Borsszem Jankó, 1870 (3. évfolyam, 105-156. szám)
1870-03-06 / 114. szám
106 lib b/ftmlss* Már megpihensz. Bezárult ajakad Nem hirdet már hangtalan kínokat, S a vágy szivedben Szegett szárnyát nem emelieti már — Széttörte kalitját a rab madár Es tovalebben. Most nem siratlak. Rég ért a halál — Meghaltál a mikor megnémulál! És síri ágyad Menhely neked, hol megpihenni jó, Hol a remény, az örökös súgó Nem szítja vágyad. Nagy némajáték volt búcsúztatód — Taps nem riad, bár megdöbbentő volt. Nehéz a gyászunk. De nem! — békén zárhattuk be szemed Nem hagytad árván a színészetet — Van Madarászunk. — — Töredelmes zsoltárok. — Böjti vezeklésül. — Példabeszédek. V. Berzenzechiel. (Bigámiát tilt. — Jut a tisztaságra.) Jóllehet olyan az idegen asszonyi állatnak ajaka,mint a csepegő lépesméz, és lágyabb az olajnál az ö nyelve. Mindazonáltal annak régi kesere mint az gerjedetlen árpalé és éles mint a beretva . Az ö lábai törvényszékre járnak, és járásai koporsóra valók. Az ő életeknek utát ne kövessed, mert az ö ösvényei változók, hogy eszedbe nem veheted. Miképen gyűlöltem a tudományt, és a fenyítéket megutálta az én elmém. És nem hajtottam a mormonotheisták tanításaikhoz az én füleimet. Kevés hijja volt, hogy minden gonoszságban nem merültem az asszonyok ö, kecseknek közepette. Lesznek az én feleségeim mint a szerelmetes nyestény szarvasok és kedves vadkecskék; az ő emleik megelégitnek engerré minden időben. XLII. Tibiskiásnak különb-különb panaszoskodásai. Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, a képen kívánkozik te hozzád az én lelkem. Ó törvénycsináló hajlékbeli zsöllyeszéknek bíboros helyheztetése! Szomjúhozik az én lelkem a majoritásra, ezt mondván, vájjon mikor mehetek el, hogy bemutassam magamat a többségnek előtte ? Mikoron lészen az én diszzsingóros ruhám mirrhás, aloe és kásztás illata, mely kihozattatván az elefánttetemből csinált trónteremből, honnét mikor kijönnék, nékem mindnyájan örvendeznének! CXII. József: A híveknek boldogság iratik meg. Boldog a demokrata, ki eszében tartja, mi lévén parancsolatja a tudatások a kérvényezésre. A szétoszlatott circulusok híveiknek nemzetségek megáldatnak és fénylenek a setétségen által is mint az ragyogó kárbunkulus-jubél. Bőség lészen a földben annak házában, a ki mi tanainkat hallgatja. Osztás, felosztás, egyenlőség, földfelosztás, óh nép ! Ez a híveknek az a boldogságok, mi miatt a gonosz dextrusok csikorgatják vala ő fogaikat. Borszem Jónás: A gonoszok elveszéséről való terhes prófétállás. Olyanok lesznek mint a házfödelén való fa, mely, minekelőtte kiszaggattatnék, megszárad. Mert bemégyen a jó erkölcs a hazába, és a felfuvalkodottak orczái meghalványulnak és az ó hiú szivek elhervadt bennök. És lehülnek a comitatusoknak minden bálványaik. Jól esmérnek engem Komárom és Debreczen várossal. Ott laknak a philisteusok a mosdhatlan szerecsenekkel egyetemben. És vannak még most is hevesiek, máramarosiak, és ezeknek közötte sipolók és czimbalmosok, bikacsökönyösek, gerundiumosok, galibáneusok, gesztiánusok, hamis próféták és álorczások, terézvárosi kalarábinusok, hamis váltakozók és fogyatkozásban szenvedők. " De jönni fog egy szél, mely elfojtván elfojtja a nipoknak ő szuszjokat, czimbalomnak ö szegeiket, bikacsöknek ö keménységüket, hamis prófétáknak ö csalárdságukat, orczájuknak ö álságukat, kalarábiátusoknak ö bolondságukat és hamis váltakozóknak ő tiszteletüket megtompitja. Mert lészen ezentúl is az én beretvám, mely levakarja a hiúságnak minden szőrét, az én peniczilusom, mely levágja a hivalkodásnak minden bihari pontját, az én spiritusom, mely lemossa arcznak minden ő hamis kendőjét, generalis kulcsom, melylyel ezentúl is bemegyek a gonoszoknak titkos lomtárukba, öltözőszobájukba, hogy eltörjem a sminkes öreget, széllyel tépjem a megfogyatkozott agyvelő mállottságát, a tudomány vendéghaját, az erkölcsi pomádét s cserzett intrikus orczát meghámozzák; rövideden: az egész minorennis labanczságot, hogy betevén sop esztendőre vigadalmas zálogházamba, a történetek írástudói által az utó-publikum számára kiváltassék ország nevetségére Örökkön örökké, szeláh ! Borsszem Jankó Márczius 6. 1870.