Borsodi Vegyész, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-51. szám)
1989-11-29 / 48. szám
A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM ÁRA: 1,30 FT 1989. NOVEMBER 29. Az Északmagyarországi Vegyiművekben november 23-án tartott biztonságtechnikai versengésen szép számmal mérték össze tudásukat, felkészültségüket, tájékozottságukat és fantáziájukat a versenyzők. Köszönhető ez talán annak is, hogy a szervezők — a biztonságvédelmi önálló osztály munkatársai, az üzemek munkavédelmi megbízottainak segítségével — kicsit újítottak a már évek óta megszokott formákon. Idén ugyanis nem a hagyományos járőrverseny formájában szervezték a vetélkedőt. Igyekeztek változatosabb, több színű feladatokat kiszabni a játékosoknak, az eredmény egy jó hangulatú versengés lett. Két fordulós elődöntővel kezdődött a játék, amelyen a nevezőknek két, egyenként 20 pontos tesztlapot kellett kitölteniük. E tesztlapok a munka- és tűzvédelemmel, elsősegély-nyújtással kapcsolatos kérdéseket tartalmaztak. A vállalat minden területéről összesen 34 háromtagú csapat küldte vissza a megoldott kérdőíveket. Közülük a legjobb tizenkettő került be a középdöntőbe. Az újabb fordulóban a tizenkét csapat kétféle feladatot kellett, hogy megoldjon. Először elméleti kérdésekre válaszoltak: négy tesztlapot töltöttek ki. Az első a KRESZ-szel, a második munkavédelemmel, a harmadik elsősegélynyújtással, a negyedik tűzvédelemmel összefüggő volt. Ezt követően három típusú gyakorlati feladatot oldottak meg: elsősegélynyújtás, munkavédelem, tűzvédelem szerepelt a megoldandó problémák között (például kötözés, a megfelelő védőruha kiválasztása és felvétele, a tárolóhelyiségek maketten való kialakítása.) Az a négy csapat került be a döntőbe, amely a fenti feladatokat a legsikeresebben oldotta meg , és kezdetét vette a Tudják, mit kell tenni... verseny legizgalmasabb szakasza: ki lesz a győztes? Újra csak elméleti kérdésekkel kezdődött a forduló, de tesztlap helyett most már Lehet egy kérdéssel több?-et játszottak a versenyzők, majd az előzőekhez hasonló, ám egy fokkal nehezebb, bonyolultabb gyakorlatokat kellett megoldaniuk. Az izgalmas versenyből negyedikként az üzemfenntartási főosztály csapata került ki, (jutalmuk 800 forint személyenként), harmadik a műszerautomatika (1000 forintfejenként), második az erőmű karbantartóinak csapata (1200 forint fejenként). A verseny győztese pedig a V-gyárrészleg laboratóriumának csapata lett, akik jutalomként 1500 forintot vehettek kézhez. Egyébként mind a 12. középdöntőbe került csapat vehetett át jutalmat, összesen 20 ezer forint értékben. A zsűri elnöke Dudás László, termelési vezérigazgatóhelyettes, tagjai: Vida László biztonságtechnikai főosztályvezető, Zakar Ferenc, az szb munkatársa és dr. Tóth László üzemi főorvos voltak. A szervezők elégedetten summázhatták a vetélkedő végeztével, hogy a csapatok jó része megfelelően felkészült. A nagy szóródást az eredményekben talán a kimondottan nehéz kérdések, feladatok okozták. Ám megnyugtató, hogy az eredmények azt tanúsítják: a legveszélyeztetettebb üzemek dolgozói tudják, mi a dolguk veszély esetén ... (r. z.) Tudják, mit kell... A nyertesek: a V-gyárrészleg laboratóriumának csapata Felhívás a gyermekekért KEDVES ÉDESANYÁK, ÉDESAPÁK. Napjainkban a gyermekvállalás, a gyermekek felnevelése nem könnyű feladat. Kemény, áldozatos munkát, esetenként lemondást kíván a szülőktől, hogy megteremtsék családjuk anyagi biztonságát, biztosítsák mindazon feltételeket, amelyek gyermekük egészséges fejlődéséhez, helyes neveléséhez szükségesek. A teljes családban felnövekvő gyermekek az érzelmi biztonság, a szeretet mellett részesülhetnek mindazokban a javakban és örömökben, amelyet szüleik biztosítani tudnak számukra, s amelyekben nagyon sok társuk nem osztozhat velük. Magyarországon rendkívül magas az elhagyott, a veszélyeztetett gyermekek száma, akikről az állam gondoskodik. Ez a gondoskodás azonban — a gazdasági problémák elmélyülésével — egyre nehezebbé válik. Mindig akadnak azonban segítő kezek, együttérző