Borsszem Jankó, 1878 (11. évfolyam, 1-52. (522-573.) szám)
1878-01-06 / 1. (522.) szám
4 Esküdtszéki tárgyalás. _______ jj*1.8iBA Vendel a * Kappanhangok« czimű lapban egy czikket tett közzé, melyben Száraz Gábor ügyvédről így nyilatkozik: »Száraz Gábor nemcsak szamár, hanem gazember is. Egy hitvány sehonnai pimasz, akit tanácsos volna felakasztani s ami engem illet, én e nyomorult léhűte ezen fölmagasztaltatásához mindig szívesen hozzájárulok tíz krajczárral.« Száraz Gábor ennélfogva Csiba Vendelt rágalom és becsületsértés végett perbe fogta. Az ügy ma került tárgyalás alá. Az elnök bevezető beszéde s a vádlevél fölolvasása után, következett a vádlott kihallgatása. Csiba Vendel bevallja, hogy ő az incriminált czikk szerzője. Most a vádbeszédre jön a sor. Előadatik, hogy Száraz Gábor polgári becsülete oda van, mióta ama czikk megjelent, mindenki ujjal mutat reá s egy becsületes családapának jövője forog koczkán. Ha az esküdtszék nem ad elégtételt, maholnap a becsületsértések száz meg száz polgár házát, existentiáját fogja megtámadni. Megtámadott élt a törvényadta eszközzel, kéri az esküdtszéket adja vissza becsületét, nevének jó hírét, melyet 50 évig szeplőtlenül megőrzött. Védő ügyvéd dr. Raffináthy Béla tagadja, hogy a czikkben becsületsértés foglaltatik. Nem egyéb az egyszerű reklámnál, melyért vádlónak fizetnie kellene. Lehet-e egy ügyvédnek kívánatosabb valami, mintha nevét egy sok példányban keringő újság ismertté teszi ? Rágalom egyátalján nem fedezhető föl a czikkben. Vádlott egyszerűen szamárnak és gazembernek nevezi. A szamár szó nem involvál sértést. Szamár a türelmesség jelképe, sőt az újabb természetrajzi vizsgálatok szerint a szamár okos, szívós s erélyes teremtés. Már pedig az okosság, a szívósság és erély bármely ügyvédnek is becsületére váló tulajdonok. A »gazember,« »hitvány« és »pimasz« elnevezések kedveskedő megszólítások. Hány szerető mondja kedvesének: »maga nagy kunczfut!« vagy »jaj milyen gazember!« S a kedves jól nevet rá, mert annak veszi ami — hízelgésnek. A »sehonnai«-ban pedig becsületsértést találni épen nevetséges. Vádlott nem tudta ellenfelének illetőségi helyét s mert nem írhatta budainak, jászberényinek vagy ipolyságinak — ha csak az igazság ellen véteni nem akart volna — azt mondta, hogy sehonnai. Azt mondja továbbá: »tanácsos volna felakasztani.« Ily kontextusban persze némileg sértő mellékize van ezen óhajtásnak vagy ajánlatnak. De ha azt mondom, hogy egyszerű sajtóhiba, egy hiátus okozza , legott megváltozik az egész mondat színe. íme: »tanácsos volna fölakasztani, t. i. mellére egy érdemjelt. Mennyire máskép hangzik ez mindjárt! A t. esküdtszék a sajtó-hibát meg fogja különböztetni a sajtó-vétségtől. A vétség hiba, de a hiba nem vétség! A czikk vége ékesszóló, visszautasíthatatlan s félremagyarázhatatlan kritériuma a hiatusnak. A rendjel által való kitüntetés nem-e fölmagasztaltatás ? S ami végül védenczemnek e szavait illeti, hogy nyomorult léhütő, ez meg valóságos bók. T. i. a vádlottról az van mondva, hogy rész léhütő, hogy nem ért a léhütéshez, metaforikus vonatkozólagossággal tehát nem ért hozzá valami törvényellenes dologhoz, tehát »nyomorult léhűtő« az az"nem sikerült gazember, azaz derék, becsületes ember. Bátran állítom ezek után védenczem ügyét önök itélőszéke elé s meg vagyok győződve, hogy az igazsághoz képest fel fogják menteni. (Lelkes éljen a közönségben.) Az elnök ezután fölteszi a következő három kérdést : 1. Vádlott Csiba Vendel-é szerzője az incriminált czikknek ? 2. Foglaltatik-e a czikkben rágalom és becsületsértés ? 3. Elmarasztalható-e Csiba Vendel rágalom és becsületsértés miatt ? Az esküdtek visszavonulnak és 10 percznyi tanácskozás után 3 szóves 9 ellen mindhárom kérdésre nemmel felelnek, mihez képest Csiba Vendel fölmentetik s alperes Száraz Gábor a perköltségekben elmarasztaltatok. Csiba ur leleki éljenzés közt távozik. Törődés. A sógoromnak, a Solomonnak, a botosnak a három dabotczábul ami tegnap nálunk volt vizitba, az Árpádkáni elbeszélte a legnagyob klaszikos újságot a lapokbal, holdtodnilik az a Horáczios, a római kultit, voltaképen nem volt edjebet mint ed izrelita kántor, és egy híták hóid Abelesz. Ere a Solomon sógor elnevette magát és monta: »pha! az régiség!« De tudja ti ed igazi újságot: aztat, hóid Óvid, a minek volt a mellékneve Naso, szintén volt edy zsidó, még pedig úgy hívták ittet: Dóvid, amit mutatja a hoszó orra is. jSpITZIG JCZIG. tschmeretesch tscholádápa és hozophi. Borsszem Jankó, Január 6. 1878.