Borsszem Jankó, 1868 (1. évfolyam, 26-52. szám)

1868-06-28 / 26. szám

316 Nyáry Pál jun. 16-ki hosszú beszédének a só és dohánymonopóliumról rövid értelme. Tisztelt ház ! A magyar törvényhozás indirect adókat „megszavazni“ most van legelőször hivatva, és így nem is tud sokat az indirect adók direct elméletéről. Kautz úr praelectióira pedig a tisztelt képviselők nem j­árnak. Ezért nem tartom helyénkívülinek a professor helyét pótolni. Tehetném ezt mint privát docens az egyetemnél, avagy hir­dethetnék felolvasást, mint Bogumil Golcz, vagy Dumas Sándor, de akkor tudom, nem jönne el senki. (Igaz!) Itt azonban kénytelenek az urak meghallgatni. (Sajnos! hangzik a jobb oldalról. Patay és báró Miske karon fogva menek ki.­­ „Már e részben egy párthoz tartozunk“, mondja Pista bácsi.) Nem kell azt hírni, hogy mint táblabíró nem értek a legmodernebb tudo­mányhoz, a nemzetgazdászathoz, financiához, adórendszerek­­­­hez. Direct adó például az, ha bortermésemet magam iszom meg, mert akkor magamnak adózom. (Helyeslés a balon.) In­­­­direct adó pedig az, midőn más issza meg az én boromat, mert ennek én adom meg az árát, s noha más issza, még­is én i­zom meg a levét. (Senki sem nevet az életen.) Indirect adókat eddig Magyarország nem ismert, és én megvallom, nagy részben ennek tulajdonítom, hogy népessége 1848 előtt még­­ mélyebbre nem sülyedt. Az igaz, hogy posztót, vásznat, gya­pot- és selyem­szöveteket, minden gyártmányt iszonyú drágán kellett vásárolnunk, mert Magyarország határai vámvonallal voltak elzárva, hanem e vám nem volt törvényes; ezen­­ indirect adó tehát nem létezettnek tekinthető. És Anglia például a legújabb időkig bevételei nagyobb részét indirect adókból, vámokból szedte, azért oly fejletlen és szegény — Magyarországhoz hasonlítva. Az indirect adókat az absolut idegen kormány hozta be. Mert hát nagy mester az a német, mindent kifundál. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Már most, mi­dőn ügyeinket magunk rendezzük, az a kérdés: megtartsuk-e az indirect adókat ? Avagy eltöröljük-e a direct adókat is, tekintettel a közelgő képviselő-választásokra ? A legjobb rendszer uraim, kiadásainkat lehetőleg korlátozni, mert száz krajczár uraim egy forint; jövedelmeinket emelni, mert ez nem kellemetlen, és indirect adóztatás útján igyekezni megtakarításokat tenni, hogy annál több direct adót fizethes­sünk. (A képviselők egy részét elnyomta a buzgóság, mint a szónok hiszi, csak a nagy melegtől.) Íme uraim, ez a finánc-tudomány veleje. Egyébiránt már Goethe mondá, hogy számok nem kormányozzák ugyan a népeket, de mutatják, miképen kormányoztatnak. Báró Louis pedig azt mondá „csináljatok nekem jó politikát s én csinálok nektek jó financziát“. Malthus pedig azt mondta: „Hogyha egy országban nagyon sok az ember, a természet tör­vénye szerint sokaknak kell koplalniok.“ Archimedes fölfedezte hogy kétszer kettő négy. Careyban pedig olvastam, hogy azon ország gazdagabb, a­hol hitel, vasút, sok pénz van, mint az, a­hol nincs. Ez mély igazság, mint minden a­mit mondok. Liebig pedig, a híres vegytanár, kinek talán nevét már hallották uraim, kimutatta, hogy a sótlan étel egészség­telen. Só uraim a magyarnak életszüksége, só nélkül se sza­lonnát, se halászlét nem lehet enni , és sós ételre ízlik a magyar bor! Nemzetiségi szempontból pedig ne feledjük, hogy a tótok szeretik a tésztás ételt, azt pedig Hufeland szerint vagy sózni kell vagy czukrozni. Czukor nálunk nem terem, tehát legyen legalább a só olcsó ! Ez fogja a tótokat a magyar hazához kötni. — Én ezt csak azért említem, mert úgy látom, hogy a nemzetiségi kérdést csak én tudnám meg­oldani. Én a szabad kereskedelem embere vagyok, ennélfogva ingyen adnám a sót a népnek és a marhának. És így én ezen kérdést egyszerűn meg tudnám oldani, ha pénzügymi­­niszer volnék, a­mi ugyan lehetnék, ha már belügyminis­­zer nem lehetek. Ezek után pártolom a kormány előterjeszté­sét most az egyszer. (A jobb­oldal elégült képet csinál, gondolván magában „ha már untat is, legalább velünk szavaz.“) Azonban , át­térek a dohányra. (Ijedelem a jobb és bal, első és hátsó padokon.) A­mi a dohányt illeti, ez ugyan immorális adó. Én uraim soha sem szíttam egyebet, mint magyar szivart, magyar dohányt, hébe korba egy kis törököt, csibukot, alispán koromban és mint pasa a Borsszem Jankóban. Ennélfogva biztosul tudom, hogy ha a monopólium megszűnik, az egész világ magyar dohányt fog színi. De a dohánymonopólium nem csak de­moralisál, hanem az indirect adónak nem is lehet tárgya. (Mosolyogva folytaja.) A magyar ember nem lehet él a pipa nélkül. Ha megunja magát, pipára gyújt; a munka nem is esik jól neki pipa nélkül; jó izán beszélgetni csak pipaszó­val tud; hát a rosz gyereket mivel fékezzük, ha nem a pipaszárral? Ezért tehát a dohány első szükségleti tárgy, és így nem helyes azt közvetett adó alá vetni. Egyébiránt (mély megvetés mosolyával Lónyai felé fordulva) én ezt az egész dohánykérdést igen egyszerűn oldanám meg: nincs az egész házban senki, ki ne óhajtaná a dohánymonopólium meg­szüntetését. (Néhány dohánytermelő a bal és jobb oldalon lesüti a szemét, de hallgat.) Ennélfogva indítványozom, mondja ki a ház, hogy 1879. január 1-jén a dohány-monopolium meg­szüntetendő, csak még az 1869-ki termést vegye meg a kormány (Helyeslés.) Egyébiránt („Isten ugyse újra kezdi“ — kiált fel Tóth Vilmos,) ha financministerünk jó pénzügyet akar, kövesse Anglia­ és Francziaország példáját, kivált az utóbbiét, mely­nek ugyan dohánymonopóliuma is van, és tizenhat milliárd franc adóssága, évenkint pedig néhány száz millió fr. defi­citje , — a­mi bizonynyal szép s utánzásra méltó eredmény. Nagy emberek előállításában fukar a természet. Ezért vagyunk e házban is kevesen, alig nehányan, csaknem egye­dül én. (Leül. Általános éljen, és könnyebb lélekzés.) BORSSZEM JANKÓ, Junius 28. 1868.

Next