emberek, akik úgy érzik, hogy tehetnek, tenni akarnak valamit az állami gondozott gyermekek érdekében. Ezt a szerepet vállalatunknál eddig a szocialista brigádok látták el. Mi, fiatalok úgy érezzük, hogy a munkaverseny-mozgalom megszűnése nem akadályozhatja meg a segítségnyújtást. Ezért az Északmagyarországi Vegyiművek Demokratikus Ifjúsági Szervezete patronálási szerződést kötött a miskolci Gyermekvárossal. A szerződés lényege, hogy adományokkal segítjük a Gyermekváros lakóit, gyűjtést szervezünk számukra, gyárlátogatások, előadások szervezésével kívánjuk könnyíteni pályaválasztásukat. Az első gyűjtőakcióra 1989. december 18. között kerül sor. Nem pénzt, és nem rossz szájízzel adott könyöradományokat kérünk, hanem őszinte, jó szándékú segítséget. Kérjük a vállalat valamennyi segítő szándékú dolgozóját, hogy az otthon feleslegessé vált, még jó állapotban lévő gyermek- és kamasz ruházati cikkeket, lábbeliket, gyermekjátékokat stb., juttassák el a fenti időpontban a DISZ-bizottságra. Ezeket mi összegyűjtjük, válogatjuk, kiegészítjük, s karácsonyi ajándékként a vállalat kollektívája nevében eljuttatjuk a Gyermekváros lakóinak. Szándékunk szerint a jövőben félévenként szervezünk egyhetes gyűjtőakciókat, melyeken várjuk mindazokat az adományokat, amelyek segíthetik az állami gondozott gyermekek fejlődését, nevelését. Segítségüket a rászorultak nevében is köszönjük. ÉMV DEMOKRATIKUS IFJÚSÁGI szervezete Duplájára — 520 millió forintra — emelték a BVK Miskolci Műanyag-feldolgozó Rt.-jének tőkéjét. Termékei a jövőben a Flair és a Braas márkanév alatt jelennek meg. (Részletes tudósítás a 3. oldalon) „Kalanács alá kel Pál" Egy hónappal ezelőtt sikertelen árverés után a Szanáló Szervezet úgy döntött, hogy a Péti Nitrogénműveket november 27-én ismét kalapács alá „teszi”. Nos, e napon — amely egybeesik lapunk zárásával — a Szanáló Szervezetnél érdeklődtünk az árverés eredményéről. A kora délutáni órákban — pontosan 13 órakor—azt a választ kaptuk, hogy egyelőre még nem sikerült eladni a Péti Nitrogénműveket. A rádió Déli krónika műsorában hallottuk, hogy a felszámolási eljárás végső fázisába került a jobb időket is megélt gyár. Mint megtudtuk, az árverés második fordulójára kilenc ajánlat érkezett. Közülük négyen az egész gyárat kívánták megvenni. Ezek között ott volt a Borsodi Vegyi Kombinát is. Időközben egy pályázó visszalépett. Egy jelentkező ajánlatát pedig semmisnek tekintették, mivel nem rendelkezett a szükséges tőkével. Legutolsó hírünk szerint, azonban a Péti Nitrogénművekből magyar—svájci vegyes vállalatot hoznak létre. A hatalmas vegyiüzemet a második árverésen egymilliárd-hétszázötven millió forintért vette meg a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Sauer cég. Az új tulajdonosok terveznek ugyan létszámleépítést, de ezt a kollektívával egyeztetve, és nem egyik napról a másikra hajtják majd végre. ------------------------------------------------------- Köztudott, hogy a Sajóbábonyi Vegyiműveknek sem érdeke a dolgozói létszám növelése, pontosabban az adminisztratív munkakörben dolgozók számának a növelése, illetve azok számának a gyarapítása, akik tényleges, valóban szükséges munkát nem végeznek a vállalatnál. Az optimális létszámot azonban nem elbocsátásokkal oldják meg, hanem oly módon, hogy igyekeznek kevesebb új dolgozót felvenni, mint amenynyi nyugdíjazás, vagy más munkahelyre való távozás miatt elmegy. A tavalyi, évhez képest tulajdonképpen jelentéktelen a változás e tekintetben. Csupán egy tized százalékkal csökkent a dolgozói létszám, s ez kéttized százalékkal még mindig több, mint amennyit terveztek. Megnehezítette a terv betartását a pályakezdő fiatalok munkába állítása, valamint a szervezeti módosításokkal járó létszámigény-növekedés. Így összesen 184-en számoltak le a Vállalattól és helyükbe kettőszáztizenkilencen léptek be. A termelői létszám öttel növekedett. A termelői csúcsidőszakokban szükséges a dolgozók számának átcsoportosítása: az év első kilenc hónapjában ez összesen 102 dolgozót érintett, s közel ennyit érint