémáiról, és elvárja a dolgozók segítségét.. Javaslatokat, ötleteket „köve­tel”, ugyanakkor szó esik a termelés problémáin túl a személyes sérelmekről is, amelyekre közösen keresünk orvoslást. Véleményem sze­rint ott, ahol nem hallgatják meg az embereket, nem ér­vényesülhet az üzemi demok­rácia, olyan helyen csak egy­más között megy a „susmus”. Fiatal esztergályos a BVK központi javítóműhelyében. Kérte, ne írjuk ki a nevét, mert még új ember itt, és hátha nem mond „okosat”. — Sok érdekeset tapasztal­tam — mondja. — Számomra furcsa, hogy itt egy műveze­tő jogköre szinte korlátlan és a fiatalokat nem az idősebb szakmunkáséhoz hasonló mércével mérik, pedig hát igen sokan vagyunk. Korábbi munkahelyemen is sokszor „süket fülekre” talált egy­­egy javaslat, célszerű, hasz­nos ötlet. Egyszer-kétszer már hallottam munkatársaimtól: „Ne szólj szám, nem fáj fe­jem.” Ami pedig a termelési tanácskozások hangulatát il­leti, az a véleményem: nem csak az elért eredményeket kell ismertetni, hanem szólni kell a közös erőfeszítésekről is. A termelési tanácskozáso­kon passzivitást tapasztaltam. Tehát: kevesebb számot, több gyakorlati feladatot, több szót a belső problémákról, a megoldásról, a közös felada­tokról. (szarvas) BORSODI VEGYÉSZ Javult a műtrágya minősége A TISZAI VEGYIKOM­­BINÁT szakemberei kezdet­től fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak a műtrágya­tapadás csökkentésére irá­nyuló kísérleteknek. Nem múlt el olyan esztendő, hogy bizonyos előrehaladást ne értek volna el, azonban még korántsem volt megnyugta­tó az eredmény. Több jelzés érkezett a vállalathoz: hosz­­szú ideig tartó raktározás esetén a magas nitrogéntar­talmú műtrágya összetapad, s ez sok problémát okoz a felhasználóknak. Az igazgatóság döntése ér­telmében tavaly tovább foly­tatták a megkezdett kísérle­teket. Tanulmányozták a külföldi gyárakban beveze­tett módszereket, eljáráso­kat. Ezt követően elhatároz­ták, hogy a Szovjetunióban és Bulgáriában jól bevált speciális berendezést, úgyne­vezett filmbepárlót készíte­nek és helyeznek üzembe a két szórótoronyban. A ta­pasztalatot ugyanis azt bi­zonyítják, hogy az említett eljárással nagymértékben csökkenthető a műtrágya nedvességtartalma. A terv zökkenőmentes ki­vitelezését nehezítette, hogy ezzel egyidőben kellett hoz­záfogni az épületeikben fellé­pő korrózió továbbterjedésé­nek megakadályozásához. Mindez nehéz helyzet elé ál­lította az ammon n­itrát-üzem kollektíváját. Az eredeti elképzelés sze­rint a filmbepárló beépíté­sének idejére le kellett vol­na állítani az üzemet. Ez vi­szont azzal járt volna, hogy a műtrágyagyár nem telje­síti a kongresszus tiszteleté­re tett felajánlását. A dolgozók áldozatos mun­kája meghozta az eredményt. Nem került sor leállásra, ennek ellenére mindkét fel­adatot megoldották. A siker a műtrágyagyár és elsősor­ban az ammonnitrát-üzem kollektíva áldozatos, szinte emberfeletti munkájának, továbbá a tapadáscsökkentő berendezést készítő Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a beru­házó és az üzemeltetők kö­zött kialakult jó együttmű­ködésnek köszönhető. AZ EREDMÉNY ÉRTÉ­KÉT növeli, hogy az am­­monnitrát-üzem 30 ezer 100 tonnával túlteljesítette 1970. évi termelési tervét. Ismét nincs alapanyag­ hoz szükséges alapanyagok szállításáról szó sem lehetett. Amikor megfeszített mun­kával sikerült szabaddá ten­ni a síneket, néhány üzem­ben máris kettőzött energiá­val kezdtek az I. negyedévi program teljesítéséhez. Az AOS üzem a vállalat