Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-05-30 / 74. szám
212 Borsszem Jankó május зо. 1869. HÍRESEK arczképcsarnoka. Várndy Gábor: Classis: faux bonhome; genus : Jókai ; species : szelid forradalmár; styl: holdkóros. Patheticus mint Jókai s azért loyalis is, mint Jókai. „A király igazat ad az ellenzéknek.“ E motto alatt regényeket ir Jókai. „A királyné igazat ad az ellenzéknek.“ E mottó alatt meg mindkettő vezérczikket ir. JS nem tudom hirtelen megmondani, hogy lesz igazabban. Ugye, ha azt állítom, Várady lojalitásának langyos czukros vizében egy szemernyi ellenzéki paprika úszkál — vagy hogy: Várady oppositiójának keserű vizébe a loyalitásnak egy mézcseppje vegyül. Nekem mindkét esetben ízetlen ital. Mióta Várady azt olvasta az angol lapokban: „ő felsége leghűségesebb ellenzéke“ — azóta ez az ambitio marja veséit. De nemcsak oly loyális Várady, mint Jókai, hanem oly ékesen is declamál, sőt még szebben. Mint ama híres színész, ki az ábéczét meghatólag tudta elszavalni, Várady is ábéczés politikáját hatalmasan eldeclamálja. De azért, hogy ő lejális, nemcsak megbocsáthatónak, de megengedhetőnek is tart egy kis — hogy is mondjam hamarjában? — egy kis csavarízást, vagy gyanúsítást. Csak jól legyen elszavalva, így ráfogja a baloldalra, hogy tavaly liberális akart lenni, de hajd az a jobboldal nem engedte, hanem mindig csak a közjogi kérdéseket bolygatta. Ezt is szépen elszavalta. Legutóbb tartott beszéde az által lett nevezetessé , hogy Andrássy felelt rá. Ha Aigner Lajos bevárja Váradynak e heti beszédét, az elegiáról írt elméletébe fölvehette volna az „elegia heraldicát“ is, melyet busán panaszolt el afölött, hogy hisz a magyar czimerben, melyet a közös hajók zászlói feltűznek, az elválasztó vörös vonal nem elég hosszú. V * ___ _ ... . . Vagyon zászló rajta Hajh, duda czimeres A kettőt választja Gyenge vonal, veres. Közös hajó úszik A tenger árjain — Vitorla röpíti A szelek szárnyain. Hajh ! és mégis halad Az ország, az hajó — Bár nem kormányozza Az oppositió. Nem jó elégia lesz ez, ámde igaz. Valljon igaz-e a következő is? Krisztus születése után és máramaros-szigeti vasút építése előtt történt. Gáborfalvy úrhoz, mint befolyásos emberhez, az egész megye községeiből jöttek kérni, hogy hát arra vezessék a vasutat. Merre ? Hát arra, ahol lakik Geréb István uram, Perjefalvának. Azután a hol lakik Tyukodi Márton uram, Csutakhegynek. Azután meg arra, a hol lakik Görbe András uram, Szitásnak. A negyediknek ide, az ötödiknek oda, a hatodiknak emide, a hetediknek meg amoda köllött — már hogy mindenkinek oda, a hol édes maga lakott. — Meglesz, édes fiaim! Meg is vitték a levelet Geréb uraméknak Perjefalvára, Tyukodi uraméknak Csutakhegyre, Görbe uraméknak Szitásra, a negyediknek ide, az ötödiknek oda, a hatodiknak emide, a hetediknek meg amoda. Szépen meg volt írva a levél, tele a legszebb biztatásokkal. Alá is irta szépen, — csak a kérvény alá nem tette oda a nevét, mert hát minek mindenhova odabiggyeszteni. Az engedély meg is jött s véletlenül épen Gáborfalva alatt fog elvinni a vasút. Jöttek aztán nagybúsan a pörjefalviak, csutakhegyiek és szitásiak. — No isten nagyságos uram, már ezt nem hittük volna — ilyen amolyan kormánya ! Gáborfalvy úr fogta a jegyzőkönyvet. — Látják kelmetek, hogy minden gyűlésben ott voltam. Minden erőmet összefoglaltam, de ha nem sikerült. Jöttek aztán nagy vígan a gáborfalviak. — No az isten éltesse a nagyságos urat, ugyancsak helyre ember, megnyerte nekünk a vasutat. Gábor úr fogta a jegyzőkönyvet. — Ide nézzenek kelmetek. Hát van-e gyűlés, a melyikbe ott ne lettem volna? Össze is foglaltam minden erőmet, de hála istennek, sikerült is. Ez meglehet „nem igaz“ — de biz az megtörtént. B. J.