majd az elkövetkező időszakban is. Siséses az fcoprisis Cselekedetükért tisztelet jár... Köszöntötték a BVK véradóit „Sokszor mondjuk, hogy elembertelenedik a világ, holott számos jel mutatja: a bajban mégis megmozdul bennünk ami az emberben emberi, s félretéve elveket, meggyőződést, segítünk, ha arra rászorultat látunk. Felemelő érzés, hogy munkatársaink százai — hallgatva a Vöröskereszt hívő szavára — önként adták, ami akkor a leggyorsabban kellett az életben maradáshoz, a műtétekhez: a vért.. E szavakkal kezdte ünnepi köszöntőjét a BVK véradóinak ünnepségén dr. Varga Péter személyzeti és szociális vezérigazgató-helyettes. A Radnóti Miklós Művelődési Házban november 17-n megrendezett — sokesztendős hagyományokra visszatekintő — találkozón az ünnepelteken kívül ott voltak a Vöröskereszt megyei, városi és helyi vezetői, megjelent dr. Benyó János, a kazincbarcikai vértranszfúziós állomás vezetője, valamint dr. Tóth Erzsébet, üzemi főorvos. A véradókról szólt, de visszatekintett a mozgalom múltjára, s mai helyzetét is elemezte az ünnepi szónok. Mint mondotta: mára már 700 ezer önkéntes véradót tartanak, nyilván hazánkban, s közülük 1200-an e nagy múltú vegyipari vállalat dolgozói. (Megjegyzem: az országos adatokhoz viszonyítva becsülettel kiveszik részüket e humánus cselekedetekből a helybéliek.) Figyelemre méltó az a gondolatsor is, melyet így fogalmazott meg a vezérigazgató-helyettes: — Noha a vállalatunknak, s minden dolgozójának a legfontosabb feladata, hogy jó gazdasági eredményeket érjünk el, biztosítva ezáltal a jobb megélhetést — mégis, öröm számunkra, hogy kollektívánk egy bizonyos része aktív részese a véradómozgalomnak is. Öröm ez, mert hiszen elgépiesedne a gondolkodásunk, életünk, ha a jobb megélhetésen mindig csak az anyagiakat értenénk. Szó volt a továbbiakban arról, hogy a BVK — ismerve társadalmi fontosságát — mindig is támogatja erkölcsileg és anyagilag egyaránt a mozgalmat. Négy esztendővel ezelőtt a vállalati Vöröskereszt az egyik kezdeményezője volt a megyei vértranszfúziós állomás társadalmi összefogással történő megépítésének. A különböző akciók és rendezvények bevételéből többszázezer forintot fizetett be a vállalat a létesítmény építésének számlájára. Végezetül még egyszer köszönetet mondott dr. Varga Péter a véradóknak és a mozgalom szervezőinek, aktivistáinak azért a szép eredményért, mely szerint az idén eddig már több, mint 350 liter vért adtak a gyógyításhoz. Az ünnepség további részében kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Összesen 111 dolgozó vehette át (illetve kapja meg a városi ünnepségen) az elismerést. Mind a 111 nevet nehezen tudnánk felsorolni, de említsük meg, hogy 75 alkalommal adott vért, s kapott kitüntetést Szemán Sándor. Az ötvenszeres véradók: Csorba Miklós, Farkas Róbert, Imri János, Nagy Béla, Orosz Péter, Tóth Gyula és Szlammer Ferencné. A többiek 40, 30, 20, 15, illetve 10 alkalommal történt véradásukért kaptak kitüntetést, illetve jutalmat, s ajándéktárgyakat. A kitüntetéseket Harcos Attiláné, a megyei Vöröskereszt képviselője, Újháziné Tóbi Ilona, a szervezet városi, valamint Homonnai Zoltánné, a BVK Vöröskereszt titkára adta át. Köszönet illeti az ünnepségen fellépő citeraegyüttes tagjainak produkcióját. Az Egressy Béni Művelődési Központ amatőr együttese az előadásában elhangzott népdalokkal igyekezett kedves és derűs perceket szerezni a munkából érkező véradóknak ... — gyárfás — Fotó: Ökrös István Tanácsülés November 28-án, kedden délután ülésezett a sajóbábonyi nagyközségi tanács. Az ülésen a következő napirendi pontok szerepeltek: — A vb. jelentése a tanács lejárt határidejű határozatainak a végrehajtásáról, a vb. munkájáról, a bejelentésekre tett intézkedésekről. — Az általános iskola testnevelésének és sporttevékenységének helyzete. — A tanács 1990. évi munkatervének megtárgyalása, a vb. és a bizottságok munkatervének tudomásul vétele. — Személyi kérdések — vb-titkár kinevezése. A napirendi pontok megtárgyalása után került sor az indítványok és bejelentések megtételére.