Borsszem Jankó, 1880 (13. évfolyam, 1-52. (626-677.) szám)
1880-05-23 / 21. (646.) szám
Sennyey Pál naplójából. Május 19. Ma jelentem meg először a házban. Állapotom igen nehéz. Keservált magamtartást kell követnem, senkihez sem szabad közelednem, pedig ez bajos, mert nagyon sokan dörgölőznek hozzám. * ... sf: # Május 20. Elhalmoznak levelekkel. Egy példát a sok közül: Kegyelmes uram ! Mentsen meg! Szét vagyunk esve, mint egy törött fazék cserepei. Ki ide, ki amoda. Ön megmenthet. Elveink dratvája egész fazékká változtathat, melyben megfőzhetjük a Tisza torkán akadandó gombóczot. Zagyvaparti. * * * * Május 21. Meg vagyok akadva. Mindenki más öltözettel kínál meg a saját garderobejából. Apponyi reverendát ajánl, Pulszky karabrézert és százgallérú karbonált köpönyeget, duzzogó szabadelvűek Deák hagyatékából tolnak rám zsibáros pantallót. Pedig nekem egyik sem kell. A magam ruháját fogom viselni. De a szabómnak még nem adtam ki a rendeletet, hogy milyen legyen a falon. (tvUTTYOMBERKI MAIUS ti*) a. b.el3rb.ezet slgm.atu.rá,járól. Unalmas tárgy —unalmas tárgyalás! Helyi érdekli vasutak! Ki érdeklődjék ily száraz tárgy iránt? Bezzeg terjesztene csak be a kormány családi érdekli vasutakról szóló törvényjavaslatot, majd tűzbe hozná a házat.^_______ Ettől bizony még én is megszököm. Pakolj Pista! A pozsonyi Sennyei-lakomáról. — Egy kimaradt felköszöntés. — Borsszem Jankó. (Széchen Antal gróf után fölkel.) Tisztelt előttem szólott panaszkodik a parliamentarizmus elanyagosodása fölött, hogy a parliament harcz már csak a hatalomért való küzdelemmé lett. Ő excjának e Haza minden előtt! Borsszem Jankó. Május 23. 1880. fölszólalása veszedelmesen hasonlít egy óvatos kaczérkodáshoz — alte Liebe rostet nicht — az abszolutizmussal, vagy legalább is a ránczbaszedett, dresszírozott, megszabályrendezett alkotmányossággal. S ép azért szólalok fel, t. gyülekezet! Ha a parlamentarizmus csakugyan azzá lett, aminek Széchen gróf mondja — ez csak elfajulás, de az abszolutizmusnak el sem kell korcsosodni, mégsem egyéb, mint küzdelem a hatalomért. Még pedig drágább küzdelem. A parliamentarizmus voksokra , az abszolutizmus szuronyra támaszkodik s a legolcsóbb panganet is drágább a legdrágább szavazatnál. Emelem tehát poharamat a parliamentarizmus további fenntartására és megóvására minden aláaknázástól. (Viharos éljen. Széchen Antal a szónokhoz lép és kapacitálja, hogy félreértette szavait, neki nem volt semmiféle hátulsó gondolata, hanem áperte kívánja a parlamentarizmus megszűnését, mely biztosítását Borsszem Jankó szívesen elfogadta.) — Intézi Dr. Johann Kaiserschmann, Suttyemberky Dáriushoz. — Kedves kollega! Vergewaltigolnak! Minket németeket, akik soha senkit sem bántunk. Germanizáltunk-e mi valaha valakit valahol ? Soha — senkit — sehol! S most esetiekké akarnak bennünket tenni. Segítség ! Ti magyarok már két ízben segítettetek rajtunk — egyszer Kun Lászlóval Rudolfnak — aztán Andrássyval Hohemwart ellen. S mi méltón kimutattuk hálánkat. Amily őszinte s igaz volt hálánk — úgy segítsetek most ismét rajtunk. Segítség! JSörzeviczy W. M. élezei. Nem hiszem , hogy Sennyeyből miniszter lesz. Nincs szerencséje! Pulszkyék protegálják. (Schmeckt nach dépit.) * Azt kérdezték, képesnek hiszem-e Sennyey bárót erélyes actióra ? »Nem«, válaszoltam , »mert Pál s mihelyt eltökéli magát, furdalást érez, kétkedővé lesz és beáll az ismeretes Pálfurdalása«. (Nicht gedacht soll er werd’n!) * Azt vetik az akadémia szemére, hogy tétlen, nincs benne élet, nincs benne szellem. Hát a clique-szellem ? (Hat sie das nachtig gehabt? Ist man kenn Baron, will man doch mindestens Doctor sein!)