Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)

1884-01-06 / 1. (834.) szám

4 » A született. H­OG­Y szép gyerek, kiki látja: Lakk czipője, szűk nadrágja . Mindig virul a gombirka, Erről tudják, hogy ki fia. Feje ápolt. Művészettel Bánik Jean a föl­tözettel. Ámde legszebb sajátsága: Méltóságos papácskája. Lomh­án sétál, lába lityeg, Vékony karján bracelet fityeg, S bárha nem is léphet sárba, Fel van gyűrve a nadrágja. Képessége van rengeteg, Nem hiába e­­sutt gyerek ; Nyolcz éjszakát egymásután Gyerekség átmulatni tán ? Dísz a lovának patkója —­­Hirdeti nyak­ravalója. Homlok közepén a vukli, Vaksi szemében monokli. Mint eszének a járása: Lapos a párlirozása, Az élszagot nem csak tűri, — Illatos bouquet-vá szűri. Tudománya ? Nem csekélység. Hol szerezte? — tudj’ a jó ég! Jól tud­ — nincs rajt' mit csudám­! — Kártyát, menyecskét gusztálni. Nappal blazirt. De éjjel már Boros fővel kánkánt is jár. S délfelé, ha múlik álma, Kezdődik a nap munkája. Végig sétál utczahosszat, Nem gondol se jót, se rosszat . Legfőbb gondja, hogy szerteszét Bámulják a czilinderét. Ha dúsgazdag, dehogy juttat Valamit a közczéloknak. Hogyha szegény , pillant széjjel —­­ séf­tel czímerrel és névvel. Nem számit — hahogy nem turfi — Franczia és angol urfi. Hogy fölötte magasan áll, Az ő neki nem imponál. S a­hol elveit kifejti : Itt a »debating society«, S ballett-vádlin van-e watting, All ott erről nagy debatting, így él, henyél, nem dolgozik, Egy csöppet se gondolkozik. Ha strike jutna az eszébe : Fura, — dolgoznia kéne! Borsszem Jankó. Január 6. 1884. IjfOKÁNY J ERCZI a dombszögi kaszinóban. Csahó! Ropog a hó! Iszik a tiszt­tartó ! Elkekesitett ha­­zumnan a'nömös vár­­raögye. Nem szere­tem, ha kurjogat aki göthös. Vagy ország a vármegye, vagy becziik. Ország nem lehetek, beczlik nem akarok, halottat tá­­masztgatni meg nem tudok. Erre való­­az öreg Holubek javas asszony, meg arra, hogy a lapoczkámból kisimítja a csömört. Mer nagyon be­­les állott mán, girál­­nám rá a görcsömöt arra jó keszeg főispányunkra. Jobb nekem tárul a politikai nyavalyás testületek­től a Dani bácsi portáján, ahin végig köphetek a Vörös­hegyi czimerin, akit még a kávára is rá süttetett, s akit a jármos ökrei azzal dezavuláltak, hogy lesikáták a tom­porukról, oda dörgölő­zvén a kis ágasból, akit fel is döntöttek mind köcsögöstül, h így döntené föl azt a száraz ministériumot is! Annyit fejez most a jó Tojáss bácsi a majorbeli teheneken, mint soha a gazdájuk a dzsentri magyaron. Mondok, fejedelem lesz mán belülied Danyikám. Az ám, mondja a, fúrja is a zsidóm hegyét, ne ragasszon-é az neve elejében még vagy két prédikátumot: a Vay meg a Th­uróczi előneveket. Mért is ne lenne

Next