Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)

1884-03-30 / 13. (846.) szám

10 Márczius 30. 1884. Borsszem Jankó. TRIBUNALIA. Orlandó fariózó vagy :­­A. bőszült szijátráisbiró vir. — Dr. P — г »Justitia« czimü tragédiájából. — Személyek: Gorombóczy, kir. aljárásbiró, a teréz- és erzsébetvárosi igazság korlátlan zsarnoka. Gr. Patvary Dénes­­ Dr. Krismonos Izor . fővárosi ügyvédek. Dr. Rózsaszaáry Mór ) Hely. A bpesti VI—VII. ker. kir. járásbíróság. /iál. Naponta 9—12 óra. A tárgyalási teremben egy póznára az álbiró ur czilindere van kif­üggesztve ; egy asztalkán a czipője van elhelyezve. Két bíró­sági szolga szigorúan felügyel, hogy a felek, ügyvédek, ügyvéd­­bojtárok stb. a kalap előtt mélyen meghajoljanak és a czipőt tisztelet­tel megcsókolják. Tárgyalás: Dr. Kl­iilupnos. Tekintetes biró úr ! A kereseti előadás szerint. . . f­­ordítva.) Térdre előbb, nyomorult prókátor ! Úgy lát­szik, már elfelejtette, hogy én ki vagyok. Én ÉN vagyok. D­r. KrtlmpnOS (tördelve-térdelve nyögi el panaszát, majd hason fekve a BÍRÓ UR csizmaporát nyalogatja.) 0 (megrúgja.) Elég, kutya ! Reménytem, elugattad már mondókádat. Most szaladj le egy pakli gyufáért meg egy Vir­giniáért ! Dr. KrtllipnOS (elrohan.) 0 (a többi ügyvédekhez.) Hát ti, élhetetlen, tintanyaló és költségfaló prókátor csürhe, mit akartok ? Gondoskodom mindjárt, hogy foglalkozzatok ! Dr. Patvary , Dr. Rózsaszaáry \ Mit méltóztatik­­,arancaolDr ? 0. Rend, Patvary ügyvéd, tegye félre az aktákat és vakarja meg a lábam szárát. (Ad hoc vacarandum felgyűíri a nad­rágját.) Rózsaszárelesz tartsd ide a köpőládát, köphetnékem van. Dr. Patvary (közelebb lép.) 0 (becsapja a szent sorompót.) Czoki innen ! (Hasba rúgja.) Dr. Patvary. De kérem alásan. 0. Kuss ! (Az ügyvéd fejéhez vágja a tintatartót.) Dr. Rózsaszaáry: Kérem, tekintetes biró úr, hát a tár­gyalás. .. De most már elég legyen ! Bitang fajzati (Porzót hint az ügyvédi szemébe.)! Ez már kissé sok !. .. Bosszú !... . Följelentés !... . (a legközelebb állónak téniával a fülb­e üt és egy ügyvéd­bojtárnak a hátába vágja az ollót.) Hiába bőgtök ! Engem nem lehet és nem szabad bántani. »Mert én ideges vagyok !› Prókátorok­­ kara (meghunyász- ¡ Hja úgy ? Ezer bocsánat, tekintetes ur­a­kodva.)­­ (A kalap előtt sorban meghajolva és a czipőt csókolva, csönd­ben elvonulnak. — Az ajtó becsapódik.) CSODABOGARAK. — U,j zongora-művésznő. — (Leiter Jakab a „Budapesti Hilpa ” heti 81. számából.) A »zenetanárok országos egyesülete« ma estélyt rendezett, mely érdekes hangversenyből és társasvacsorából állott. A hang­versenyen Strasser Alajos Ridley-Kolme egy magyar rhapszodiáját hegedülte ; Lugossy Mathild k. a. Weber »Bűvös vadászából« éne­kelte a nagy áriát; Bach-Taussigtól Toccata urhölgy egy fugát zongorázott. (Biztos tudomásunk van róla, hogy a zenetanárok országos egyesületének jövő hangversenyén még Fuga k. a. fogja elját­szani Bach-Taussig toccatáját, melyet követ a mr. Sarabande és Gigue kisasszonnyal négy kézre eljátszott Taussigbachanale, Menuet és Canon karmester urak vezénylete alatt.) * — Fővárosi magyarság. — (A Murányi utczából.) Kintószoba. Heti szoba egy szobárót kell fizetni 2 forint, konyha mint­­ját bemutatni nélkül Házmester megkérni Ajtó­sz 22 ) Furibundus. Nagyon enyhe dühöngések. Emlékeztetnek az egy­szeri jámbor kálomista emberre, aki előtt egy zelotikus kapuczinus rettentőn letette a reformata religiót. »Hát tűrte bátyám ?« kér­dik. »Hejszén,« felelé, »oda mondtam neki. Rettentőn lehordtam, a­zért szidta a vallásomat!« »No mit mondott, bácsi?« »Mit mondtam? Hát azt mond­ta ki, hogy : jó a’U —TV. A. Semper virens. — Mrs. bcs. Hárma bevált. — C. B. Dehogy teszszük a papiroskosárba ! — M. K. Dicséretes szorgalom. — S. L. Már csak jó beszél az asszony, halk­ kend. Hanem ha mégis valami újabbat tudna kirázni az átalvetőbül, állunk elibéje. — M. E. Az bizony nehezen fog menni. De ha csak megy — a nehézség nem fog minket meggátolni. — B. L A kiadóhivatal utasítva van. — S. M. Gyönge dolgok. — G. L. Igyekezünk. — P. D. Csak felhő­­szakadás, földbomlás, égomlás lehet megakadályozója annak a quartettnek, melynek zöngelmeitől aztán bátran bekövetkezhet­nek a föntisztelt elementáris görcsök. Ki bánja azokat akkor ! — F. I. Szivesen látjuk, ha üres kézzel jön is. Egy rajza még a metszőnél van. — Sz. L. Kérjük hozzá a nevetési utasítást. — Satyr. A méreti hibák legkisebb fogyatkozásai az ön distichon­­jainak. — Subtilis. Beváltak. — Krvly. Megilletődéssel olvastuk a bus rigmust. A korrektúrát megejtettük. Az alchimistákat megrajzoltatjuk. Sajna, nem múlta az idejét. — Egri. A mosta­niak is számot tesznek. Méltán kiálthat föl Vérhasovay, hogy : »Lám, az öreg S. bácsit a mult esztendőben hamis eskü perrel perse­­quálták, mégsem görbült meg egy haja szála sem ! Hát nekem mért imputálnának nagyobb szigorral, aki oly közvetlen közelből soha nem hallottam a »non furtum facias«-t, mint hallotta­m a »non falsum juramentum dicas«-t!« — „Ohé Lumber !“ Boldognak érzi magát Cs. B., hogy az ő m. heti profécziája oly fényesen megbukott, Mme Adamot sok jeles férfiú fogadta és ünnepelte s még csak el sem köhintette magát a körben. Elégtételünkre szol­gál, hogy nem kapunk elégtételt. Viva la France ! Ché Lamber ! (Folytatása a mellékleten.)

Next