Borsszem Jankó, 1876 (9. évfolyam, 418-469. szám)

1876-01-16 / 420. szám

2 !’arlamentálta. tíA n n­emzetes de nagyságos Mocsáry nyitotta meg a vitát el­­s kis hijja, hogy a közigazgatási bizottság beléje nem veszett, úgy hogy hat Csávolszkyval sem lehetett volna kihúzni. Egy loyális kalamburgista a pad alatt rögtön ezt irá Borsszem Jankónak: »Szerencsére akármily ve­szett volt Mocsáry, mocsáriba még sem veszett Tisza.« . d­íj. (Töredék Mocsáryból): T. ház! Tisza, ki a jobbol­dalt balkézre vette el, most ezen jobboldalbordájának folytatja átkos (Csanyágyi belekiált: — köz­ö­sít­é­s es) politikáját. Csinál egy olyan centralisatiót, melynél rettentőbbet III. Napóleon sem képzelhetett. Ha költő volnék, elégiát tudnék zengeni régi megyéinkre, azokra a szép, sárosan is szép megyékre, melyekben ha utak nem voltak is, legalább megakadályoztatott az útonállók felekezetének terjedése, mivel nem tudták, hova áll­janak ; — azokra a szép megyékre, hol az igazságnak nem kellett gyalog kutyagolnia, mert deresen nyargal­hatott ; azokra a szép megyékre, melyekben mai nap­­ság egy szalmazsák nélkül szűkölködő szegény népnek,— ki tagadhatná? —jobb ágya volt, mint mostanság, noha épen ő volt másoknak jobbágya.. . . . (Helly biztatólag tapsolj Nem, nem! Meg kell állítanom kobzom penge­­dező zengedezését, mert szemem szemezgető pergedezése meggátol benne. Tisza! Tisza! hová juttatsz? Hallgas rám ! Én egészen mást ajánlok: a községekre kell bízni az összes hatalmat. Ha a községi jegyzők mindent elvé­geznek, fölösleges a felsőbb fórum. S miért ne volna ez az annyira czélszerű községi kormányzás lehetséges? (Commune! commune!) A petróleum, kérem, szép talál­mány. Mindenütt, amerre nézünk, látjuk, hogy az olaj divatját múlja, és a petróleumot kapják föl. Ha ma Nagy Károly vagy szt.­István megkoronáztatná magát, a szen­telt olaj helyett szentelt petróleumot használna. A commune eszméje gyújt, azt kiki elismeri, miből én égető szükségét levonni egyúttal bátorkodom. (Tartsa meg!) Szóval: a régi megyét nyújtom önöknek korszerű petróleummal bekenve! (Merci!) * Hs * A folyosón. — Mi a jelszó? Sennyey vagy Tisza? — Én a megyei bába választását pártolom. ■— Attól függ, hogy fiatal-e vagy vén. * * * Budapest fölkéri a belügyi minisztert, hogy az irnoki költségek megtakarítása czéljából, mentessék föl egyszer mindenkorra a költségvetés elkészítésének terhe alól, jótállván arról, hogy ha ez előnyben része­­síttetik, 20 év múlva már nem lesz többé szüksége budgetet készíteni, de kész azontúl is nemzeti közada­kozásból mint főváros fenállani. Tisza K. Sennyey Pál báró ellenfelem oly con­­certtel akar kedveskedni, melynek egész zenekara áll egy szál hegedűből. Egy fa nem erdő, egy hegedű nem orchestrum. Sennyey, Tisza Kálmánn­é, ellenfelem ollyann orr­­ch­ester-hanggverrsenyt akart r­endezni, mellyel négy-öt­hat karmestert dirigál! Csinadratta! Illyenn hanggverr­­senybe én nemm megyekk! Elnök. A két jeles zenész közt fölmerült véle­ménykülönbség eldöntésére a t. ház engedelméből hár­mas bizottság fog kiküldetni, mely álland Hegedűs Sándorból, Apponyi Albert gróf felsőházi tag és vice Lisztből, végül mint harmadik szakértőt Verdi urat kér­vén föl. Népjelmezes tombolás. n n­em mind magyar vasúti hivatalnok, a ki bretagnei­el és mégis magyarul beszél; lehet a közlekedésügyi minister leánya is. Aszturiai leánynak kárlista is inkább hódol mint aszturiai herczegnek. Ha Angot asszonynak leánya nem volna, azt föl kellene találni. Jobb dolga volna a német birodalomnak, ha őt kebelezte volna be az elszászi assszony, nem ő az asz­­szonykát. Aranyosszéki leány, — bezzeg, nem a szék ara­nyos ott, hanem a leány. Svajczi leány a berni cantonból, ha szép, még nem nagy tus; svajczi leány a khinai Cantonból — à la bonne heure! Hiába, a provencei leány csak magyar marad, ha Talián is. Svajczi leány az úri cantonból.—Hisz úgy is látni, hogy bárónős így nem valami paraszt cantonból való. Kétszin zöld selyem, arany levelekkel: váljon ez népjelmez­é? És melyik kétszinű nép jelmeze? »Hát ez miféle patagóniai vagy cochinchinai nép­viselet?« — »Ez bizony magyar nő.« — »Lám, már rá sem ismerünk, olyan ritkán látjuk.« Nápoly flórája mindenesetre a botanika legvon­zóbb fejezeteihez tartozik. Hátha még faunája is mel­lette volna. Czigányvajda-Hunyad vidéki czigány leány Szi­­czilia­ vármegyéből; a legérdekesebb sorrentói nő, kit Andalúzia tiroli hegyei közt láthatni. Kártyát és rop­pant szemeket vet; szerencsét mond, csütörköz soha. Holdbéli leány; mégis csak legszebb népjelmez aféle négyezer holdbéli leányé — több kerek tagban! Az új Uch­azius-ágyu. Ezer embert egy lövésre szór Uchazius rakásra .Első bronz fiát illetné, hogy kereszteljék »Ilioma­s«-ra. Borsszem Jankó, JANUÁR 16. 1976.

Next