Borsszem Jankó, 1873 (6. évfolyam, 262-313. szám)

1873-02-23 / 269. szám

2 Ám fessétek magatokat honnék, én Lajcsi­­mat festem. Szivem mindannyiszor vonaglott a kíntól, hogy profiljét kellett látnom, mely neki nincs is. E szemtől szembe szép. Ám nézzétek. Nemde ? Igen, óh igen! Aurora rózsás újjal* a hajnalt festi az ég lengenádirjára — Zirza liljom-újjal a holdvilágot s az ég magasára. Mi kár, hogy e hold nem üstökös! De­­ mikor ő oly takarékos, hogy a fürtöt sem sze­reti, ha vendég. Csak ez a kis foltocskája ne volna! De hogyan hasonlítana aztán holdvilágom a naphoz ! Ő Endyophebos, Phöthymion — én Zirzau­­rája, Dianabellája. Ő hím madonnám, miodonom — én Ra­­faelája, Cotlicoreggiója. Lengenádfalvai Kotlik Zizzabella. Bécsi sfik­onettek. — Mit adnak ma az operában? — kérdi társát Elin k. a. egyik kosárgazdag imádója. — Neked fügét!* * * — A halottak elégetését Bécsben is be akarják hozni. — Akkor még a Verwaltungsrathok is lángoló hazafiak lesznek haláluk után!* * *­ — Ugyan kérem, — kérdi egy járatlan idegen, — mi az a Colosseum ! — Wurstel-Prater tető alatt. „Itt magyarul beszéltetik“, áll a Hotel London kávéháza ajtaján. (Ezt Csernátoni fordíthatta le nekik. Szerk.) * * * — Négy magyar lap tárczáját töltöm meg hetenkint, — dicsekvék egy fiatal óriás — Azért üres hát a magadé ! Ш тжшй Взшижвж, Énekli Don Estaban de Patayados. Szól a király, Don Amade : Királyt lel, ki fülest keres. Jobb otthon a limonádé, Mint a megmérgezett Xeres. Zsarnok nőstényt itt kivetik, Ki a szabaditó hímet, Izabellát elkergetik, Agyonlövik szegény Primet-Izabella nem kell nekik, Mert szerette őt mindenki, Nekem meg szememre vetik, Hogy nem szeret engem senki. Semhogy itten fülhegyezve Várjak gyilkos ólom-babot, Megyek haza és kedvemre Hegyezem a honi zabot. .--.r .. .. --- —— — —- »­Ily országon ki se lendit, Ezzel bajmálódni kár is, Nem is lészen soha rend itt, Főkép nem parlamentáris. Itt még azt se tudják, (pedig Erről tudni csak kellene,) Hogy a kortes verekedik , hozzá szól a czigányzene. Hanem, nem tanúivá mástól, Mindezt megfordítva adják: A cortes csupán hozzászól, De csatáznak fene-bandák. Isten veled, bolond ország, Sohsem derül boldog nerád: Hiszen itt lábbal tapodják, A legjobbat, a Madérát! Ff O . Borsszem Jankó, Február 23. 1873

Next