Borsszem Jankó, 1870 (3. évfolyam, 105-156. szám)

1870-09-18 / 142. szám

400 Lulu. Francziaország gyermeke, a­kit kosztba adott édes szülője — hihetőleg, hogy tanuljon nyelveket. Ott van az ő ármádiája is, tönkretéve, meg­zsibbadva. Mit használ neki az ólomkatona, mikor az ellenségről nem mondhatja, hogy „Ólomlábon jár az ellen !" Szegény Lulu! „Eljátszottad gyermekjátékidat." De mit is sajnáljátok? Azt vesztette el, ami nem az övé volt, s ami több, jókor látta, hogy milyen roskatag egy dolog az, a­miért édes­atyja­­ megtett és megszegett annyi esküt. A nagy nagybátya csábító volt, a kis papa ijesztő ; ha a kettő között halad, épen a jó utat követi arra, hogy becsületes ember legyen belőle. Azt mondják, a­kik ismerik, hogy okos fiúcska; ha az nem volna, a híres saarbrückeni győzelem után nem betegedett volna meg. Bizony, nem is érdemtette volna meg azt a dicsőséget, hogy a papa kardjával együtt őt is oda tegye Vilmos lába elé. Napóleon úgy tett fiával, mint egy öreg tékozló. Azt mondta, hogy azért viszi el a harczba, hogy tanulja meg, mivel tartozik nevének, hanem­­ azt nem mutatta meg, hogy mikép kell a tarto­zást kifizetni. Adósságát ráhagyta a fiára. No meg az angol bankba letett filléreit. Na­póleon megbukott: éljenek a Napóleonok­! Ha szegény Lulu nagykorú volna, tudnék módot számára, melylyel megnyerhetné magának ismét a franczia polgárjogot. Kivenné a pápa millióit a bankból és Chasse­­pot formájában küldené be Francziaországba, úgy is, ki tudja, ha nem-e Chassepot czimen vándo­roltak azok ki Francziaországból, s hogy nem ez-e az, a mivel tartozik a nevének ? De minthogy ezt nem teheti, Lulunak csak egy pálya nyílik, melyre neve mintegy praedestinálja. Karol m­og­a románt kívánnak a trónra a románok. A „Románulu“-hoz nem illik a Karo­, hanem egyedül a — Lulu. Vivat Bonaparte lulu! 15. J. Lamentatio. Oh szentséges pápa, Az a Manó czápa, Terhetlen gyomrába, Téged hajd! benyel. Földeden már lába, — Mert e lábas czápa —, S néped az a kába, Nem kergeti el. Hol van protektorod? — Hajlott öregkorod, S még öregebb borod, Meg nem hatja őt ! Oh jaj ! szegény feje. Ne is kérdezd: jó-e ? Az a Wilhelmshöhe, Hajh! nem hagyja őt.♦ Hát Wilhelm a hegyes, Az a gőgös, hegyes, Alázattal vegyes, Hatalmas király ? — Esküszik Bismrákra, Nem juttat zöld ágra, Mert a pápaságra Maga aspirál. De bizzál óh pápa, Jónás prófétába, Ki a hal gyomrába, Nem maradt alant. Szórd el átkod szépen A választott népen, Majd hála fejében Jónás felhozand. Szerény kérdés. Hogy van az, hogy a hadnak istene van, mig a békének csak angyalai A ki erre jól megfelel, annak ördöge van. _________ STASSBURG FALAIN.­ ­A., (nézi a poroszok ostrommunkálatait.) Voici difin Св fameux programme de Г Empereur en exécution. Le couronnement. . . . J3, De l’édifice? .A.. Non, du glacis ! Borsszem Jankó SEPTEMBER 18. 1870.

Next