Borsszem Jankó, 1877 (10. évfolyam, 1-52. (470-521.) szám)
1877-01-06 / 1. (470) szám
3 «» K semel yik kardot visztek, annak zálogául, erb.Hogy még testvéri érzetünk egész: Hozzatok csókot ama nép ajkárul, Mely az egész világgal szembe néz! Hozzátok vissza azt a csókot tőle, Melyet mi vittünk, mikor tönkre dőle Észak haragja s hontalanok lettünk! S az a csók volt, melyben ujjászülettünk! Elfordult tőlünk az egész világ — Csak ő tartá testvéri csókja ajkát! S hogy védje annyi bujdosó fiát Egy bus hazának: megcsörgette kardját! Mondjátok el, hogy nem feledtük el még Kelet szokását és testvérszerelmét. A csókért csókot, kardért kardot adni, Szabály nekünk, nem fogjuk megtagadni. B. J. Az értekezletről. Konstantinápoly, dec. 20. ^41 z orosz-angol kibékülés tökéletes. Tökéletesebbmár nem is lehet. Ignatieff ma reggel megnyergelte Salisburyt és rajta lovagolt a fényes kapu elé, kiáltva : Ignatieff ante portas! Leszállva paripájáról, meg-megsimogatta az angol mén sörényét, megkínálta medveczukorral (az orosz nemzeti kegyeletből és hazafiságból fehér helyett medveczukrot eszik) s aztán bement Midhat hasának közellevő konakjába. Olyan szomjas volt (már egy félórája nem ivott), hogy a konakot konyaknak nézve, kicsiben múlt, hogy meg nem itta. Ignatieff előadta programmját: 1) A zultán vágja fel a hasát. 2) Midhátnak szeljék le a fejét. 3) A török alkotmánnyal sűtsenek be. 4) Abdul-Kerim döfje át a magyar diszkarddal önmagát. 5) Bulgária bizassék egy semleges hatalom, péld. Oroszország gondjaira; vagy ha ez nem lehetséges, alakíttassák egy kozákokból álló nemzetközi zsandárság, mely a reformok keresztülvitelét ellenőrzendi. 6) A sejk-ül-izlám keresztelkedjék ki azonnal orthodox ó-orosznak, még pedig a következőleg: amint hogy a muszka keresztelendőket lábuknál fogva fejjel lefelé szokták a Névába dugni, dugassék a seik a Bosporusba, azon kis különbséggel, hogy e pozitúrában egy óráig meghagyassék. 7) Minden mohammedán rakja le fegyverét. Ez általános lefegyverzésbe a török sereg is benn foglaltatik, kiváltkép pedig a török vallásu hadihajók, melyek szintén lefegyverzendők. 8) Tétessék meg Ignatieff nagyvezírnek. 9) Ha a porta e követeléseket nem fogadja el, minden diplomatiai összeköttetés megszakittatik. * * * Pera, dec. 21. Salisbury — az angol ingó követ — Ignatieff követeléseit szerényeknek találja. Elliot — az angol ingatlan követ — elutazott Londonba. Küldetésének czélja állítólag az, hogy Salisburynak eszét, melyet nagy súlya miatt a lord nem akart a messzi útra magával vinni (félt a sok übergewichttől)— rögtön utána küldje. Ignatieff minden nap megvendégli Salisburyt s tegnap ebéd utáni fekete kávézás közben szóba hozta, nem volna-e a lord hajlandó egyszersmind az india-angol birtokot is Oroszországnak átengedni ? Salisbury 24 órai meggondolási időt kért. Pera, decz. 22. Salisbury egészen otthonosan érzi magát Konstantinápolyban. Követeli a zultántól, hogy orosz bagariából készítesse czipőit. Különben a nagyhatalmak magatartásában változás állott be. Oroszország igen mérsékelten lép föl. Ignatieff lemondott róla, hogy a zultán hasa felvágassék s megelégszik ha megalázza magát. Midhát halálát sem követeli, csak életét. Megelégszik, ha a sejk-ül-izlám beáll orosz barátnak valamelyik klastromba s nem kíván többé orosz zsandárságot Bulgária számára. Maradjon meg a zapité, de orosz tisztek alatt. Salisbury és Ignatieff közt nagy a feszültség ez engedékenység folytán. A lord nem érti Ignatieff elvakultságát. Pera, decz. 23. Salisbury ultimátumot nyújtott át, melynek rövid foglalatja: liczitáltassék el Törökország egy európai árverésen s hogy jövendőben a bolgár kegyetlenkedések elkerültessenek, humanitásból mészároltassanak le a törökök. Szerény kérdés. Ha a moszka kormány a sok izralita katonával ami a hadseregibe szolgálja, Törökország kereszténgy alatvalóinak megszerzi az elyenjogúságot — micsoda valásó katonákat fogja későb Törökország magát revandzsirozni, hajd megszerezze Oroszország izralita élvlvasóinak az edjenjogúságot ? LeifFelsteiner Salamon: Borsszem Jankó, Január 6. 1877.