Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)

1869-10-10 / 93. szám

402 Borsszem Jankó October 10. 1869. HÍRESEK AÜCZKÉPCSAMNOKA. Trefort Ágost. A pápai választás eredménye oly csodaszé­pen jött a „Nájer státer“ fióklapja a „Hons­zengedelmes táviratai után, hogy sokan mai nap­­ság sem tudják maguknak megmagyarázni, hogy hogyan, mikép esett? Elmondjuk tehát mi, hite­les tudósításaink nyomán. Az egész eredményt Horn egyik „általáno­san lelkesítő“ beszédének köszönhetjük, mely körülbelől így hangzott: „Ábrahám, Izsák és Jákob istenének gyer­mekei . Mózes unokái és dédunokái mindazon prófétáknak, kiknek nevét a civilizáczió és financziális tudomány kiverte a fejemből ! Én magam is zsidó volnék vagy mi, hanem az a Trefe Rosche az meggyalázott benneteket. Azt mondta az akadémiában, hogy nincsen a sajotok­ban becsületérzés. Fel­­tudom ugyan, hogy az orthodoxokat kivéve, mind deákpártiak vagytok , de Trefortra ellenem nem szavazhattok. Azért hagyjátok el zászlótokat, tagadjátok meg elvei­teket, hazudtoljátok meg politikai hitvallástokat, és bizonyítsátok be ezzel Trefortnak.--------­Egy hang (belevág) hogy igazat mondott! Hurráh ! hangzott az igazhivők (már t. i. a­kik nem hittek Hornnak) nagy táborában, és megalakult Horn „liberális pártja“ a református collegium grémiumából és az orthodox zsidóság­ból, és rengett a chinosz felett a tiszántúli reform, egyházkerületnek a közös ügyekre — akarom mondani — iskolákra mondott anathemája, és húzta le Istent bal lábánál a Somre-Hadath huszárja, a herendi Fischer. És in hoc signo győzött Trefort, leghatal­masabb kortese lévén Horn maga, pedig már Jókai megalkudott volt azokkal a szabad­kőmű­vesekkel, a­kikre bízni akarta a bankfiliale épí­tését. B. J.: PÁPAI BESZÉLGETÉS. (A múlt hétről.) Kortes. Uram, nagyon sokan vagyunk. Horn. Derék ! Csak biztassa barátom ! Kortes. Uram, elláthatatlan tömeg vagyunk. Jókai. Helyes ! Kortes. Tens uraim, úgy áll a dolog, hogy hát elláthatatlanok vagyunk mi­­ borral meg hússal. * * * 1- ső POLGÁR: Tudod-e, micsoda zsidó Horn? 2- ik POLGÁR. Hát zsidó. 1- sö polgár. Az ám , de pápista zsidó. 2- ik polgár. Hát Jókai tudod-e, milyen zsidó ? 1-sö polgár. Ha amaz pápista zsidó, ez meg nyilván kálomista zsidó. PÁPAI NÓTA. (A múlt hétről.) Zengnek az pápai utczák. Trombitálnak az balisták. Náje fráje Edus, piros program - Masíroz az voksok után. Kérdik tőle: mi az program ? Negyvennyolczas-e igazán ? Wie heiszt, negyvennyolczas-e igazán ? . .. Kanizsa és­­ Pozsony után. Nem is program, ha nem kajla, Nem khondidát, ha nem csalfa, Nem khondidát náj, fráj ! ki nem csalfa, Orthodoxot ki nem csalja ! ESTÁN ÉS SANYI. SANYI. No pajtás, im már Chakug.fan­it h­agys* ben- ' s Iliinket, Iliit igyunk búcsúzára.­­ ESTÁN. Dehogy megyek, eszembe sincs. SANYI. Helyes! no Iliit arra igyunk, hogy köztünk­­ maradsz. B­ORSSZEMEK. Mózes barátomhoz Horn iránt. Spinoza. Itt új — óhitű ott — lehet így is imádjt1 az Istent ? Mózes. Kérdd Loyolát. — Mózes nem felel erre neked.* * * Horn diadalútja. Megjártad Pápát, oda voltál Nagy-Kanizsára. — »Megjártad Kanizsán, oda lettél Pápa vidékén! Spinoza. ..]V­a­n habemus I* a parti.44 JÓKAI és HORN. — —

Next