Borsszem Jankó, 1879 (12. évfolyam, 1-52. (574-625.) szám)
1879-05-11 / 19. (592.) szám
Május 11. 1879. Borsszem Jankó. Turf. — Német színészet. — Ce lett di. Errics dear, Finis Pudabestiae! Nincs többé Budapest! Hanem van Springfield, Lovas-Berrény, Kpsombathely. Dániában urválkodik a Storthing, nálunk á Sporthing, voilá la différence. . . Brri Brrrzzasztó egy násivásári napunk volt »pedig. Odaki volt erréti and párrápléthi, de különösen az utóbbi. Ein Maitag mit Oktobersschaum ! Vízben futtattunk. .Turf was surf, a verrsenytérv szinte hullámot vetett. Szerencse, hogy víziló nem volt bejelentve, mert az úgy megverrte volna » Kincsem «-et, mint a pines. Az egész tehát nem volt más mint egy nagy viz-á-viz, mely mindvégig nem változott. (»Viz-á-viz,« qu’en dites vous, hein ? Mocsárri egy viz, by general Bourbeacquit!) »Kincsem« in excellent condition (si qua non.) Ezúttal Wágneri Richárrdtól nyerhntett valamit, t. i. a »Walkovfire« szerrepét. »Nil Desperandum« ugyanis »Desperandum« lett és visszavonult, pedig márr kincsemcsegett a szája a dísrrá. »Nemzeti« taken by »Ilona.« Ahogy én ismertem a derrék kánczáderreszt, a »Hazái! «-t is szivesen zsebrre írakná sous la devise: Házzál’i-ság a »Nemzeti«-ségnek. (Suis-je assez coquin? By Miczi!) Ellenben »Amaranthus« — nit g’sehenkt. Is ka Springer nit. »Purrdé« meg czigánykertékbe törrni való ; olyan vád még, mint valami croque-Odilon vagy leoparrdubitz. (Flixter Kerl bin beut, ventre de Trocadéro!) A második nap márr jóval jobb volt. Esetleg nem esett. (Mirxt tu zden toblszinn ?) Az idő keddjezett. (Mirxt’n vicz?) A trribünök telve voltak (még este is a szinházban »az erredendő trribün.«) Csak »Rienzi az utolsó trribün« már radt ürres, merrt Wágneri Rickárrdnak nem jutott eszébe semmi. Különben valódi tavasz volt. Sőt nyári, . . . été . . . azaz hogy pláne société, mert künn volt az egész tárrsáság, az omnibusz-tárrsáságot is beleérítve. A hölgyek rragyogtak az uj divatoktól és igen kelmésen tárzsalogták. A grande tenue mellett egy párt grande entretenne is mutatkozott. Célestine mellett Palestine, portefeuille mellett börze. »Ilona« perrsze a »Hazafi«-t (lásd fönebb) mindjárrt haza vitte. Ez a Ford, úgy látszik, egyenesen »Szaládin«-tól erred. »Kincsem« again again (Spannst was?) a Kaiserpreist elcsípte. Még egészen elnémetesedik az a ló és Kaiserpreuss válik belőle. (Tremendous joke, by Pyramiddlessex!) Kaiserpreuss zweiter Classe, — hiszen a Preuss II. Classe úgyis márr existál Németországban. Bírává, Kincsem ! Te mindig a nagy nemzethez fogsz tarrtozni, mert hiszen az a nemzet, a melyhez te tarrtozol, eo ipso márr nágy. E mély gondolattal csókolják, dearest Krrics and kriicsest dear, s vagyok for everlasting Yours truly P. S. Ez volt az utolsó Krákos. Ezen túl a Stadtwaidlban fogunk futtatni, melynek már a Startwaidl nevet adtam. (Heit mach witz, »wie i will.«) Egész Kincsem! Hanem azét mégis elegikus hangulatban vagyok. Ez nem kivándorrlás, hanem bevándorrlás. Amábban követtük a magyarr ősöket, amebben a lengyel zsidókat. Csak egy vigasztal — megint Arrpádhoz közeledünk. Persze az Arrpád-malomhoz. 75 überr párk. By Szápárry!Móni. P. S. Az örreg Laube megint megjelent nálunk. Természetes, hogy mit megjelenünk ő nála. Az egész Schrrattheater itt van. A kis vadócz most kissé enyhébb lett. Halvány és édes Aztá rrégi fanyárrságot elvesztette. Kákás csípje meg. Vagy talán márr meg is csípte ? By Csiptevayo, zúlukafferr lennék érrte ! A Ninerri sem hiányzik. Még mindig dragon de vertu. Csak gyarrün átugorrva lehet hozzá férrni. Egyszerrü árványgyarrün. Márr fölajáltam neki a vizet. A vérrt kivánt. Ó te szép bálvány! Te vérrengző Viczliprraepuczli! Evvel a viczlivel már rádok hárrmadszori és utoljárra teinelesi. Tríiletlen gombok. Románcz. Kilorgus úr, az Istenre kérem, Kommendáljon orvosságot nékem . Úgy fáj itt a két lapoczkám tája, Hogy biz Isten csudát mondok rája. Nagy kínosan imigy szól Pál gazda. Hátát jobbra, balra húzogatva ; Hozzá teszi, hogy a köszvény bántja. Attól sajog úgy a lapoczkája. — No, ha épen baja ilyen fajta, Ne búsuljon igen nagyon rajta ; Estve, reggel mig csak birja szusszal, Kenegesse szappan spiritusszal. Kenheti azt, — meg van már az kenve. — Tilalmasban járt biz a figyelme . Mert hisz’ ő is szereti a szépet. Benne van az emberi természet. Szép juhászné ölelése, csókja — Hej, beh sokszor volt már altatója ! Hanem egyszer mégis rajta lesték. Derekasan hátba teremtették.