Borsszem Jankó, 1882 (15. évfolyam, 1-53. (729-781.) szám)
1882-12-03 / 49. (777.) szám
2 Borsszem Jankó. December 3. 1832. rÉs szíve-sajgva látja mindezt, A kit az ár el nem kapott, S a turini dicsőnek ajkán Fölhangzik a: »megálljatok!« Ó! mert ha az absurdum utján Ily lázasan törjük magunk,— Maholnap a világ szemében Csak egy nagy absurdum vagyunk lenni. [UTTYOMBERKI IUS a beleervezet signiaturájáról. Haza minden elött! Z ELNÖK vívni és lőni tanul. Kimondatott egyszersmind az általános védkötelezettség a ház minden tagjára nézve. Mindenki tartozik az üléseken fegyveresen megye-A könyvtár átalakíttatott vívóteremmé. A házban, mondottakért elégtétel rögtön kérendő s még az ülés folyamában megadandó. Segédek a becsületügyek gyors elintézésére folyton berajcsaftban vannak. Az elnöki csöngetyit felcseréltetik elnöki pisztollyal. Az uj parlamenti palotában lövölde is lesz. — Pakolj Pista! Börzeviczy W. M. élczei. — Apponyi Albert élesen felelt a renegát Lánczynak. Nem csoda, a gróf nem szívesen látja, hogy párthívei a fúzió eszméjétancrozzák. (Nicht geschenkt!) — Tagadja már most valaki, hogy az én Lánczy barátom kiváló férfiú! (Ausgebissen !) — Mondja nekem Lajos, hogy mégis csak furcsa ember az a Herman Ottó. Mindig szidja a királyokat. Felelem neki szokott elmésséggel: »Ne csodáld, a szakmája kivánja, hogy legyenek neki bogarai.« — »Miért hivják gallusnak a francziát?« kérdi tőlem Molnár. Felelem neki: »Mert sok közte a kakas. íme: Lecoq, Paul de Kock, Coquelin és Poquelin«. (Meszily !) — Pályakérdés : A »békésen« és a »lovagiasan« elintézett becsületbeli ügyek között mi a különbség ? Felelet: Egy sétakocsizás Rákos-Palotára P ár éve még, ki hitte volna, Hogy ott leszünk, ahol vagyunk! Köröttünk őrült, vad zsivaj zug És lángban ég szivünk, agyunk. A tömegek kavargva forrnak, Belőlük szörny had tör elé .... , S a nemzetet szilaj erővel Viszi az absurdum felé. Mivé levél te szép közélet! Hol vannak nagy küzdelmeid? Marakodás szóval, Írásban, Egy pofon ott, egy párbaj itt; S mert variatio delectat: A szóvivő nagy honfiak Néha »kiállnak« s botra mennek Ad absurdum — előre csak! S a tomboló, veszett szilajság, Mint a ragály terjed tova. Belé esik, ha nem vigyáz jól Az okos, mint az ostoba; A tisztesebben is erőt vesz S botrányhőssé avatja ezt .... Ad absurdum rohanjon minden! Hajrá! — a gyeplőt elereszd! Szabadság, sajtó, jog, becsület, Tekintély, illem, béke, rend, Komoly nyugodtság — és a hajdan Szentélyként tisztelt parlament Szabad joga, erős, kötelme: Leélve kény és kedv szerint. — A szenvedélyek zagyva árján Ad absurdum rohan ma mind. És válj’ mi is volt csak a kezdet? »Legyünk csak egy kissé vadak, — Csak a zsidóval szemben, — úgy sem Érdemel mást e népsalak!« De haj ! — nem egy csöpp cseppen át csak, Ha egyszer rést kapott a gát . . . Ad absurdum — egy egész tenger Zuhogva ömlik rajta át.