Borsszem Jankó, 1871 (4. évfolyam, 157-209. szám)

1871-09-17 / 194. szám

924 Borsszem Jankó. Jekelfalusy­­ méltósága. Ő csalhatatlansága, a­ki csalódott. A pápa kimondja, hogy ő csalhatatlan. A pápa elvárja, hogy azt ki is fogják hirdetni mindenfelé. És a pápa szentül hiszi, hogy ezt úgy el fogják nézni. És megesik, hogy nem nézik el. És ez a pápa elhiszi, hogy ő csalhatatlan. Ő méltósága megidéztetett s mint a „Re­form“ jelenti, fölmenet szolgájára és a portásra támaszkodott. Jelentős czélzás. Az egyház, mikor összeütközik a korszellemmel, mindig a szolgaságra támaszkodik s azon portási hivatalra, melyet az első pápának sikerült elnyernie a menyország kapujánál. És igaza van, mert a­ki megalázza magát, az fölmagasztaltatik, és a­kit a portás vitt föl, azt a ministerelnök hordja le. Sok fényes estély volt már Andrásy dísz­termében, és senki sem panaszkodott eddig, hogy ott elég jól nem tartották , de olyan portrét, mint ő méltósága, eddig senki sem kapott. Hjah, nagy urakkal nem jó egy tálból enni, kivált ha az embert nem invitálják, és ő felsége placetámáról nem illik lenyalni a czukrot, ha még oly csábító is az alkalom. És még úgy nyúlni a tálba, hogy azt sem mondjuk, hogy „engedelmet kérek!“ Illik-e ez ? Ő méltósága be is látta hibáját és keresztény­­megadással viselte a dorgatóriumot. Gondolta ma­gában: a csalhatatlanságot az Ur adta, s az Ur elveheti; de püspöki javadalmaimat az állam adta s az ördög elviheti. És igy igaza marad Göthének : „Die Kirche hat einen guten Magen.“ Csak a szegény székesfehérváriakat sajnálom. Ezek már most nem tudják, hogy jutnak a meny­országba. És miután a méltóságát megfeddték, mit csinálnak egy püspökkel, a­ki nem „feddhetlen ?“ A baloldaltól azonban szép, hogy oly kemény pártját fogja a sértett törvénynek. Csakhogy sze­retném látni, hogy mi lenne abból a szegény mi­nisztériumból, ha hasonló szigorral akarna eljárni mindazon baloldali püspökökkel szemben, a­kik minden újonnan hozott törvény ellenében engede­­lemkérés nélkül hirdetik Tisza Kálmán csalhatat­­lanságát? Ki sem jönnének a díszruhából! 15. J. Csoda. Szluha Benedek a szegzárdiaknak születésétől fogva néma képviselője, tegnapelőtt erős krumplitóllakás követ­keztében megszólamlott. A kiejtett szavak: ohó! uhum ! ájnye ! voltak. A nép tedeumot tartat. Az országgyűlés megnyitásakor. Itt vannak a honatyák Kik elmentek régen . Első tárgyalásu­k is Buffete­nka lészen. Megelégedés, Dobsa itthon Magyarországon jóllakott azon ételek szagától, melyek Salzburgban a császárok asztalára felhordattak. Mi a különbség Nero és Vilmos császárok közt? Nero egy szent halászt keresztre szegeztet. Vilmos meg Halászra Akasztat keresztet. A debreczeni honvéd zászló szentelésen történt. Midőn a templomban a honvédek mellett számos kö­zös hadseregbeli tiszt is ült, a pap elkezdett,, a 19. század vívmányairól beszélni, mely beszédre egyik vöröshajtókás kapitány nagy szemeket meresztett. Végre odafordul egyik tiszttársához, kérdvén: Du ! was will der mit m­einer Companie ? Lévén ő a 19. század commandáns­a. E­g­y borju­ amy,. Hojsza ! hajne! csőré ! Borjú uram hallja : Akkor öklelődzék Hogy ha majd lesz szarva! Kivonat a term. tudósok aradi gyűlésének jegyzőkönyvéből: „Nem­ csak kenyérrel él az ember, hanem pogá­csával is.44 Szeptember 10. 1871.

Next