Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)

1869-03-28 / 65. szám

122 Borsszem Jankó MAKI'ZIUS 28. 1869. híresek arczképcsarnoka. —ЧЙ®»»—­­ Irányi Dániel. „Ki az? Ki beszél itt? Nem ismerjük!“ — mondja az olvasó a pest-belvárosi választókkal, kik előtt hősünk e héten blamirozta magát. Pedig könnyű reá ismerni mint egyikére a­­zoknak, kikről Schiller azon híres mondást tette, hogy „Stolz In W ich mir den — Dániel.“ Igen, Irán­yi büszke s az is lehet, mert ő a pest belvárosi „ellenzék“ vezére, a szélsőbaloldali egyház látható feje, a turini megváltó pesti hely­tartója, Újházi felléptetője s felültetője. Különben nem közönséges szélsőbali pártvezér ő; több esze van, mint Madarásznak, Pataynak és Boborynak, mert a­mint a belvárosi válasz­tásoknál látni lehetett, ismeri párthíveit s nem igen jár velük az utczán. Utczai körmenetek alkalmával vezéri helyét átadja egy czigánybandá­­nak, ha talál olyant, melynek nem derogál. Nem akarjuk eltagadni, a­mit már egy ízben elismertünk, hogy t. i. van esze. De annál roszabb reá nézve, mikor mindamellett szélső­ baloldali. B. J. Számtani feladvány. Lonkay Antal,­­ egy pápai rend vitéze és a deák­párti (?) „Magyar Állam“ szerkesztője Vidacsra sza­vazott, mert Török —­ kálomista. A kérdés tehát kö­vetkező : ha Lonkay Tóni deákpártiságából kivonatik katholicismusa — mi a maradék és vájjon hány adag politicai belátással kell e maradékot hatványozni hogy egy publicista kijöhessen ? A megfejtő — felakaszthatja magát. Almásy Pali „ Sport“-nak mondta a patai kerü­letben Kovách Laczit „springoltatni.“ Azért, mint hall­juk, a választás után a következő telegrammot kapta: Ihr edler „Sport“ ist nicht gelungen, Ladislaus Kovách nicht „gesprungen Aus dem Sporte ward ein Putsch, Und der I’uky der ist pfutsch! Távsürgöny. (Nem dróton jött, de igaz.) Buzsák, márczius 23-án. Az itteni lakosság már megvette azt a lánczot, a melylyel ki fogják mérni a dementis ur által kiosztandó földeket; azért vettek újat, mert az uraságé hamis. Szemelvények baloldali lapokból. Választás előtt. — Ős Buda, a királyok büszke városa, felfogta ve­zéri szerepét. Lelkes lakos­sága helyesli az ellenzék elveit és ennek soraiból fog képviselőt küldeni. Dicső Buda ! köny rezeg pillá­inkon, ha rád gondolunk. „Hazánk.“ — Édes testvér hazánk­, Erdély jó úton van. E tős­gyökeres magyar tarto­mányban az ellenzék a dia­dal kapui előtt áll. M.-Vá­­sárhely, Kolozsvár, Szamos- Ujvár egy szálig melletünk van. Bármikép erőlködik a kormány a szabad hegyek között a győzelmet kicsi­karni, az nem sikerül neki. Erdély Magyarhon gyön­gye, éljen e kis paradi­csom ! „Hon.“ — Tenger arája, a kor­mány rablánczán élő Fiume, mi szemünk fénye! Te is meg akarsz szabadulni a rád nehezedő önsúlytól, Yu­­kovicsot lépteted föl. Üd­vözlünk sorainkban. Olasz vér folyik ereidben, nemes, tüzes, lángoló. Büszke, va­gyok rád. Tengerre ma­gyar ! „M.­Ujság.“ —• Azt mondják a tré­­zienstadti jakheczek, hogy ők Gorovéra fognak sza­vazni. Hajsze természetes! A kandiénak csak hande­­levesz miniszter kell. „Nép Szava.“ Választás után. — Ofen, a hivatalnok­sereg fészke, a bureaukra­­tia odúja. Egy szabadabb lélekzet sem tapasztalható az ágyukkal megrakott bás­tyák között, melyek min­den életet megdermesztve nehezkednek a Karacsay­­párt kies­etlenére, a gyö­nyörű ráczvárosra. A 67-es alku emberei kivitték Eöt­vöst ! Szégyen, ki is várhat egyebet e fészektől ? „Hazánk.“ — Erdélyt nem hiába a királyhágó választja el tő­lünk, egy szabadabb eszme sem hatott e zagyvanyelvű, félromán - félszász hegyes tartomány közé. Megtörnek a sziklákon pártunk esz­méi. Független emberek egyátalján nem is találha­tók itt; hivatalt leső, éhes sereg ez az egész kis Er­dély. A Mór megtette kö­telességét, csupa baloldalit küldött. — K. Papp Mik­lós, Berzenczey stb. meg­buktak. „Hon.“ — Fiume jobboldalit vá­lasztott. Tudtuk előre. Ez elhorvátosított, erkölcsileg „még föl nem világosított“ város a kormány hű szolgá­ja. Beszegődött a roskadozó rendszer támaszául, oda való. Még nem ért meg a szabadságra. „M.-Ujság­.“ — A Terézvárosban győ­zött a bal. Izraelita hon­fitársaink érdemesek az emanczipáczióra, melylyel megajándékoztuk. Éljenek a derék mézesvallásu ma­gyar polgártársak! „Nép Szava.“

Next