egyik legfontosabb termelő­­egysége, a gyártás beindítása itt is nagyon sürgető volt. Az üzem feladatai a korábbi évekhez hasonlóan, most is igen nagyok: az év első há­rom hónapjában összesen 54 millió forint értékben dotolt, safidont és speciális termé­keket kell előállítani. Az üzemben elmondották: kellően felkészültek az idei terv teljesítésére, és már ezekben a napokban is jó eredményekről számolhatnak be. A januárra tervezett 8,6 millió forintos termelési ter­vet már a hónap első felé­ben közel 50 százalékra tel­jesítették. Szeretnének még ebben a hónapban a terve­zettnél nagyobb összeget el­érni, mivel a februári prog­ram a mostaninál lényegesen nagyobb feladat elé állítja majd az üzem kollektíváját. Biztosítani akarják, hogy még váratlan események el­lenére se legyen lemaradás. Bizonyos értelemben már­is váratlanul érte az AOS- üzemieket, hogy a 20 tonna safidonhoz — amelyet a múlt évben klórmetilftálimid (az intermedier üzemben készí­tik) hiánya miatt nem tud­tak legyártani — most sincs alapanyag. Emiatt, az emlí­tett termékből naponta egy tonna termelés-kimaradás van, ami sem az üzem, sem a vállalat számára nem ked­vező. A LEMARADÁST ugyanis később még nehezebb lesz megszüntetni. A TÉL MIATT, január első napjaiban az ÉMV több üzemében nem tudták meg­kezdeni a termelést. A hó úgy betemette a kisvasúti vágányokat, hogy a gyártás- Tudósítás az ÉMV I-üzeméről Két héttel ezelőtt, amikor a nagy hó után az igazi hi­deg is beköszöntött, az Észak­­magyarországi Vegyiművek egyik épületében néhány na­pig hidegek maradtak a ra­diátorok. Az irodákban dide­regtek az emberek, az I- üzemben viszont ingujjban is nagyon melege lehetett Kárpáti Ferenc üzemvezető­nek. Nem a hőség, hanem a sűrűn csengő telefon miatt. — Csináljanak valamit, mert megfagyunk — hang­zottak a már-már könyörgő reklamációk. Az 1-üzem nyáron is, ilyenkor meg különösen az egyik legfontosabb üzem a vállalatnál. Itt termelik a gőzt, minden gyártási folya­mat nélkülözhetetlen alap­anyagát. Óránként 70 tonna áramlik szét a vezetékeken, a gyár minden részébe. Fon­tosságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az: ha a gőz­termelésben csak egynapos kimaradás is lenne, a válla­latnak 3 millió forint vesz­teséget okozna. Szerencsére ilyen csak minden szökőév­ben fordul elő. Talán még akkor sem. — Jelenleg teljes terhelés­sel dolgozunk — tájékoztat Kárpáti elvtárs. — Január 5-én már a harmadik kazá­nunkat is begyújtottuk, tar­talék nincs, de reméljük, las­san csak véget érnek a hi­deg napok. A három kazán megbízha­tóan működik. Ez annak kö­szönhető, hogy karbantartóik időben, és nagyon lelkiisme­retesen felkészítették a kazá­nokat a fokozott igénybevé­telre. Kocsis István pártalap­­szervezeti titkár és az üzem vezetője egyaránt őket di­csérték.­­ Az, hogy most min­denütt van gőz, s hogy a mi hibánkból egyetlen termelő részleg sem kényszerül leál­lásra, elsősorban karbantar­tóink érdeme. Őket tessék megdicsérni — mondták. Az elismerő szó nemcsak a karbantartói munkáért illeti meg őket, hanem azért is, mert ugyanolyan szorgalom­mal veszik ki részüket az üzemvitel egyéb munkáiból is. Van ebben hóeltakarítás, alapanyag-szállítás, sőt, még más üzemeknek való segítés is. Abban a szép eredmény­ben azonban, amelyet a múlt évben elért az üzem kollek­tívája, már nemcsak a kar­bantartók, hanem valameny­­nyi dologzó munkája benne van. — 750 ezer forint megtaka­rítást értünk el — mondja az üzemvezető. — A gőz elő­állítását az országos átlagnál jóval olcsóbban végezzük. Különböző módosításokkal, szervezési intézkedések beve­zetésével értük el. Nem vé­letlen, hogy elég gyakran jönnek hozzánk tapasztalat­­cserére Nyergesújfaluból, Ti­­szavasváriból s még Cseh­szlovákiából, a kazánjainkat szerelő cégtől is. