Borsszem Jankó, 1878 (11. évfolyam, 1-52. (522-573.) szám)
1878-01-06 / 1. (522.) szám
2 M trany §уадш. ÍgyA » gyapjú « megvan már, de hol a birka? Ez itt a kérdés, erre kéne válasz. De nem aféle jámbor irka-firka. Minővel a diplomáczia behálóz. Szeretnénk tudni, áldozatra szánt Bárány bőréből nyirták-e le ezt. Vagy utat mutató jelvény gyanánt Tűzték föl, hogy az utat el ne veszd ? Mert van egy bárány, a kibe a farkas Belékötött — s kinek már ontja vérét. Egy ország kért, hogy jaj szavára hallgass; S te hallgattál! — s ezzel máig beéred. És van egy gyapjuzsák«, a mely felett A brit oroszlánt illeti a szó . S már várjuk tőle az ítéletet .... Mondd hát: e gyapjú melyikből való? Ha a bárányból, — úgy csak osztalék az! Ne tűzd kebledre, nem lesz soha éked! Vérrel van bekeverve, és úgy ég az Mint Ábelé — s mint Káint üldne téged! De ha a »gyapjuzsák«-ból telt ki az, Úgy a történet aranyozza meg! S míg néked hisz, népedre szent vigasz, És századoknak állít őrszemet! Az 1877-iki esztendő halottjai. — Magyar lapok sajtóhibái szerint. — . . . A tudományos és politikai körökben a halál szintén szomorú aratást tartott. Meghaltak Kiev, a franczia köztársaság volt elnöke ; Lavoirier, a hires csillagász; dr. Literow bécsi csillagász; Burnkorff híres elektrophysikus; Brighton Juni, a mormon próféta; Kesseler mainzi püspök; Bidrio Sforza nápolyi érsek és bíbornok; Bülow, a »Rebus de doux monde« alapítója; Mohrenthal, a jeles bécsi drámaíró; Fernan Gavailero, spanyol regényírónő; Ruheberg svéd költő; Kacklender Frigyes, híres német regényíró; Derricut Ede híres színész; Tietgans Teréz híres énekesnő; Dingelstock bárónő, egykor Jenny Putzer név alatt híres énekesnő; Harbock János bécsi zenész; Tsekabuseknigg osztrák költő; és még sok más, kinek halála veszteség. Újévi tisztelgés a, nemzeti párt vezérénél. Aáv napján a még meg nem alakult »nemzeti párt« tagjai testületileg tisztelegtek a pártvezérnél, Nemtomky úrnál. Báró Akárky, a párt szónoka, következő beszéddel üdvözölte az ősz vezért: Tisztelt barátunk! Mivel minden párt az újév kezdetén siet vezér férfiainak üdvözletét bemutatni, mi sem mulaszthatjuk el e kedves kötelességet. Megjelentünk hát előtted , ki még nem is létezel, mi, kik még csak létezni akarnánk. Az idők nehezek, főleg ránk nézve, kik oly nehezen tudunk megszületni. De ép ezen tudat vigasztal, mert amíg nem létezünk, okvetlenül népszerűek fogunk maradni. Minden párt lejárta magát, mi nem. Büszkén tekinthetünk hát múltunkra s benne megtaláljuk jövőnk zálogát. Fogadd szerencse-kivánatainkat és tarts meg baráti jóindulatodban. Sűrü éljenzés követte e lelkes szavakat, melyekre Nemtomky, a pártvezér, meghatottan válaszolt: Barátaim ! Helyesen jellemezte ifjú pártunk szónoka helyzetünket, midőn azt mondd, hogy még nem létezünk! (Éljen !) Találókban én sem volnék képes állapotunkat jellemezni. Úgy van, még nem létezünk. Létezkedésünk azonban szükség, (helyeslés) s nem is hiányzik existentiánkhoz más, csak emberek, programm és kapacitások. (Éljen !) Mihelyt e három kellék meg fog találtatni, létezésünk kilép a nemlét stádiumából és belép a létbe. (Élénk éljenzés.) Uj eszméket vár a haza tőlünk. Ez uj eszmék meglesznek, azt bizton merem állítani, mihelyt meglesznek az uj emberek, kik uj létükre szükségkép és következetesen uj eszméket fognak magukkal hozni. (Helyeslés.) Ami programmunkat illeti, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy abból egy szót már tudok. (Halljuk!) Ez egy szó: ,,máskép !“ Máskép kell mindent csinálni, mint eddig csinálták. Máskép kell a hazát megmenteni, mint eddig megmentették. Még csak egy szót kell megfejtenünk s a programm meg lesz ; ez a szó a : „hogyan.“ (Megütközés.) De ezt majd megfejtik az uj emberek, akikből pártunk állam fog s én önöket megnyugtathatom az iránt, hogy összeköttetésbe léptem a klinika szülészeti osztályával, melynek becses ígéretét bírom, hogy minden új nagy embert, aki ott megszületik s uj nagy eszmékkel bir, rendelkezésünkre bocsátja. Szavaim végén csak azt kívánhatom : éljen a nemzeti első szabadalmazott új eszmékkel bíró párt! (Lelkes, hosszan tartó és szűnni nem akaró éljen.) Ezek után Nemtomky pártvezér a párt egyes tagjával kezet szorított, ami annál könnyebben történhetett meg, mert a tagok egyen voltak. Barátságos eszmecsere zárta be a lélekemelő ünnepélyt. Borsszem Jankó, JandAr 6. 1878.