Borsszem Jankó, 1869 (2. évfolyam, 53-104. szám)
1869-02-14 / 59. szám
64 Borsszem Jankó Február h. 1869. HÍRESEK arczképcsarnoka. XLIX. Henszlman Imre: Született tudós, szélsőbaloldali rohamokkal, de kevés szerencsével. Az egyetlen akadémikus, a kit demokratáink fogtak magoknak. (Schwarz Gyulát t. i. az akadémia fogta magának.) Képzelhetik olvasóink, minő szörnyű nagy tudós és mily rémítő okos ember Henszlman ott, ahol csaknem a szó szoros értelmében egyetlen a maga nemében. Vannak is vele, de nagyra, csakhogy titokban. Olvasóink azon megindító tevékenységről ismerik őt, melyet a híres magán-régiségtár ügyében kifejtett, némi nemű részben kevés Szerencsével. Neki egyáltalán nem igen kedvez a szerencse, s csak ezen múlik, hogy nem deákpárti. Hajdan gyengéje volt az aesthetika iránt, vagyis gyönge oldala az aesthetika volt, s ennek köszöni lételét egy monographia a görög tragoediákról, mely ma leszállított áron kapható, s mely, nem tekintve azt, hogy magyar nyelven van — fordítva, eléggé görögül van arra, hogy Henszlman irta legyen. Hanem ő nemcsak az elmélet embere: ő gyakorlati ember is; azért senki se csodálja, ha Szigligeti halála után (mely, kívánjuk, mentül későbben következzék be) ő fogja elnyerni az első díjat a tragoediára. Van t. i. neki egy ilyen versenydarabja, mely szintén eredeti magyarul fordittatott; e darab már évek óta megjelen a gyöpön, s fut, de nem több szerencsével, mint mennyivel gazdája rendelkezik. Ő különben régész is, hanem azt mondják, ez a darab az ő leghíresebb ódonsága, kivéve haját, mely , mint képünkből is látszik, korára nézve szintén jóval megelőzte gazdáját. Ő ezeken kívül építész, s azért olyan szörnyen épületes mindaz, ami tőle kikerül. Ő tehát : szépész, régész és építész. Csakhogy szép ész rég volt, arra pedig, hogy régész legyen, nem eleget építhetni reá. Ez az ő fátuma, mely a görög tragoediákból maradt reá. Legújabban egy „Mohácsi veszedelem“ czímű munkán dolgozik. A Cselepatakot csapra ütött baglyasi bikavér fogja képviselni. Tömöri is fog benne szerepelni, csakhogy Sterbamba János lelkes lelkésznek fogják nevezni. Szigetvárról át fog rándulni néhány vértanulatlan demokrata, Szapuló János Zsigmond nem fog elkésni a csatamezőről, de azért a hős, Henszlman Imre maga, bukni fog. De azért politikai halála után hasznát fogják venni a gazdasszonyok a mohácsi térségnek káposztás kertjeiben. Epitaphiumát ime előre megírjuk: Oh szépész, régész, építész, s bármicsodás ész, Kit a Cselébe kevert szélbali észficzamod : Nem marada a sok észből más feneked, csak a bámész, Mert a sok észnek lett bús temetője Mohács. B. J. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK. (Meztelen előadásban.) A kapuvári kerületben egy plébános leitta magát, a miért erővel kellett tőle elvenni a templom kulcsát.— Miskolczon ingadozik Mocsári, mert a csizmadia czéhmesternével tánczolván, ez kékre taposta tyúkszemeit. — A Terézvárosban alkudozások folynak egy újdonsült zsidó honpolgár komasága felett. — A szentesi baloldal jelöltjéről azt híreszteli az ellenpárt, hogy lábatlankodik. Igaz, hogy ezt a jog némi látszatával mondhatja, mert ama jelölt természetrajzi minősége tudvalevőleg olyan, hogy nincs lába, hanem csak négy keze van, de épen ezért pártja joggal állíthatja, hogy amit igér, arról kezeskedhetik is. A. Ugyan mik azok a „Galantime-czikkek“ ? B. Hát a„Hon“-nak hamis fogai. Kitöltik ugyan a száját, de nem tudnak harapni.