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek 1 milliárd forint termelési érték elérését tűzte célul ebben az évben. A gyártáshoz az 1-üzemiek ter­méke, a gőz nélkülözhetetlen. Ha csak rajtuk múlik, az 1 milliárd forint elérése máris biztosra vehető. (nagy) 1971. JANUÁR 14 nsn­a­r­r­E •• U­­I •* a^a. • testvérváros küldöttei Kazincbarcikán ISMERETES, hogy néhány éve testvérvárosi kapcsolat jött létre Kazincbarcika és a bulgáriai Dimitrovgrád kö­zött. A két hasonló arculatú, fiatal város üzemei, intézmé­nyei minden esztendőben ba­ráti és hivatalos delegációk cseréjét bonyolítják le. Az új esztendő első hetében a bol­gár kommunista ifjúsági moz­galom dimitrovgrádi szerve­zetének vezetői és küldöttei turistalátogatásra érkeztek hazánkba. A több napos láto­gatás során a harmincnyolc tagú delegáció megismerke­dett hazánk tájaival, városai­val, s többek között Budapest nevezetességeivel is. A Janaki Kirilov vezette küldöttség január 6-án a ké­ső délutáni órákban érkezett meg Kazincbarcikára. A di­mitrovgrádi városi Komszo­­mol első titkára elmondotta, hogy mindig nagy örömmel jönnek Kazincbarcikára. Ő maga második alkalommal jár itt, s legtöbbjüket régi barátként, ismerősként fogad­ták. A delegáció tagjai között üdvözölték a barcikaiak, töb­bek között, a dimitrovgrádi városi pártbizottság első tit­kárának feleségét és leányát, valamint Boncso Bonevet, az ottani cementipari vállalat Komszomol-szervezetének tit­kárát is. A vendégek köszöntésére — amely a városi KISZ-bizott­­ság klubtermében zajlott le — megjelent Takács Vendel, a városi­ pártbizottság titkára, Jancsurák Barnabás, a városi tanács vb-titkára, valamint a városi KISZ-bizottság és az üzemek KISZ-vezetői. A vendéglátók az első na­pon fogadást adtak a kedves vendégek tiszteletére. A láto­gatás második napján január 7-én délelőtt a Radnóti Mik­lós Művelődési Ház klubter­mében a BVK fiataljaival ba­ráti beszélgetésen elevenítet­ték fel a közös emlékeket, majd gyárlátogatáson vettek részt. Megtekintették a Borso­di Vegyikombinátról készült filmet, majd a bemutatóte­remben tájékoztatót kaptak a kombinátban gyártott termé­kekről. Janaki Kirilov elmondotta, hogy nagy érdeklődéssel hall­gatta Básti János tájékozta­tóját a vállalat KISZ-fiatal­jainak termelést segítő tevé­kenységéről. Az ifjúsági kül­döttség több üzembe és vál­lalathoz is ellátogatott, majd a délutáni órákban a Raka­­cai tó és a BVK ottani sport­telepének megtekintése sze­repelt a programban. A VENDÉGEK január 8-án búcsúztak el Kazincbarciká­tól. Filmklub alakul Kazincbarcika filmszerető, filmművészet iránt érdeklő­dő lakóinak igényét kívánta kielégíteni az Egressy Béni Művelődési Központ vezető­sége, amikor az 1971-es év­ben egy felnőtt és egy közép­iskolai filmklub indítását ha­tározta el. A tíz filmből álló sorozat — amelyre e hónapban ked­vezményes bérletet lehet vál­tani — egyes darabjainak vetítésére kéthetenként ke­rül sor. A filmek bemutatá­sát egy bevezető előadás elő­zi meg, majd a megtekintett film vitája következik. A program keretében mű­sorra kerül többek között Ei­­zensten, Patyomkin páncélos (szovjet), Laurence Olivier: V. Henrik (angol), Antonioni: Kiáltás c. filmje. A sorozat első