Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-05-02 / 70. szám
MAjtis 2. 1869. Borsszem Jankó Német színház. 60 pesti polgár gyűlése. A HARMiNCZADiK. Disztelt bolgárdársak ! A tizenötödik. Aba Herr von Kraxelmayer, ma sagt ja pogár, nit bogár. A HARMiNCZADiK. Eh scho wissen ! Tizdelt pogárdársak ! Wöhlen mer an Brässtenten ? Mind a hatvan. Elen der Herr von Bretzelberger! Bretzeberger. Tisztelt gyilekezet! Aztat a komte, aki titulkozott magának, hogy csinálta matyar színház, a Herr von Prode többet tudta róla. Én pádor vagyok aztat mondta, hogy aztat a komité, ha megcsinálta matyar színház Pesten, akkor a német színház megpugta, mert hogy oberettet a magyar színház is, a ki vóta Indán, hanem a kit láttunk a német színháznakban, a Fräulein Stix, meg a fesche Pepi meg a többit, aztal akkor többet nem láttam, a schene Helénát is akkor többet nem láttam, legalább is nem láttam belőle annyit, mennyit mutatta a Frl. Stix, meg a Hirschkuh is nem láttam többet, meg az Eselshaut sem nem láttam többet, és semmit sem nem láttam, mert a matyar nem mutatta a schene Helent, hanem csak a ruhájáját; akkor azután nincsen többet jux , nincsen többet skandál és nincsen többet semmit sem. Azért tyittnk össze, hogy tanácskoztunk, a kirül Herr von Prode többet tudta. Brode. Tisztelt uraim! Vannak perczen — A huszonötödik. Pretzen, Herr von Prode, nit Berzen. Elnök (rendreutasítva): Er meint Perzente, Sie, verstengensten nit teis ? Brode .... perczenetek az emberi életben, melyekben az emberi szív érzelmei lelkesülten áradnak ki medrükből, mondd: szájukon. Ilyen perczenet — Elnök (a fejét csóválja.) Na, antsats Prozent, oder Berczent, berczenet z’ sag’n! so eingscheider Kopf! Brode. Ilyen perczenet a jelen perczenet is . . . Elnök (magában.) Mittein tummen börczenet! Brode .... melyben a ha teuton vér nem tagadja meg magát. Uraim! a magyar barbárok ki akarják a nyugati kultúrát képviselő német múzsát, mely oly sokáig lobogtatta Gundy aegise alatt a kék világitású fáklyáját, Pest ősi német városából űzni. És önök ezen galád barbarismus kegyetlen törekvései ellen sorakozva, megjelentek itt, hogy megvédjék kulturájuk templomát s az e templomban Gundi által annyi dús eredménynyel élesztett és táplált szent tüzet. Uraim! Már egyszer megpróbáltuk üldözött múzsánk számára menhelyet biztosítani a tervezett Orpheumban, akkor nem sikerült; most itt az alkalom, hogy újra felvegyük a régi tervet. Nem szólanak az ügyhöz, ha egy igen komoly oldala nem lenne. Nézzenek szét uraim e város utczáin. Nem-e egy háznál többnek birtokosa az a Wactmann Mór? Nézzenek szét a piaczon, van-e valakinek nálánál több hitele ? — Nézzenek szét a keresettebb körökben: vagyok-e p. o. csak én oly keresett azokban, mint ő? — Nézzenek szét akárhol, mindenütt meglelik, s önök mindenütt azt hiszik, hogy útjukban van, pedig tévednek, mert az én utamban van. Mikor megválasztották képviselőnek a Lipótvárosban, azt gondoltam, a Dunába kell ugranom. Megfeszítettem mindent, lettem jó hazafi, jobboldali, fölvilágosodott és borúra derűre szónokoltam, hogy Fáik legyen a képviselő. Hát használt ? — Az lett a vége, hogy Fáik lelépett. Futottam a baloldalhoz. Proslamáltuk Hornt, esküdöztem, hogy még jobb hazafi, még felvilágosodottabb vagyok kész lenni, csak Wahrmannt buktassuk meg. Az eredményt tudják önök. És most ez nem elég! E Wahrmann most a magyar színügy élére áll, ez a városból ki, az országba szét fogja terjeszteni népszerűségét! Ich schwöre uraim, ha ezt nem tudom megakadályozni, akkor nincs más hátra, hogy mint bevallott kontár beálljak az új német színházhoz intrikusnak. Meine Herren! A nyugati kultúra megszomorodott múzsája lekonyítja füstölgő fáklyáját, és kék szemeiből az üldöztetés vére csorog! Teutonia szeme önökre néz uraim! a „Neue freie Presse“ levelezője önökre fülel! A germán civilisáczió esdő tekintettel, szorongatott kebellel olvasgatja híveit, s számol önökre, tisztelt uraim! (Határtalan lelkesedés és éljen. Elnök felvilágosítást kér a börczentek iránt s eloszlatja az ülést. A lelkes alapítók pedig fölkerekednek s a következő pesti fidele hymnus hangoztatásával szétoszolnak : „Nix als singen und tanzen und alleweil fidöl, Nix als tanzen und singen und alleweil fidöl.“ Madarász Jósep indítványai. (Eddig ugyan zsebében hordja, hanem egy gyet — a kommassationalissal kirukkolván — következik hát a többi is.) 2) Minden adóssági per, melyet a sanyarú 12 év alatt eldöntöttek, vetessék fel újra, hitelező adja vissza az adósnak a pénzt, adós vonakodjék azt megfizetni, kezdjenek pert újból, miután az akkori bíróságokat nem koronás király nevezte ki. Mindenekelőtt azon adóssági perek, melyeket indítványozó Madarász Jósep elvesztett — kerittessenek elé s restituáltassék Madarász Jósep előbbi pénzes állapotjába. 3) Mindazon házak, melyek a sanyarú 12 évben törvénytelen hatóságok alatt felépülni vakmerősködtek, ahelyett hogy hazafi bába merülve viskókká sülyedtek volna , vontassanak le a föld színéig és tulajdonosaik köteleztessenek azokat alkotmányos malterral és a honszerelem tégláival újból felépíteni. 4) Mindazon nadrágok és kabátok, lajbik és felöltök, valamint egyéb ruhanemek, melyek koronázatlan király uralma alatt varrattak — amennyiben még jelenleg is folytatnák törvénytelen életüket—kerestessenek ki. Kikerestetvén pedig a jövő minden nadrág- és kabátnemzedéknekelrettentő példájára, hasittassanak darabokra ha foszlós kelméjök másként ez operácziót fölöslegessé nem teszi. 5) Végül mindazon kölykök és gyerköczök, csecsemők, kisdedek (már most: nagydadok), kik a sanyarú 12 év alatt törvénytelen bábák segédlete mellett e világba bekukkantani merészeltek, restituáltassanak in integrum és születtessenek meg újra törvényes bába ellenjegyzése mellett. 175