Borsszem Jankó, 1874 (7. évfolyam, 314-365. szám)
1874-07-26 / 343. szám
Julius 26. 1874, BORSSZEM JANKÓ. tam már én ezt a czifferblattot ? Az isten Jézus úgyse, a Kisfaludy Sándor szobra! Annyi igaz, hogy magyar pofétának jó kövér az istenadta ! A leveles ostornyelek sorában vendégek sétálgattak, akik vizi kúrába gyüttek ide. Tudnék én nekik vízi kúrát különbet, csak hogy nem mindegyik él vele! Különben helyre egy feredő, annyit mondhatok. A legnóbesabb publikum és szinmagyar, ami a fődolog. Reményem is a szittya istentől, hogy közibenk nem keverget sem ángliust, egye ki a francz! Se franciát, kapja el a nímet hast! Se nímetet, származna bele az egyiptomi kolera! Magyarnak maradjon a vize, mint a bora. Hanem, úgy látom, vásikkopik itt is az igaz magyar tempó. Hogy annak a tagos kis jószágnak, a Czinege Zsófi teatrista pesztonkának nakimuzikot csapatok, rám küldi Écsy valamelyik vízi csikóját, hogy ne tessen nekem a békén alvó betegeket háborgatni ? — Micsak mondok. Beteg embert háborgatni ? Hát miota jár feredőbe beteg ember ? Hát ispotály ez a Füred ? Dikhecz az olyan magyar fürdőnek, akibe nyavalyás ember jár Nyavalyás lesz tűle maga is. Ha már nakimuzikolni se szabad, akkor kudi naki! Hejh mikor még tizedmagammal harsogattuk a proménádén az élkes magyar dallokat éjnek idején, hogy csak úgy rezgett bele a Horváth ház ! S mikor egy-egy salabakternek, ha nem áldozottelegendőn a hőnyi művészet színi oltárára, verdungos kavicsokkal lyukgattuk ki az ablakát. Mikor még az Annabálokon, aki nem volt ős magyar nemefi vagy lyány, Beöthy Ákos rudján úgy kipiszkáltuk, hogy Izrael szakállas öreg istene másnap estig sem tudta összeválogatni a maga választott népét. Mikor még . . . Sahaj ! Már most a tizes is figura ! A sántával is játszunk, polgár a jordán is. Girigoré ez a mostani magyar világ. Csakhogy maradt még egy vigasztalásunk: a csöndes! Hadd szóljék hát! – nézve több ok miatt kellemetlen lenne. De saját kényelmére minden egyes t. vendégtől függ, az ételek és italok megkapásakor a pénzszedővel azonnal megszámolni, s ha netalán az, ő részéről erre figyelmeztettetnének, ezt elnézni szíveskedjenek, mert csak ily intézkedés által hárítható el a fizetést illető minden kellemetlenség vonatindulás vagy hirtelen rész idő alkalmával. Tisztelettel Ott Adolf, rákospalotai parkvendéglős.* Összevissza olvasott újdonságok — Az állatkerti bizottság Egyptomból visszatérve néhány napig fővárosunkban időzött. Klapka tábornok a városhoz folyamodott támogatásért. Egy évre ötezer forint segélydijt kért. — Az üstökös tegnap tisztát vett. Zsedényi sörénye már nem látható. — A honvédmenház pár nap óta az ernsi fürdőben van, s kúrája bevégzése után Olaszországba megy. Türr tábornok jelenlegi vagyona készpénzben és értékpapírokban 39,394 fl. 73 kr. — Az amerikai utazó nótársaság hét gyermeket ütött n agyon Kolosmegyében a lapistyai erdőben. A múlt heti égi háború Budapestet elkerülve hétfőn Bécsből egyenest Adelsbergbe utazott. A boldogságos szűz, valamint Károly és fiai Géczire változtatták neveiket. Get Károly fogantatása titkáról Roskoványi Ágoston nyitrai püspök terjedelmes munkát irt. C S O D A B O r, A R A K. — Az óvatos vendéglős mint finom stilista — A tisztelt közönséghez ! Daczára a minden oldalról jövő figyelmeztetésnek, hogy parkvendéglömben az azonnalfizetési rendszert behozzam, ez reám ! — A vidéki költő III. levele a „Magyarország és a nagyvilág" szerkesztőjéhez — Tekintetes szerkesztő Úr ! A gondolatok dermesztő súlya alatt nyög a haladás színvonalán a relativ fogalom ha az anyagiak gyors könnyebülése nem egyengeti az idealismus lyrai pályáját, mint az itt beküldött versel ellátott honvédi rajzolat a kettős dualismus egyik fényképe tárul a nyájas olvasó közönségbe, akkor elég legyen ama Párizsi mondatot használnom honny soit qui ma la pense. . . . A honvéd. Szépen oszlik már a felhő, Keleten, a hava már, életemet, Szenteltem , elszántam már, Életemet, keletnek a honnan már, Őseim is erednek. Nyugat felé kerestem már az utat; De hiába nem sikerült maradni, Mert sok harczok, élőt kellet visszajönni vissza vissza édes hazám, Honába, sok szép honvédnek jutottam, Nyomába, Kápolnai hires csatasirjára, Leborulva letérdelve imádtam ; Mátra alján egy barlangra találtam, Oly ordítás hallatozott ki belölle, Mindha minden mátra vadász, Kürtölt volna belülre ; nem a vadász. Okoszta ez ordítást, hanem egy nagy, Farkasnak a sebe, nem lesz többé, Mátra nyájnak rettenetes mestere. (Mes) W. Ferenci - - ----—------------ ,--—---------------------------------------- Író és fordító. A SZERKESZTŐ POSTÁJA. M. Károly urnák, Szeged. Se baj. Meleg nap hamar megindítja a bimbót. Kánikula. Hallottuk mi azt már több ízben. Egyébiránt ez csak olyan, mint mikor a Tokai bort gyalázza a beczkói lőre. Robin Hood. Verse, mint a komáromi leány, csak otthon jó. Ha simíthatunk rajta, helyet kerítünk neki. A.b. Levelét nem értjük. Az „apróságokéról csak annyit : jobb a sok jó, mint a sok szó. Csipi Csóka Russe: Jó , de jobb volna, ha több volna. D. Úrnak Sopron. Régi dolog az már, s a népdal sem úgy szól, amint ön közli, hanem igy : „Végy el engem kincsem, Kilencz fingom készen, Ujja héjjá, gallér héjjá, Egy csöpp alja sincsen ! Pest. Olvastuk. Az is abból a forrásból bugyant. B. E. Elég volt abból egyszer. Egyébiránt a duffa megemlékezést szívesen veszszük. — Farmatring. Nagyon ludasmatyis. Szatmárta. Koroknay Károly fiskális úr sokkal apróbb ember, semhogy a Jankó foglalkozhatnék vele. Here Jancsi. Szép lehet ez úgy pipa közt, de palam et publice ? A második már inkább teszi . . . Felelős szerkesztő: CSICSERI BORS. Kiadóhivatal . (bálvány-utcza 9. sz.)