Borsszem Jankó, 1870 (3. évfolyam, 105-156. szám)
1870-07-10 / 132. szám
284 Körmendy Sándor. Ki ne ismerné sors urat? Fölötte tréfás öreg ur. Néha napján unja magát s művel oly hóbortos dolgokat, hogy egész pereputtyával két hétig fogja a hasát s kaczag viselt dolgain. Ilyen kaczajra fakadt, mikoron Somsich Pált megbuktatta Körmengyi Sandi ellenében. Eredeti tréfa volt. Még tán Körmengyi is bámult, nevetett a bolondos dolgon. Ha én most Körmengyiről sokat akarnék írni, akkor nekem Somsich Pálról kellene beszélnem, de miután ezúttal Somsich Pálról hallgatok, Körmengyiről nincs mit mondanom. Eddigi élte pályája csak egy dologról nevezetes. Megesett rajta, hogy született. Nem Kecskeméten vagy Szegeden, hanem Szennán. Szennában születni pedig nem mindennapi dolog. Szenna nevezetes község, kapacitások produkálásában kifogyhatatlan. Lakóinak magas elmetehetségét fenntartja ama két hírhedt esemény, mely kicsiben múlt, hogy a világra uj korszakot derített, t. i. mikor a falu bikáját a toronyra húzták, hogy onnan a falu tulajdonát tevő rétet lelegelje s midőn községi határzat folytán a borjúból kinyomták a sarját, mit a szomszéd rétjén lelegelt. Bölcs Salamon csak véletlenből nem született Szennán. Körmengyi szennai termés. Épen Somsich Pali helyébe való. Madarász minisztériumában az igazságszolgáltatás pugyillárisát neki szánták. Csak elfogadnák!... mily étlenné válnék szegény, elalkudott, elárvult hazánkból! Sors! ha kedved szottyan még egyszer bolondozni, jusson a szennai virág eszedbe. Tedd meg a lelkemet ministernek, vagy porcoládnak, ám porcofej nem telik belőle. H. J. Az országház folyosóján. Kakas Márton. Nem jó a paródia az Igazmondóra lapod utolsó számában, öcsém. Nem hazudik semmit. Borsszem Jankó. Hogyhogy? Kakas Márton. Mert mind igaz amit mond. Borsszem Jankó Julius b. 1870. A pozsonyi választás után. Horn. Julié ! Megtörtént végre hát. Vagyok már én is ablegát! A szavazatból több mint hetven Plus jutott nekem . Ezentúl már hát teljes joggal Hetvenkedhetem. Jókai. Sok fáradság s kudarcz után Oly édes a nyugalom, Csakhogy végre leráztalak Édes kedves Édusom ! Csernátoni (ellenőrjöngéssel.) Mikor a mi hívünk voltál, Kudarcz után kudarcz ért, S most — hogy tőlünk elszakadtál, Neked nyújtják a babért. Mi ez most már reánk nézve : Bukás-e vagy győzelem ? Üsse meg a neve,freie — Valamennyi Horn terem. Horn. Látsz postás, hold Geduld überwindet Sauerkraut ? , Ludwigh. Ja! a gapuszta, a mit te mosdani gaptad Bosonyban, negem már réken mekfan, de mid ir az — Auflag nügil ? BÁRÓ ÉS BANKÁR. Eötvös (beszél) „ . . . mert a magyar nem ismer localpatriotismust vagy a templom tornyához tapadt politikát — hanem hazafisága egységes, nemzeti jellemű, az egész hazára irányzott lelkesedés.“ Wahrmann (közbeszól.) Tapasztaltuk a vasutak tárgyalásakor. Sanyi. Te Están, ha az az angliai törvényszék, az a kint bent vagy mi az anyja kénbencse olyan, ahol vannak az a pap mondja, akkor az nem lesz jó. E s tán. Csaknyi vagy. Csak nem hiszesz többet annak a papnak, mint Tisza Kálmánnak ? Ki a mameluk ? Pulszky-e, ki a kormány ellenében kíván külön beligazgatást a városokra nézve, s mégis bennmarad pártjában ? — vagy Elekes, kit a Bálái Láma az országgyűlés előtt lehordott, mert meggyőződésének megfelelő határzati javaslatot nyújtott be. V. A. n. g.