előadását január 15-én tartják meg, amelyen előadás hangzik el: önálló művészet­­e a film­­ címmel, majd ezt követően: Egy város keresi a gyilkost c. amerikai filmet vetítik. A fiatal szocialista város kulturális életének fejlődését reprezentálja, hogy az itt élők megismerhetik a film­művészet legrangosabb alko­tásait. Mérlegen: A könyvtár egyéves munkája Leninvárosban, a Derkovits Gyula Művelődési Központ vezetősége a közelmúltban értékelte az intézmény kere­tében működő felnőtt­ könyv­tár egyéves tevékenységét. A vita során a felszólalók elis­meréssel szóltak a könyvtár eredményes munkájáról. íme néhány­ példa. A nagy politikai évfordulók tisztele­tére — mint például hazánk felszabadulásának negyed­­százados évfordulója, a Le­­nin-c­e­ntenárium és a város névadó ünnepsége alkalmá­val — nagyszabású, reprezen­tatív kiállításokat, vetélkedő­ket rendezett. Nem volt olyan ünnepi esemény, ahol a könyvtár ne hallatott volna magáról. A hagyományos le­­ninvárosi művelődési hetek programjában szintén jelen­tős helyet foglalt el a könyv, az irodalom, általában a szo­cialista kultúra értékeinek népszerűsítése, terjesztése. A művelődési központ könyvtára az elmúlt évben színvonalas irodalmi esteken — 13 esetben tartottak ilyen rendezvényt — emlékezett meg a költészet napjáról és az ünnepi könyvhétről. Két országos rendezvényre is sor került 1970-ben. Leninváros­ban tartották a KISZ jubi­leumi olvasómozgalom har­madik országos sorsolását. Ugyancsak Leninvárosban rendezték meg a politikai könyvnapok m­sv5 meg­nyitóját. Mindkettő sikerrel zárult, sok látogatót vonzó.„ Az utóbbi egy évben szá­mos nagy sikerű irodalmi rendezvény — előadóestek, író—olvasó találkozók — színhelye volt a Derkovits Gyula Művelődési Központ. Megemlíthetjük Berek Kata­lin és Nagy László estjét, to­vábbá Sánta Ferenc, Fehér Klára, Szilvási Lajos részvé­telével megtartott író—olvasó találkozókat. Igen sikeres volt a műszaki könyvhét al­kalmával megrendezett kiál­lítás, könyvismertető és mű­szaki vetélkedő is. A megyei értékelés szerint a Derkovits Gyula Művelődési Központ könyvtára — a műszaki-ter­melési munkát segítő könyv­­akcióban — a Diósgyőri Bar­tók Béla Művelődési Központ könyvtárával együtt a leg­jobb eredményt produkálta egész Borsodban. Említésre méltó, hogy az intézmény könyvállománya az elmúlt egy év alatt mint­egy 1500 kötettel gyarapodott. Ugyancsak örvendetes, hogy az olvasók száma 15 száza­lékkal, míg a kölcsönzött könyvek száma 16 százalék­kal nőtt 1969-hez képest. Ja­vultak a tárgyi feltételek is: új helyiséggel bővült a fel­nőtt­ könyvtár. Ezáltal lehető­ség nyílt a helyszínen való olvasásra, illetve tanulásra. Kiállítás nyílt Leninvárosban A Derkovits Gyula Művelődési Központ rendezésében január 11- én, hétfőn este nyílt meg Pető János grafikusművész tárlata. Ebből az alkalomból dr. Végvári Lajos művészettörténész méltat­ta Pető János munkásságát. A jelenleg Miskolcon élő mű­vész eddig minden jelentősebb hazai tárlaton részt vett. Külföl­dön, magyar grafikai bemutató­kon először Szófiában, a leg­utóbbi VIT-en jelentkezett. Majd Angliában, Nyugat-Németország­­ban, Prágában, Moszkvában, Bu­karestben, Párizsban, Olaszor­szágban és Lengyelországban sze­repelt. Több önálló kiállításon mutatkozott be a magyar közön­ségnek: 1966-ban Mezőkövesden, 196­­-ban Debrecenben, és tavaly Budapesten a Dürer-teremben. ötször kapott díjat különböző pályázatokon, kiállításokon. Há­rom évvel ezelőtt Derkovits-dí­­jat nyert.

Next