Borsszem Jankó, 1871 (4. évfolyam, 157-209. szám)

1871-12-03 / 205. szám

1034 Róza. Babérfalvi Róza : ez az igazi neve. A hangja ezüstbe olvasztott arany, a szeme köszörült gyé­mánt, a férje Jókai. E három tulajdonság őt egy fényes pályán át oly irigység tárgyává tette, melyet csak ő volt képes lefegyverezni. És ő az, akinek a kedvéért Borsszem Jankó nem vonakodott ezt a bókot Jókainak elmondani. A Macsvánszky-féle szentségtörés, Thália meg­­rablása után, ő jött mint fölkent papnő és beszen­telte újra a csarnokot. És nagy­ volt a lelkesedés, a sírva való vi­­gadás és ezekből a jelekből ismerjétek meg őt és ismerjetek meg minket, mert bizony, bizony mon­dom tinéktek, hogy sótartómat tele sírtam és viczczem hódolatba olvadt. 15. o. A jury-tagok gondolatai a Budapest kiépítését tárgyaló tervezetekről. I. Átépitni: mi az? Ha Budát átépíti Pestre És Pestet Budavár ormira egyvalaki. Gr. Szapáry Gyula. II. „Ich dien ?“ Anglius ez , szerzették túl a csa­tornán. Túl bizony a Manche-on, s túl... az enyé­men is, ah ! Reitter Ferencz. III. Itt az idő, most vagy soha, góth város legyen itten : Góth Buda és góth Pest, s góth . . . Duna is középütt ! Steindl Imre,, okleveles gothikus. IV. Merre szemem csak lát, mit lát ámulva körül­tem. Számtalan épületet, ámde nem épületest. Hofhauser, építész. V. Mit vétett Budapest e tervkoholó csapatoknak ? Rombolt így a török ? Dúlt így akár a tatár ? Gr. Szapáry Géza. VI. Szörnyű frigy, Budapest eltörlésére törekvő ! Bár a nevem Frigyes, Frigyesetek sohse lesz.) Br. Podmaniczky Frigyes. VII. Városi képviselő vagyok, ámde ha igy e viselt kép Más lesz, utóbb magamt meg sem is ismerem én. Széher Mihály: Jankó. Deczember 3. 1871. Borsszem VIII. Engem választott Buda annakelőtte sokak közt. Most én válaszszak itt Buda közt, de fura ! Házmán Ferencz. IX. Orvosi szempontból rész az egyik is és rész a másik. Mind beteges szülemény, mind neoplasma lesz ez. Dr. Markusovszky Lajos. X. Mérem, csak mérem, s megvallom: mérni lehet jól, Mert város sohse volt ez, geometria csak. Eichigster, mérnök. XI. Szent Jeromos! szent Károly ! szent Hieronymi Károly ! Tegnap még Budapest, s holnap im, egy . . . Babylon. Hieronymi Károly. XII. Itt a magyar Páris papíron! De hogy a papi­rosnál Több is légy, Budapest, kell oda több . . . papiros. Mr. Lalange, Parisból. XIII. Németet is hittál, magyarázza meg a magya­roknak Németül, hogy magyarán mondva, balek do­log ez. Dalmann, Hamburgból. XIV. Tíz terv közt melyiket fogom én legjobbnak ítélni ? A tizenegyediket, mely egyedül az okos. Borsszem Jankó, önkénytes bíráló. Tervezet a lánczkiu­vám eltörlése iránt. Miután a közönség még mindig igen zokon veszi, t. i. ad­ja azt a két krajczárt, melyet a lánczhídon fizetnie kell: mi alulírottak e terhes vám eltörlése iránt a következő tervezetet bátorkodunk, a qui de droit, előterjeszteni. Minden pasazsér, ki Pestről Budára akar menni, a pesti hídfőnél két krajczár helyett lefizet ötöt. Ellen­ben a budai hídfőnél a jegy átadása ellen kiszolgálta­­tik neki három krajczár, így tehát reá nézve a mérleg ekkép áll: Fizetett (tulajdonkép) csak két krajczárt, kapott pedig három krajczárt, marad tehát tiszta haszon az ő részére egy, a lánczhíd részére pedig két krajczár, úgyhogy valójában a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Quod erat demonstrandum. A „Borsszem Jankó“ fináncztudósai.

Next