Borsszem Jankó, 1872 (5. évfolyam, 210-261. szám)

1872-01-14 / 211. szám

i­­­s Pater Krajcsik. Az ecclesia militans egyik bakája, ki azonban parlamenti harczaiban még nem szerzett annyi dicsőséget, hogy baka-laureatusnak mondhatnám. Nem is valami fika-njoncz, hanem inkább régi obsitos, rokkant invalidus, amilyen az összes fekete hadsereg. A theologia terén e korszakot alkotó uj taná­ról nevezetes, melylyel a vallásokat tisztességesekre és tisztességtelenekre osztotta. Tisztességes dolog pl. katholikus ritus szerint a pokolbéli különszobák egyikében ördög-pajtásaival együtt a fűtés örök­­kárhozatú mesterségében gyakorolni magát — holott unitárius ritus szerint Gábor arkangyal mellé telepedni fölötte tisztességtelen. A zsidó vallás szóba sem jöhet. Oly vallás, mely a fölséges füstölt sódarok, oldalasok, hurkák és kolbászok ellensége —­ páter előtt tisztességes nem lehet. Mily hatást gyakorolt páter Krajcsik ez el­mélete alvilági körökben, még nem került nyilvá­nosságra s szintúgy fedi a titok leple azon lehe­tőséget is, hogy a többi felekezeteknek méltatlanul megsértett ördögei vájjon nem folyamodtak-e orvos­latért s nem fognak-e kártérítést követelni becsü­letes és közhasznú üzletek alaptalan gyanúsításáért ? Nem csodálnám, ha megtennék. Nem ép oly tisztességes dolog-e, ha egy pá­pista manó visz el valakit, vagy egy protestáns ? Ha infallibiliter kerül bele a credóba, vagy pogá­­nyul van ? Ha pápista szint mutat, vagy taplót hasítanak zsidó bőréből ? Ha összerösen, vagy ha — nem egyesült ? Nem bizony ! — mondja a páter. Erre nagyot tüszszenek. Segített benne azon szippanat, mit a páter piksziséből csíptem. Illik is, hogy én is tüszszenjek, ki annyit prüszköltettem meg másokat. Páter Krajcsikot is. Váljék kedves egészségére! II. J. Edes hom­fikém, Végre! Végre akadt házas­­fai hazafi, ki a ha­­jadonokat ki akarja ve­zérelni a férjetlen élet sivár meddőségéből és bevezetni őket a házas­ság kisded bár, de sza­pora örömeibe. És a szüzek férjhez fognak menni. Mit be­szélek ? . . . Menni ? Férjhez fognak repülni! Nemde ? Igen, óh igen ! Imádott Boldizsárom, cziczomátlan eredetiségében e vállalatot svindlérségnek nevezi. Hisz­een is vannak már, úgymond, házassági részvényesek, csakhogy az­előtt házi barátoknak nevezek. De más a házi barát és más a házassági barát. Nemde ? Csak egy nehézséget látok. Ha körül tekintek e honban, nem látok hajadont és nem látok pártát. Minden hajadon — chignondon, helyesebben chig­­nondonna lett s párta helyett partit óhajt. Nemde ? Igen, óh igen ! De remény­em, hogy ön, nagy pártivezér, e vál­tozást betudja a haladó kornak, hiszen tán ép a haladó kor lelkesité önt e nemes vállalatra. A nemtő kisérje önt e nemzeti kezdeményezésé­­ben s ha minden honleánykának jutott nemtöre, ön egy magaslaton áll szeretetreméltó ősévél Mózessel, ki népének megmutatá ugyan a Kánaánt, de maga nem kívánkozott bele. Nemde ? Ez nem csak biblia, de tekintve az eredményt, bább­a is. Mit tegyek én, kinek imádott férje lévén már, az uj Kánaánba kívánkoznom nem szabad és Lajcsimat a syndicatusból kibocsátani nincs elég erőm ? Leszek babahölgy s a részvény­társaság által ter­mészetszerűen megalapítandó csemetészeti osztálynak kertésze, méhésze, magtárnoka! Igen, óh igen! Bő anyagi sikert! Számos anyagi hódítást! Bábhölgyi csábüdvözlettel hű, hő honhuga Lengenádfalvay Kotlik Zizzabella. Ж о ml ф & ш ж | 1 е т é­s Horn Ede úrhoz, a kih­ázasitási részvény­társaság érdemében. Pest, hó-hó 12-én. 2 Borsszem Jankó,Január 14. 1872.

Next