Borsszem Jankó, 1871 (4. évfolyam, 157-209. szám)
1871-11-12 / 202. szám
A Toldy-ünnepély. — Kegyeletes kegyetlenség tizennégy rajzolatban. — Rendező: Greguss Ágost. Toldy (egyedül.) Várok — ah, és nem hiába várok. Pirulásnak arczot, ah ! kitárok — Lantok lengedeznek és gitárok. Itten ülök díszbe öltözködve, Pedig szümnek inkább volna kedve Otthon ülni, vig dalt rekedezve. Irodalmi arany lakzim tartom, Felkötöm e végett szűzi kardom — Jönnek már — bocsánat! Visznek, Pardon ! (Elmegy az akadémiai palotájába, hol Greguss, Агапу, Gyulai és a többi bakó átveszik Toldyt és a vigalom-házba kisérik.) * A tévén. Kospallaghy Ambrus. A kit ott látsz, asszony, az mind literátus ember. Ezek az urak írták meg a Petőfi Sándor, a Csokonai, a Kisfaludy meg a többi verseit. És az, a kinek a kedvéért ennyi tenger nép öszveseregesedett, az a Toldy, a ki olyan erős ember, hogy valamenynyiét ő figyelme írta meg egymaga és már 50 év élt a magyar literátor, anélkül hogy ez a mesterség kifogott volna ő kigyelmin, az isten éltesse. Ribék. De helyessen cselekedte kigyelmed, hogy erre a sokadalomra fölhozott. Aztán lehet-e majd sokat nevetni ? Aztán hogy is lesz az egész ? Aztán hol is van a mi Laczi fiunk, a jogász ? — Adun áll a szentem, aranyom, szerelmem, az ajtóban. De csak illik neki az a kucsma, meg a kard ! Ő ereszti be az urakat meg az aszszonyokat. Kospallaghy. Csitt! Most ne sokat beszélj! Mulier tacent in ecclesia! Szem legyen a füled, fül legyen a szemed. Butterteig Testamentina. Quel salőr, herr von Pompór ! Alles wegen der Litteratőr! Mi zaj riad, mi nép tolong Al pari,*) határidőn ? ») itt a költő a szemben levő börzére czéloz. G gus. A karzaton.